Címke: munkavállalók

forrás: https://www.hrportal.hu/hr/vedofelszereles-nelkul-a-digitalis-tulterhelessel-szemben-a-munkahelyek-uj-generacios-kihivasa-20260713.html

Hogyan hat a különböző generációkra az infokommunikációs túlterhelés, és miért lett jelentős munkahelyi veszélyforrás? Az állandó online jelenlét, a munkavégzésből is adódó, egyúttal a saját eszközeinkkel is megnövelt digitális terhelés mértékét, a túlzott használat munkahelyi ártalmait és azok megelőzésének lehetőségét jelölte ki fő témájává a közelmúltban zajlott Védőháló 2026 Munkavédelmi Konferencia. 

Több(féle)generációs kérdés

A munkahelyeken egyszerre jelentkeznek a generációváltások és a digitális átállás kihívásai. A generációk közötti különbségekről gyakran leegyszerűsítő módon beszélünk, pedig a valóság árnyaltabb. Az idősebb munkavállalók jellemzően nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek, és sok veszélyhelyzetet már ösztönösen felismernek, a fiatalabbak ezzel szemben szívesebben támaszkodnak a szabályokra, a dokumentációra és a technológiai támogatásra.

Egyikük a közvetlen fizikai veszélyeket veszi észre először: a rosszul rögzített létrát, a túl gyors targoncát vagy a csúszásveszélyes felületet. A fiatalabb kolléga inkább azt kérdezi: hol a figyelmeztető tábla, készült-e kockázatértékelés, megfelelő-e a dokumentáció? Az egyik oldalon ott van az a dolgozó, aki évtizedek óta ugyanúgy végez egy feladatot, és úgy érzi, hogy a szabályok csak lassítják a munkát. A másikon az a fiatal kolléga áll, aki minden előírást ismer, ugyanakkor még nem alakult ki benne az a gyakorlati veszélyérzékelés, amelyet csak évek alatt lehet megszerezni. 

Munkafolyamatoptimalizálás

A különbség nem feltétlenül a szabályok elfogadásában, hanem azok értelmezésében jelenik meg. Ugyanakkor közös bennük, hogy egyformán ódzkodnak a sok papírtól, hívta fel előadásában a figyelmet Hájas Tamás, munkavédelmi szakember, a Smartzones.hu ügyvezetője. Már túl vagyunk a kétkedésen, hogy szükség van-e a digitalizációra. Sokkal inkább küzdenek azzal a kérdéssel a munkavédelmi szakemberek, hogyan lehet úgy használni az új technológiákat, hogy azok növeljék, és ne veszélyeztessék a biztonságot.

Hogyan válik az infokommunikációs eszközök használata jogi vagy éppen egészségügyi kérdéssé?

A technológiához való viszony – nem meglepő módon – ugyancsak generációs mintázatokat mutat. Roberto Sammarchi információs jogi, digitális kommunikáció és adatvédelmi jogi szakértő (egyben a Al Safety Manager” könyv szerzője) előadásában rávilágított, hogy az X generáció óvatos digitális bevándorlóként használja az új eszközöket, míg az Y és Z generáció tagjai már hiperösszekapcsolt digitális bennszülöttek. Számukra a már természetes és nélkülözhetetlen munkaeszköz a mobiltelefon, ám kevéssé nyilvánvaló, hogy annak, illetve a hasonló infokommunikációs eszközöknek a folyamatos használata komoly veszélyforrást is jelenthetnek. 

Sammarchi szerint a kritikus munkafolyamatok során a digitális figyelemelterelés ugyanúgy kockázatot jelent, mint egy hiányzó védőeszköz. Az online értesítések, üzenetek és közösségi média folyamatos munkamegszakításokat okoznak. Figyelmük töredezetté válik, ami különösen veszélyes lehet magas kockázatú munkakörnyezetben, például ipari létesítményekben vagy karbantartási munkáknál. Ha egy túlterhelt munkavállalótól azt követeljük, hogy még felügyeljék is egy, az ember számítási sebességét nagyságrendekkel meghaladó kapacitású digitális készülék munkáját, az kényszerű, egyúttal romboló kötelességszegést eredményez.

Az automatizálási torzítás elkerülhetetlenül rendszerbeli meghibásodást vált ki. Ráadásul, az ilyen hibák nem maradnak következmények nélkül, mutatott rá Sammarchi, ugyanis algoritmusok okozta zavarokat követően a joggyakorlat gyakran az első vonalbeli kezelőt (embert!) vonja felelősségre, ő viseli a jogkövetkezményeket, a szoftverfejlesztők pedig „védve” maradnak.

