A home office, nem távmunka

Fontos elkülöníteni a home office, otthoni munkavégzés fogalmát a távmunkától. Míg a távmunka tartós, a Munka Törvénykönyvében szabályozott és kifejezetten erre vonatkozó munkaszerződéssel jön létre, az otthoni munkavégzés jogilag jelenleg nem rendezett kategória, többnyire eseti jellegű és a normál munkaviszony keretei érvényesek rá, azon belül tekinthető egyfajta egyszerűsítésnek, kedvezménynek vagy a mostani aktuális helyzetben szükségszerűségnek.

Mi a távmunka?
A távmunka a munka és magánélet összehangolásának eszközeként az Európai Unió által is
támogatott munkavégzési forma. A távmunkavégzés keretében a munkavállaló a munkáját
rendszeresen, a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen – jellemzően lakhelyén –,
számítástechnikai eszközök útján végzi, és annak eredményét elektronikusan továbbítja.

Meg kell jegyezni, hogy a bedolgozói munka, az esetenkénti otthon végzett munka vagy a
változó helyen végzett munka nem minősül távmunkának, így ezekre az esetekre a
távmunkavégzésre vonatkozó speciális szabályok nem alkalmazhatók. Az otthon végzett
munka esetén azt szükséges megvizsgálni, hogy arra a felek megállapodása alapján milyen
feltételekkel kerül sor, azaz a munkaszerződésben meghatározott munkahelytől eltérően,
kivételesen, alkalomszerűen, ad hoc jelleggel a munkavállaló otthonában hogyan tehet eleget a
munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettségének.

Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtése az
Mvt. 2. § (2) bekezdése értelmében – így távmunka esetén is – a munkáltató felelőssége,
amelyet nem érintenek a munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei.