Címke: tűzvédelem

forrás: https://www.vedelem.hu/hirek/0/4677-tuz-a-bagolai-hulladeklerakoban-–-miert-nem-mutattak-ki-egeszsegre-karos-erteket-holott-a-kockazat-valos

 „Egészségre káros értéket sehol sem mutattak ki” – ezzel a megnyugtatónak szánt félmondattal zárult a hivatalos tájékoztató a bagolai hulladéklerakóban közel húsz órán át tomboló tűzről. A megállapítás formálisan helytálló, mégis félrevezető: a katasztrófavédelmi mobil labor éppen azokat a szennyezőanyagokat nem méri, amelyek egy ekkora depótűznél a legnagyobb egészségügyi kockázatot jelentik.

„Négyszáz négyzetméteren ég a szemét, a bagolai hulladéklerakóban. A nagykanizsai, a letenyei, a pacsai és a zalakarosi hivatásos tűzoltók a vármegyei katasztrófavédelmi műveleti szolgálat irányítása mellett öt habsugárral oltják a lángokat. A helyszínre Zalaegerszegről és Nagyatádról vízszállító is érkezett, valamint a vármegyei mobil labor, amely folyamatos méréseket végez, de egészségre káros értéket sehol sem mutatott ki. (2026-04-25 19:53)”

Ennyi a hivatalos tájékoztató! Ebből akár arra is következtethetünk, hogy nincs itt semmi látnivaló, nem nagy ügy.

Amit az adatokból láthatunk, hogy

• közel 20 órán át zajlott a beavatkozás,
• öt hivatásos tűzoltóság (nagykanizsai, a letenyei, a pacsai, a zalakarosi, a nagyatádi) valamint,
• a hivatalos tájékoztatóban nem szereplő letenyei, murakeresztúri és szőkedencsi önkéntes tűzoltók vettek részt a beavatkozásban.
• Az egységek munkáját munkagépek is segítették.
• A fotókon a füst világos színű.
• Egészségre káros értéket sehol sem mutattak ki.

Ha a szakirodalmi adatokat nézzük ez egy kifejezetten komoly szeméttelepi tűz, amelynél kb. 1200-1600 m³ izzó/égő hulladéktestről beszélhetünk, amelynek jelentős része mélyben izzó depótűz. Ezért is tartott ennyi ideig a tűzoltás.

Ebből az izzó égésből az oxigénhiányos környezet miatt több mérgező anyag keletkezik, mint nyílt lángnál. A világos füsttől sem lehetünk nyugodtak, mert gyakran sok finom port (PM2.5), valamint vízgőzt és szerves aeroszolokat tartalmaz. Márpedig a legveszélyesebb komponensek pont láthatatlanok vagy világosak. A felszálló finom por különösen veszélyes, mert mélyen a tüdőbe jut és akár a véráramba is bekerülhet. A toxikus gázok már csak habot jelentik a tortán.

Közvetlen lakókörnyezet a térkép alapján nem látható, de a 61-es út kb. 60 méterre lehet. Viszont a közvetlen vonzáskörzet 0–2 km közötti zónába tehető, ahol bizony az egészségügyi kockázat fennállhat, különösen az erre érzékenyeknél (asztmás, szív‑ és érrendszeri betegek, kisgyerekek, idősek), mivel már határérték alatti szinten is van egészségügyi hatás. Ez a hatás nem igényel azonnali kitelepítést, de egészségügyileg mégis jelentős lehet.

Konkrét egészségügyi hatások rövidtávon: az ideglenes, határérték alatti szintű szennyezőanyag kitettség is okozhat tüneteket: szem‑ és torokirritáció, köhögés, fejfájás, légszomj érzés, különösen érzékeny csoportoknál.

A környezeti hatásokat se felejtsük ki.  

A pernye és a nehézfémek

• lerakódhatnak a talajba, 
• a vízbe a csapadékkal bemosódhatnak,
• ökoszisztémában a növények levelein lerakódik, majd az állatokon keresztül bejut a táplálékláncba.

Egy ilyen tűz tehát nem csak a közvetlen környezetet, hanem egy teljes térséget érintő légszennyezési eseménynek számít. 

Semmiképpen nem az a cél, hogy riadalmat keltsünk, de az esemény adatainak és tényeinek kicsinyítésével éppen a reális védekezés lehetőségeitől fosztjuk meg az érintetteket.

 Mit tud mérni a Katasztrófavédelmi mobil labor (KML)?

Talán érdemes lenne korrekten azt is elmondani, hogy a KLM a mérgező gázok (CO, SO₂, NOx, klór stb.), a robbanásveszélyes gázok és az oxigénszint mérésében jó. A mérés gyors, pontszerű, nem mér komplex szennyezőket (pl. dioxin, nehézfém részletesen). A KLM mérése az azonnali mérgezési veszélyre koncentrál, ez alapján lehet dönteni pl. kitelepítésről, lezárásról.

A levegőminőség-mérő ezzel szemben szálló por (PM10, PM2.5), nitrogén-dioxid (NO₂), ózon (O₃), kén-dioxid (SO₂), szén-monoxid (CO) gyakran: benzol, egyéb VOC-ok és akár nehézfémek (ólom, kadmium stb.) és PAH-ok (pl. benzo[a]pirén) mérésére is alkalmas.  A KML eredménye tehát csak egy rész‑kép a valóságos egészségügyi és környezeti hatásról; azt nem cáfolja, hogy határérték alatti, de hosszú távú, kumulatív expozíció is okozhat kockázatot. Ezért fontos a pontos tájékoztatás és az átlátható kockázatértékelés.

forrás: https://vedelem.hu/hirek/0/4665-globalis-legszennyezest-okoznak-az-erdotuzek

A tavalyi év egyik legsúlyosabb, a levegőminőséget rontó tényezője – a gyárak és a robbanómotoros autók mellett – az erdőtűz. Pontosabban több erdőtűz egyszerre: Kanada történetének második legpusztítóbb tűzszezonját élte át, az Európában és Észak-Amerikában egyidejűleg tombó erdőtüzek füstje pedig kontinenseken átívelve rontotta a levegőt. Mindezt egy friss globális jelentés számszerűsíti. Az IQAir svájci légminőség-figyelő szervezet március 24-én tette közzé nyolcadik éves világjelentését, amely 143 ország 9446 városának adatait dolgozza fel.

Rekordszintű biomasszaégetés Kanadában és Európában

A 2025-ös év az erdőtüzek szempontjából rendkívülinek bizonyult az északi féltekén. Kanada második legpusztítóbb évét élte át a mérések történetében, Európában pedig szintén kiterjedt vegetációs tüzek pusztítottak. A két régió együttvéve mintegy 1380 megatonna szén légköri kibocsátásához járult hozzá biomassza-égetés révén – ez a szám jól érzékelteti, mekkora energiát szabadítottak fel ezek a tüzek. (A megatonna a szén-dioxid-kibocsátás és -tárolás mértékegysége, amely 1 millió tonnát jelöl; jellemzően a nagyipari szennyezés vagy a környezetvédelmi szénmegkötés mértékének leírására használják.)

A kibocsátott füst és az abban lévő finom szálló por (PM2,5) nem maradt a keletkezési helyén. A kanadai tüzek szennyezőanyag-felhői átkeltek az Atlanti-óceánon, és érzékelhetően rontották több európai ország levegőminőségét is. Svájcban és Görögországban az éves átlagos PM2,5-koncentráció több, mint 30 százalékkal emelkedett az észak-amerikai erdőtüzekből érkező határon átnyúló füst, illetve az afrikai szaharai porfelhők együttes hatására.

Kanada megelőzte az Egyesült Államokat a szennyezettségi rangsorban

A kanadai „tűzszezon” egyik figyelemre méltó következménye, hogy az ország nyolc év alatt másodszor bizonyult szennyezettebbnek az Egyesült Államoknál az éves összehasonlításban. Az amerikai térségek nem kerülhették el a következményeket: a Nagy-tavak vidékén nyáron, a Csendes-óceán partvidékének északi részén ősszel emelkedett meg számottevően a szálló por szintje a tüzekből érkező füst miatt.

