Halálos kimenetelű munkabalesetet próbált eltitkolni egy férfi, szabadságvesztésre ítélték

forrás: https://www.hrportal.hu/hr/halalos-kimenetelu-munkabalesetet-probalt-eltitkolni-egy-ferfi-szabadsagvesztesre-iteltek-20240208.html

A Kazincbarcikai Járásbíróság két év, végrehajtásában öt év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt egy férfit, aki megpróbált eltitkolni egy munkabalesetet, amelynek sértettje másnap elhunyt – közölte csütörtökön az MTI-vel a Miskolci Törvényszék sajtóosztálya.

A tájékoztatás szerint a vádlott által vezetett cég a BorsodChem Zrt. területén bérelt raktárépületet, melyen a bérlő nem végezte el a karbantartási és állagmegóvó munkákat, így a csarnok aljzatán gödrök és víznyelők voltak, emellett a megfelelő világítás sem volt biztosított. Mint írták, 2018 november közepén egy másik cég dolgozói – köztük a néhai sértettel – állványozási munkát végeztek, melyet a vádlott irányított és felügyelt a baleset napján.

A munkanap végén a sértett egy társával állványcsöveket pakolt a raktárépületben, amire a vádlott utasította, aki sem a munkafolyamatot, sem azt nem ellenőrizte, hogy a dolgozók viselik-e a munkavédelmi eszközöket. A sértetten saját elhatározására ekkor már nem volt fejvédő sisak, pakolás közben elesett és beütötte a fejét. Később kollégája észlelte, hogy eszméletlenül, véres arccal fekszik a földön – írták. A közlemény szerint a vádlott miután értesült a történtekről és látta a sértett állapotát, annak érdekében, hogy eltitkolja a balesetet, nem hívott mentőt, és azt a munkavállalóknak is megtiltotta. A sértett szintén ott dolgozó fiát szólította fel, hogy vigye be a kórházba édesapját, aki a balesetben többszörös koponyatörést és agyzúzódást szenvedett. A férfi a kórházba szállítás másnapján elhunyt – közölték.

A bíróság a terheltet halált okozó foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége és segítségnyújtás elmulasztásának bűntette miatt ítélte el, emellett hat évre eltiltotta minden olyan foglalkozás gyakorlásától és egyéb tevékenységtől, melynek keretében ügyvezetői tevékenységet végez.

A közlemény alapján a büntetés kiszabásakor a bíróság figyelembe vette a terhelt büntetlen előéletét, a neki fel nem róható időmúlást és a sértetti közrehatást.

Az ítélet nem jogerős, az ügyészség súlyosítás érdekében jelentett be fellebbezést, a vádlott és védője pedig három munkanapot tartottak fenn a jogorvoslati nyilatkozat megtételére – írták.

Ezek a munkahelyi stressz legfőbb jelei, amikre a vezetőknek oda kell figyelnie

forrás: https://www.hrportal.hu/hr/ezek-a-munkahelyi-stressz-legfobb-jelei-amikre-a-vezetoknek-oda-kell-figyelnie-20240126.html

Számos jele van, ha egy dolgozó stressztől szenved a munkahelyén. De vajon mik ezek a tünetek és hogyan veheti észre a vezető, hogy alkalmazottja nehéz időszakon megy keresztül?

A stressz jeleinek felismerése a hatékony munkavállalói menedzsment egyik kritikus eleme – írja a hrnews cikke. A Health and Safety Executive (HSE) legfrissebb éves jelentése szerint az elmúlt évben körülbelül 875 000 brit munkavállaló tapasztalt munkahelyi stresszt, depressziót vagy szorongást.

A jelek felismerése és kezelése enyhítheti az egyénekre gyakorolt negatív hatásokat. Emellett a munkahelyi morált is növelheti.

Simon Walter, a Rhino Safety egészségügyi és biztonsági tanácsadó cég munkatársa szerint: „A munkával kapcsolatos stressz a munkavállalóknak a vezetőkkel, a kollégákkal és a munkahely egészével való interakcióiból eredhet. Ezeknek a stresszoroknak a korai felismerése nagy lépés abban, hogy segítsünk az adott kollégának megbirkózni a problémával.” Simon felvázolja azt a hét tünetet, amelyekre figyelni kell, és amelyek a munkavállalók körében stresszre utalhatnak:

Fokozott érzelmi reakciók

Az érzékenyebbé válás és a hirtelen vagy szélsőséges érzelmi reakciók jelezhetik, hogy valaki stresszes. Ezek a reakciók fokozott stressz esetén hangsúlyosabbá és kevésbé kiszámíthatóvá válnak. A megemelkedett stresszszintek konfliktusokhoz vezethetnek a csapatokon belül. A gyakori viták olyan mögöttes stresszfaktorok jelei lehetnek, amelyekkel azonnal foglalkozni kell.

Magasabb fluktuáció

A fluktuáció jelentős növekedése a csapat elégedetlenségére és stresszre utalhat. A nyitott és barátságos munkakörnyezet megteremtése alapvető fontosságú a dolgozók boldogságának biztosításához és a fluktuáció csökkentéséhez.

Több szabadidő

A munkahelyi stressz súlyosbíthatja mind a fizikai, mind a mentális egészségügyi problémákat, ami gyakoribb és hosszabb távolléteket eredményezhet. Azok az egyének, akik az összeférhetetlen környezet miatt nehezen jönnek be a munkahelyükre, gyakrabban dönthetnek úgy, hogy távolról dolgoznak, vagy több időt vesznek ki a munkából.

Változás a munkarendben

A viselkedésbeli változások, mint például az állandó késések vagy az állandó túlórázás jelezhetik, hogy a munkavállaló stresszes. A munka és a magánélet egészséges egyensúlyának fenntartása kulcsfontosságú. Ezért a munkarendjükben bekövetkező drasztikus változások azt jelezhetik, hogy nem tudnak megbirkózni valamivel a munkahelyen vagy azon kívül. Ha ez a viselkedés tartósan fennáll, akkor érdemes lehet beszélgetni az adott munkavállalóval.

Hangulatváltozások

A hangulati ingadozások a stressz könnyen észrevehető jelei. Azok a munkavállalók, akik a szélsőségesen nyugodt és ingerlékeny állapotok között ingadoznak, gyakran nem dolgozzák fel megfelelően a stressz forrását. Ez hatással lehet az interperszonális kapcsolatokra és az általános munkahelyi dinamikára.

Visszahúzódás

A munkával kapcsolatos stresszt átélő alkalmazottak visszahúzódhatnak a munkával kapcsolatos és társadalmi tevékenységektől. Ha a dolgozó egyébként sem élvezi a társas tevékenységeket, akkor ez a pont nem biztos, hogy áll. Ha azonban észrevehető különbség van a viselkedésükben, akkor cselekedni kell.

Kimerültség

A stressz mind a szellemi, mind a fizikai jólét romlásaként jelentkezhet. Az olyan jelek, mint az állandó letargia és a csökkent motiváció, a munkával való elégedettséget és teljesítményt befolyásoló stresszorokra utalhatnak. Ez fizikailag is hatással lehet a munkavállalóra. Ha a fáradtság nem külső tényezőkre vezethető vissza, például egy nehéz hétvégére, akkor az, hogy egy munkavállaló állandóan láthatóan fáradt, a stressz jele lehet. Ha ez a munkavállaló számára állandó állapot, akkor a stressz-szintjének kezeléséhez támogatásra lehet szüksége.

Magánügy a dolgozó egészsége vagy éppen ellenkezőleg?

forrás: https://www.hrportal.hu/hr/maganugy-a-dolgozo-egeszsege-vagy-eppen-ellenkezoleg-20240109.html

Miért komoly probléma az egészséges (munkában)megtartási HR-stratégia hiánya? – teszi fel a kérdést Papp Tamás István HR szakember. Decemberben az Országgyűlés eltörölte az általánosan kötelező orvosi alkalmassági vizsgálatot, bár a jogszabály és a munkáltató is meghatározhat olyan munkaköröket, ahol ez továbbra is kötelező lesz. Vajon hogy fog kinézni a gyakorlat, és ez mit jelent a munkavállaló és a munkáltató számára?

Tudom, tudom, azért, mert eltörölték az általános munkaköri alkalmassági vizsgálat kötelezőségét, még nem öntötték ki a gyereket a fürdővízzel együtt a lavórból, hiszen jogszabály, és a munkáltató ezután is meghatározhat olyan munkaköröket és foglalkozásokat, amikor és amelyek esetén a jövőben továbbra is kötelező lehet/lesz az orvosi vizsgálat. 

Azonban azzal is tisztában vagyok, sőt a saját gyakorlati tapasztalataim nagyon is ezt támasztják alá, hogy

  • az alkalmi és a rendszeres munkaköri alkalmasság vizsgálata a jelenlegi, pontosabban a közelmúltbéli, gyakorlati formájában a legcsekélyebb mértékben sem szolgálta nemes céljai elérését: a dolgozók egészségi állapotára, illetve testi-lelki épségére, a munkavégzés során ható, valamint a munkakörnyezetből adódó igénybevétel káros hatásainak minimalizálását;
  • elkeserítően jól illeszkedik viszont, a vállalati öngondoskodó rendszerek, ebben az esetben az önkéntes egészségpénztári cafeteria kilögybölésének, vagy inkább teljes kiszárításának trendjéhez: az igénybevehető egészségügyi szolgáltatások, termékek körének szűkítéséhez; a releváns adó-, illetve járulékteher lépésről lépésre, de összességében drasztikus emeléséhez; a felhasználás időszakának korlátozásához. Amelyeknek eredményeképp – legalábbis részben – jócskán csökkent azon dolgozók száma, akik ezt a juttatási elemet választották, vagy választhatták egyáltalán a munkahelyeiken (egyes becslések szerint, az egészség-pénztári befizetéseknek csupán 14 százaléka jön már csak a munkaadóktól manapság). Még úgy is, hogy a koronavírus-válság egyértelműen rámutatott arra, hogy amikor ’egészség van’, gyakorlatilag fel sem merül komoly munkáltatói és munkavállalói igény a (foglalkoztatás)egészségügyi szolgáltatásokról történő ÖNgondoskodásról (legyen az az ÖN, magán vagy munkaközösségi), amely bezzeg annál erőteljesebben jelentkezik egy válságos időszakban, főképp a bérből-fizetésből élő munkavállalók részéről egészségpénztári, önsegélyezőpénztári befizetési, vagy ezekre történő átcsoportosítási, és persze felhasználási lehetőségek és szükségszerűség formájában.

Ennek ellenére – hiszen most is válságos, bár kissé enyhülő időket élünk – ez az egész vállalati orvososdi, sőt meg merem kockáztatni, maga a céges foglalkoztatás-egyészségügy egésze (beleértve a munka(társ)védelmet; a kockázati felméréseket; a pszichoszociális hatások vizsgálatát; a munkahelyi ergonómiát; a szemüveg, vagy egyéb védőeszköz juttatásokat; a munkahelyi kiégés (burnout) kezelését; a menedzserszűréseket; elsősegélynyújtási pontok kijelölését, és oktatások megszervezését; vagy akár a rehabos foglalkoztatást és az azt elősegítő érzékenyítést) a munkáltatók többsége számára – még ha ez nem is hangzik túl elismerősen rájuk nézve – csupán a foglalkoztatás peremére szorult adminisztratív/bürokratikus kötelezettség, humán motivációs humbug, illetve felesleges kiadási sor a vállalati költségvetésben. És alapvetően itt a probléma! 

Mert az alkalmassági vizsgálat törvényi kötelezettségének az eltörlése csak tovább erősíti azt a foglalkoztatói, egyébként nagyon is káros (szó szerint, legalábbis a munkavállalói egészségre nézve mindenképp), sőt üzletvitelileg is hibás hozzáállást, mely szerint a dolgozók egészsége „magánügy”, erre költeni üzleti botorság. Már csak azért is egészségtelen ez a fajta foglalkoztatói attitűd, mert

