Miért segíti sokkal jobban a home office a nők mentális egészségét mint a férfiakét?
Az otthoni munkavégzés mára a globális munkakultúra szerves része lett, a mentális egészségre gyakorolt hatása azonban továbbra is élénk vita tárgya. Vajon valóban jót tesz a home office? Ha igen, kinek, milyen formában és miért?
Ezekre a kérdésekre keresett választ egy friss kutatás, amelyről a ScienceAlert is beszámolt. A vizsgálat több mint 16 000 ausztrál munkavállaló adatait elemezte közel 20 évet felölelve és meglepő nemi különbségeket tárt fel.
Mit vizsgált a kutatás?
A kutatók a HILDA (Household, Income and Labour Dynamics in Australia) hosszú távú felmérés adatait használták, amely lehetővé teszi, hogy ugyanazokat az embereket évről évre kövessék. A COVID–19 járvány két évét (2020–2021) tudatosan kizárták, hogy az eredményeket ne torzítsák a pandémiához kötődő rendkívüli stresszfaktorok.
Az elemzés két fő tényezőre fókuszált:
- az ingázás időtartamára,
- valamint a home office és a hibrid munkavégzés mentális egészségre gyakorolt hatására.
Fontos újdonság volt, hogy a kutatók külön vizsgálták a jó és a rossz mentális állapotban lévő munkavállalókat, így pontosabban láthatóvá vált, kik a legérzékenyebbek a munkaszervezési változásokra.
Az ingázás hatása: főként a férfiaknál számít
Az egyik legérdekesebb eredmény, hogy az ingázás mentális terhei nem egyformán érintik a nőket és a férfiakat.
A nők esetében az utazási idő növekedése nem mutatott kimutatható negatív hatást a mentális egészségre. A férfiaknál viszont – különösen azoknál, akik eleve rosszabb mentális állapotban voltak – a hosszabb ingázás egyértelműen rontotta a jóllétet.
A hatás nem drámai, de mérhető: egy plusz félórás egyirányú ingázás mentális szempontból nagyjából egy 2%-os háztartási jövedelemcsökkenéssel egyenértékű terhelést jelentett.
A hibrid munkavégzésnek a nők legnagyobb nyertesei
A home office mentális egészségre gyakorolt pozitív hatása elsősorban a nőknél jelent meg, és ott sem minden formában.
A legnagyobb javulást azoknál a nőknél mérték, akik:
- jellemzően otthonról dolgoztak,
- de heti 1–2 napot továbbra is irodában vagy telephelyen töltöttek.
Ez a hibrid modell különösen a rosszabb mentális állapotban lévő nőknél hozott látványos eredményt: a mentális egészségük javulása egy 15%-os háztartási jövedelemnövekedés hatásával volt összemérhető.
A kutatás szerint ezek az előnyök nem pusztán az ingázási idő megtakarításából fakadnak. A home office más pozitív hatásai is szerepet játszanak, például:
- alacsonyabb stresszszint,
- nagyobb autonómia,
- könnyebb munka–magánélet összehangolás.
Érdekesség, hogy az alkalmi vagy ritka otthoni munkavégzés nem hozott érdemi javulást, míg a teljes munkaidős home office hatása kevésbé volt egyértelmű – részben azért, mert kevesen dolgoztak így hosszú távon.
Miért nincs hasonló hatás a férfiaknál?
A férfiaknál a kutatás nem mutatott ki statisztikailag megbízható mentális egészségjavulást a home office hatására, függetlenül attól, hogy hány napot dolgoztak otthonról.
A kutatók szerint ennek több oka lehet:
- a háztartási és gondozási feladatok továbbra is aránytalanul a nőkre hárulnak,
- a férfiak társas kapcsolatai gyakrabban kötődnek a munkahelyhez,
- az elszigetelődés náluk könnyebben ellensúlyozza a rugalmasság előnyeit.
Kik profitálnak a legtöbbet?
A legfontosabb tanulság, hogy a rosszabb mentális egészségi állapotban lévő munkavállalók reagálnak legérzékenyebben mind az ingázásra, mind a munkavégzés helyére.
- A nők esetében a hibrid home office jelent komoly mentális támogatást.
- A férfiaknál elsősorban az ingázás csökkentése segít.
Ezzel szemben a jó mentális állapotban lévő dolgozóknál a munkavégzés helyének hatása jóval kisebb, még ha a rugalmasságot továbbra is értékelik.
HR-tanulság: a rugalmasság nem gendersemleges
A ScienceAlert által ismertetett kutatás egyik legfontosabb üzenete HR-szempontból az, hogy a rugalmas munkavégzés nem egyformán hat mindenkire. Az egységes visszarendelési vagy home office-szabályok figyelmen kívül hagyhatják azokat a csoportokat, amelyeknek a legtöbbet segíthetnének.
A hibrid munkavégzés nemcsak munkaszervezési kérdés, hanem wellbeing és esélyegyenlőségi tényező is.