Az Egyesült Államok egészére vetített éves átlagos PM2,5-koncentráció 7,1-ről 7,3 µg/m³-re nőtt. A legszennyezettebb nagyváros El Paso (Texas) lett, ahol a szokatlan homokviharok a korábbi évhez képest 46 százalékkal növelték az átlagos szennyezettséget (11,4 µg/m³). A legszennyezettebb körzet ugyanakkor a délkelet-Los Angeles-i agglomeráció (Cudahy, East Los Angeles, Huntington Park) volt, amelyet súlyosan érintett a városi-vidéki határzónában pusztító tűz (az ún. wildland-urban interface fire) – ez a tűztípus az utóbbi évek egyik legveszélyesebb és egyre terjedő jelenségévé vált Észak-Amerikában.

Tűzvédelmi vonatkozások

Az erdő- és vegetációs tüzek légminőségre gyakorolt hatása jól ismert, ám a 2025-ös adatok ismét rámutatnak néhány alapvető összefüggésre, amelyek a tűzvédelem szempontjából is meghatározóak.

A jelentés hangsúlyozza, hogy az erdőtüzeket az éghajlatváltozás intenzívebbé teszi. A szárazabb, szélsőségesebb időjárási körülmények nagyobb kiterjedésű és nehezebben eloltható tüzeket eredményeznek, amelyek oltása egyre több erőforrást igényel a tűzoltó szervezetektől. A szennyezőanyag-felhők gyors és nagy távolságú terjedése emellett azt jelzi, hogy egy-egy kiterjedt erdőtűz következményei nem kezelhetők pusztán helyi szinten – a tűzoltási kapacitások, a megelőzési stratégiák és a veszélyhelyzeti kommunikáció területén a nemzetközi együttműködés egyre inkább felértékelődik.

A jelentés külön kiemeli, hogy az Egyesült Államok Külügyminisztériuma 2025 márciusában megszüntette a nagykövetségi és konzulátusi légminőség-mérő hálózatát. A Tiszta Energiával Foglalkozó Kutatóközpont (CREA) szerint ennek következtében 44 országban gyengültek a mérési kapacitások, hat országban pedig teljesen megszűnt a légszennyezettség-monitorozás. Ez a veszteség nemcsak a közegészségügyi tájékoztatást érinti, hanem a tüzek utóhatásainak pontos értékelését is megnehezíti.

 Globális kép: kevés város teljesíti a WHO-határértéket

A tüzek okozta szennyezés egy szélesebb, aggasztó tendencia részét képezi. Az IQAir adatai szerint 2025-ben a vizsgált városok mindössze 14 százaléka felelt meg a WHO éves PM2,5-irányértékének (5 µg/m³), ami visszaesés a korábbi 17 százalékhoz képest. A 143 vizsgált ország, régió és terület 91 százaléka nem teljesítette a WHO-küszöböt.

A legszennyezettebb városok listáját továbbra is dél- és kelet-ázsiai települések vezetik: a legrosszabb értéket az indiai Loni mérte (112,5 µg/m³), ami a WHO-határérték huszonkétszerese. A legtisztább városnak a dél-afrikai Nieuwoudtville bizonyult (1,0 µg/m³).

Forrás: IQAir 2025 World Air Quality Report (közzétéve: 2026. március 24.)

forrás: https://www.vedelem.hu/hirek/0/4652-hamis-biztonsagerzet-es-annak-tuzvedelmi-kockazatai-viii-–-tuzeseti-tapasztalatok

A tűzvédelem egyik legfontosabb alapelve, hogy a múlt hibáiból tanulva építsük biztonságosabbá a jövőt. Különösen igaz ez, most, amikor rendkívül gyors a technológiai fejlődés. Mégis, Magyarországon azt látjuk, hogy a tűzesetek tapasztalatai ritkán jutnak el a szakmagyakorlókhoz, az OTSZ-t és TvMI-ket kidolgozó bizottságokhoz vagy a társadalom szélesebb köréhez. Mindez, vagyis a tűzeseti tapasztalatok visszacsatolásának a hiánya milyen kapcsolatban van a hamis biztonságérzettel?

Klasszikus tűzmegelőzés

A bekövetkezett tűzesetek lefolyásának közreadása orientálja a lakosságot a követendő szabályok konkrét alkalmazásában, a tűzvizsgálatok tapasztalatai pedig a tűzvédelmi szakemberek számára adhatnak az egyes bekövetkezett eseménytípusokról szakmai következtetésre alkalmas információt, hasonlóan az egyes hatósági és egyéb szakmai ellenőrzések megállapításaihoz.