  • az OECD 2019-es statisztikája szerint a magyarok egészségi állapota rosszabb, mint a legtöbb uniós ország polgáraié, amire az Eurostat adatai is rámutatnak: Magyarországon az egészségromlás jóval hamarabb bekövetkezik, mint bárhol máshol az Európai Unióban. Mindezt közvetve – de már gazdálkodási oldalról megközelítve – KSH adatok is alátámasztják: a 2021-es évben a magyarországi munkavállalók összesen 8,8 millió nap betegszabadságot vettek ki. Ez naponta átlagosan több mint 10 ezer forintjába (beleszámítva ebbe a betegszabi mellett a kiesett munka értékét is) került a munkáltatóknak;
  • a Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) 2020-as tanulmánya azt állapította meg, hogy idehaza a férfiak csupán 60, de a nők is csak 62 éves korukig számíthatnak viszonylag jó egészségnek. Vagyis a magyar dolgozók még a nyugdíjkorhatáruk előtt szert tesznek legalább egy krónikus betegségre, szemben például az ír, svéd vagy máltai nőkkel és férfiakkal, akik akár 70 éves korukig, vagy még annál is tovább örvendenek jó egészségnek, töretlen munkakedvnek, illetve munkára képes állapotnak; 
  • az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) ajánlása szerint, minden felnőttnek az egészsége megóvásának érdekében legalább 150 perc mérsékelt, vagy 75 perc nagy intenzitású testmozgást lenne szükséges végeznie – hetente; a RAND Europe és a Vitality biztosítási csoport, hét ország, mintegy 120 ezer lakosának vizsgálata alapján pedig, a 18-64 év közötti munkavállalóknak napi 15-20 perc intenzív sétát, vagy 1 kilométer futást javasol beilleszteni a napirendjükbe. Ez a kevéske plusz mozgás érezhetően emelné a vitalitást; több mint 3 évvel növelné meg a várható élettartamot, no meg a munkaképes testi és lelki állapotot; és jelentősen csökkentené a betegségek miatti kieső munkaórák számát, valamint – nem mellesleg! – a világ gazdasági teljesítményét mintegy 100 milliárd dollárral növelné meg – évente! 
  • ráadásul az OECD 2023-as munkaerőpiaci tanulmánya egyértelműen arra is rávilágít, hogy nemcsak a betegségek miatti hiányzás rontja az adott vállalat produktivitását, hanem az is, ha a munkavállalók betegen veszik fel a munkát. A kutatás szerint a tagországokban dolgozók átlagosan 30%-a rendszeresen dolgozik betegen, és ez másfélszer olyan költséges hosszútávon a foglalkoztatók számára, mintha az érintett munkavállalók betegszabadságra mennének, mert a jelenlegi, munkaidő-alapú, jelenlétfókuszú munkakultúránkban a betegen munkát végző – otthon maradni egyszerűen bátortalan, és/vagy keresetbevétel-érzékeny – munkavállalók, egyrészt több hibát vétenek a munkájukban, miközben az intenzitásuk eleve jóval alacsonyabb; másrészt nagyobb az esélye annak, hogy a lábon kihordott betegségeik miatt rövid időn belül jóval súlyosabb egészségügyi problémákat is összeszednek, amely később ahhoz vezet, hogy hosszabb távra, vagy teljesen kiesnek a munkavégzésből;

Márpedig, ha valaki passzív állományba kerül (akár évekre kimaradva a munkából), akkor az a ’megtartási’, pontosabban fogalmazva a ’munkavégzésben-benntartási’ HR stratégiák csődjét is jelenti egyben, hiszen a passzív állomány pótlásáról ugyanúgy, költséget nem kímélve toborzással, kiválasztással, onboardinggal (orientációval, betanítással, betanulással, integrációval, asszimilációval, mentoring-gal, bodying-gal) kell gondoskodni, akárcsak, ha valaki „rendes” munkavállalói kezdeményezésű felmondással hagyja el a munkaközösséget.

Szóval, mielőtt a vállalati kontrollerek, topmenedzserek és cégtulajdonosok nagyon beleélnék magukat, hogy az eltörölt kötelező alkalmassági vizsgálatok költségei jövőre már megtakaríthatóak, vagy akár kis szerencsével tiszta profittá alakíthatóak, érdemes lenne a HR-nek proaktív módon ráébreszteni őket arra, hogy a vállalati foglalkoztatás-egészségügyön nemhogy spórolni, hanem épp ellenkezőleg, abba befektetni érdemes, mert az, akár prevenciós egészségmegőrző/megbetegedésmegelőző, akár betegséggyógyító és kórság-, vagy nyavalyakezelő is az, a munkáltatóknak (is) valóban megéri!

Sőt mi több, egészen biztos vagyok benne, ha a munkaalkalmassági vizsgálat, de még inkább az emelt szintű (a kötelező, vagy a minimálszinten túlmutató) vállalati belső foglalkoztatás-egészségügy trendi (és persze bio, mindenmentes, celeb youtuberek által „felkarolt”) étrendkiegészítő lenne, akkor a munkáltatók/foglalkoztatók nemhogy a megszüntetését üdvözölnék, hanem az új jogszabálynak mihamarabb eleget téve ők maguk tennék kötelezővé a fogyasztását!

Merthogy ép testben dolgozik csak jól az ép dolgozó!