Az egyes időtávok (éves, öt, tíz éves) tűzeseti, tűzvédelmi létesítési és hatósági ellenőrzési statisztikái pedig jó esetben a tendenciákba, új jelenségek megjelenésébe engednek betekintést. Mi történik, ha ezek a tűzeseti, ellenőrzési tapasztalatok nem épülnek be a napi tudásunkba?

 Hátrányok sora! – versenyhátrány

Amennyiben a tűzesetekből származó tanulságok nem jutnak el a szabályalkotó munkacsoportokhoz, illetve a szakmagyakorlókhoz és a vezetőkhöz illetve a lakossághoz annak súlyos következményei lehetnek. Nézzük a legjelentősebbeket!

• Jogszabályi és szabványosítási lemaradás Az OTSZ és a Tűzvédelmi Műszaki Irányelvek nem reagálnak a valós veszélyekre, így papíron korszerűnek tűnhetnek, miközben a gyakorlatban már bizonyítottan hiányosak.
• Ismétlődő hibák A szakmagyakorlók újra és újra ugyanazokat a hibákat követik el, mert nem kapnak valós visszajelzést (anyagválasztás, kivitelezési hiányosságok, karbantartási problémák, új technológiák alkalmazása). Mindkét hatás komoly többletköltséggel jár, ami rontja a gazdaság hatékonyságát.
• Hamis biztonságérzet A társadalom és a beruházók abban a hitben élnek, hogy a szabályok teljes biztonságot garantálnak – miközben ez illúzió.
• Bizalomvesztés Egy nagyobb tűzeset után a közvélemény joggal kérdezheti, miért nem építettük be a korábbi tapasztalatokat. Ez az inga két oldalát jelzi.
• Nemzetközi versenyhátrány A magyar építési megoldások és szabályozás, ha nem tükrözi a nemzetközi tapasztalatokat és szabványokat jelentős versenyhátrányba kerülhet.
• Nemzetgazdasági célok sérülése A tűzeseti tapasztalatok beépítése nélkül a szabályozási környezet akadályozza az innovációt és a korszerű technológiák bevezetését. A fejlesztők és gyártók nem kapnak világos iránymutatást, így bizonytalan a piacra lépésük. Ez lassítja az építőipar megújulását, a termelő cégek működésbiztonságát, csökkenti a magyar cégek nemzetközi versenyképességét, és növeli a gazdasági károk kockázatát (pl. nagy ipari tűzesetek következtében). Végső soron az ország energiahatékonysági, fenntarthatósági és klímavédelmi céljait is aláássa, ha a tűzbiztonsági szempontok nincsenek összhangban a valós tapasztalatokkal.

 Hiányos szakmai fejlődés, akadályozott innováció

Az adatok és tűzeseti tapasztalatok hiánya hosszú távon hat a legkártékonyabban. A fiatal mérnökök és szakemberek nem férnek hozzá a valós esettanulmányokhoz és tűzeseti elemzésekhez, ezért a képzésük erősen steril marad, nem tud valódi tapasztalatokhoz, elemzésekhez kötődni. Ezáltal a szakmai kultúra fejlődése féloldalas marad. A hiányos tapasztalat megosztás nemcsak az oktatásban, hanem a kutatásban és az innovációban is érezteti hatását:

• az egyetemek és kutatóintézetek nem tudják valós adatokra építeni vizsgálataikat,
• a kutatók nem férnek hozzá hazai tűzesetek statisztikai és műszaki tanulságaihoz,
• így az új megoldások keresése (pl. innovatív tűzvédelmi anyagok, szerkezetek, rendszerek) sokszor elakad,
• a nemzetközi kutatásokhoz való csatlakozás is nehezebb, mert a hazai eredmények és tanulságok hiányoznak a közös tudásbázisból.

Ez hosszú távon lassítja az innovációs ciklust, és akadályozza, hogy Magyarország bekapcsolódjon azokba a nemzetközi kutatási és szabványosítási folyamatokba, amelyek a jövő épületeinek biztonságát formálják.

Összességében

Ha nem tanulunk a tűzesetekből, akkor a szabályozás elavult marad, a hibák ismétlődnek, a társadalom hamis biztonságérzetben él, és a szakma is elszigetelődik a nemzetközi fejlődéstől. Ez nemcsak közvetlen gazdasági károkban jelent veszteséget, hanem hosszú távon akadályozza az innovációt, a korszerű technológiák bevezetését és a nemzetgazdasági célok elérését is. Az építőipar versenyképessége gyengül, a beruházások kockázata nő, és az ország energiahatékonysági, fenntarthatósági vállalásai is sérülnek.

Közben az új kockázati tényezők – pl. a napelem rendszerek, az elektromos járművek töltése, és az energiatároló berendezések – nem kapnak megfelelő figyelmet. Ezek kezeléséhez a nemzetközi tapasztalatok feldolgozása nélkülözhetetlen lenne, különben a jövő technológiái újabb és nagyobb kockázatokat hordoznak magukban.

 A tűzvizsgálatok zárt rendszere

Hazánkban a tűzvizsgálatokat a katasztrófavédelem végzi, de az elkészült jelentések tapasztalatai nem kerülnek nyilvánosságra, és a vizsgálati szempontrendszer sem igazodik megfelelően az elvárt és szükséges információkhoz.

A tervezők, kivitelezők, üzemeltetők és oktatók, akiknek a munkája közvetlenül meghatározza az épületek tűzbiztonságát, nem kapnak visszacsatolást. Így ugyanazok a hibák ismétlődnek: nem megfelelő anyaghasználat, hiányzó karbantartás, a szabályok formális teljesítése a valódi biztonság helyett.

Ez a gyakorlat konzerválja a hamis biztonságérzetet: papíron minden rendben, de a valóságban újra és újra bekövetkeznek hasonló tűzesetek.

Külföldi tapasztalatok:

A világ számos nagy tűzesete után az adott országok gyorsan reagáltak.

• Grenfell Tower (London, 2017): a homlokzati tűzterjedés következményei nyomán szigorították az éghető burkolatok alkalmazását, és új kutatási programok indultak.
• Franciaország CLT-paneles tüzei: több vizsgálat és szabálymódosítás indult a faépületek tűzállóságának javítására.
• Amerikai raktártüzek: a sprinkler-előírásokat, tárolási szabványokat és menekülési útvonalak szabályozását jelentősen szigorították.

Ezek az esetek világszerte szakmai párbeszédet indítottak: szaklapokban, konferenciákon, sőt szabványalkotási folyamatokban is megjelentek. Magyarországon azonban ezek a tapasztalatok nem vagy csak szórványosan épülnek be.

 A szabályozás önigazolása

Ha nincsen nyilvános visszacsatolás, a szabályozás egy önmagát igazoló rendszerré válik, ha senki sem ellenőrzi, hogy előírások a gyakorlatban valóban megfelelő biztonságot eredményeznek-e.

Ez veszélyes spirálhoz vezet, mivel a szakma és a társadalom, de még sok esetben a jogalkotó is elhiszi, hogy „minden rendben van”, miközben a tapasztalatok hiánya miatt a valós biztonsági szint alacsonyabb, mint amit feltételezünk.

Javaslatok a változáshoz

• Központi tűzeseti adatbázis létrehozása, amely hozzáférhető a szakmagyakorlók és kutatók számára.
• Nemzetközi tapasztalatok adaptálása, külföldi tűzvizsgálati jelentések rendszeres feldolgozása.
• Szakmai továbbképzések és konferenciák tartása a tűzeseti tanulságok alapján.
• Rendszeres publikációk a nagyobb tűzesetek okairól és tanulságairól, közérthető formában is, hogy a társadalom ne csak hírekből értesüljön.

„Minden tűz, amelyből nem tanulunk, megismétli önmagát – csak más helyen, más időben, más áldozatokkal.”

A tűzvédelem lényege nem a szabályok mechanikus betartása, hanem a folyamatos tanulás és alkalmazkodás, a kockázatok megfelelő szintű elemzése és kezelése. Ha nem építjük be a hazai és nemzetközi tűzeseti tapasztalatokat a gyakorlatba, akkor valójában nem vagyunk felkészültebbek a jövő kihívásaira, mint a múltban.

A hamis biztonságérzet helyett egy nyílt, tapasztalatokra építő szakmai kultúrára van szükség. Csak így érhetjük el, hogy valóban biztonságos épített környezetet hagyjunk a következő generációkra.

Lestyán Mária
szakmai kapcsolatokért felelős igazgató
szakújságíró
ROCKWOOL Hungary Kft.