Ahogy a fizikai veszélyek „láthatatlanná” válnak a kognitívan túlterhelt („AI brain fry”) állapotban lévő ember számára, úgy hosszú ideig a digitalizáció hatásai, a digitális kiégés tünetei is sokáig rejtve maradnak, úgy az e hatásokat elszenvedő személy, mint a környezete számára. A figyelemvesztés vagy a digitális kiégés gyanúja sokszor csak akkor merül fel, amikor már bekövetkezett egy hiba vagy baleset.  

A hiperkonnektivitás csapdája

Egyre nehezebb egyértelműen elválasztani a munkaidőt a magánélettől. Az esti e-mailek, a hétvégi üzenetek és a folyamatos online jelenlét lassan állandó készenléti állapotot alakít ki sok munkavállalónál. A probléma nemcsak pszichológiai természetű, a kutatások szerint a tartós stressz hormonális, idegrendszeri és akár immunológiai változásokat is okozhat, hívta fel a figyelmet előadásában Géczi Rudolf. A Magyar Munkavédelmi Akadémia elnöke előadásában több nemzetközi kutatás eredményét ismertette, amelyek szerint a folyamatos digitális jelenlét és elérhetőség jelentősen növeli a stressz, a szorongás és a kiégés kockázatát. Ezek összefoglaló elnevezése, a technostressz ma már önálló fogalomként szerepel a szakirodalomban. Olyan állapotot ír le, amikor a munkavállaló nem képes megfelelően alkalmazkodni a technológiai környezet által támasztott követelményekhez. Ennek az állapotnak a tünetei lehetnek a mentális kimerülés, a koncentrációs problémák, az alvászavarok, a fokozott ingerlékenység, amelyek a már ismert kiégéshez vezethetnek. Különösen veszélyeztetettek azok a munkavállalók, akik egyszerre nagy információs terhelésnek vannak kitéve, miközben folyamatosan új rendszereket és alkalmazásokat kell használniuk.

A jelenség megértését egy kutatás eredményeivel segítette az előadó. Az Egyesült Arab Emírségekben tanuló 140 ápolóhallgató körében vizsgálták a digitális kiégés és az általános mentális egészség összefüggéseit. A kutatás szerint a hallgatók körében a digitális kiégés valamely formájának megjelenési aránya magas, 60% körüli volt a pandémia időszakában. A legjelentősebb problémát a túlzott digitális jelenléthez kapcsolódó „digitális öregedés” és az érzelmi kimerülés jelentette. A nagy tanulmányi terhelés, a perfekcionizmus kultúrája és a folyamatos megfelelési kényszer tovább növelték a kiégés kockázatát, a mesterképzésben tanuló ápolók még a kortársaiknál is súlyosabb burnout‑szintet mutatnak, ami mentális egészségükre és empátiájukra is hatott. A digitális oktatásra való átállás növelte a képernyőidőt, csökkentette a személyes kapcsolatokat, és erősítette az elidegenedést. A technostressz jelensége – techno‑túlterhelés, techno‑invázió, techno‑bizonytalanság – jelentős szerepet játszott a hallgatói burnout kialakulásában, ami határozott figyelmeztetést jelent a más ágazatokban dolgozó, digitális eszközöket nagyobb mértékben használók és munkáltatóik számára.  

ON helyett OFF?

A megoldás nem a technológia visszaszorítása – ami nem is tűnik reális iránynak – hanem sokkal inkább annak tudatos használata. A jelen cikkben megszólaló szakemberek szerint is a legfontosabb lépés annak elfogadása, hogy a digitális stressz ugyanolyan munkavédelmi kérdés, mint a zajterhelés vagy a veszélyes anyagok kezelése. A munkáltatóknak ezért a hagyományos kockázatértékelés mellett a digitális munkavégzésből fakadó pszichoszociális kockázatokat is vizsgálniuk kell. Ide tartozik a technostressz, a kognitív túlterhelés, az állandó elérhetőség és az információs túlterhelés értékelése. Különösen, mert a digitalizáció tekintetében nem mindenki ugyanarról a rajtvonalról indul, hívta fel előadásában a figyelmet Kovács Gergely az EPDS Szoftverfejlesztő Kft. operatív vezetője. Más a technológiai rutin, más a bizalom szintje, más a tanulási stílus és más a változások elfogadásának sebessége is. Ezért ugyanaz az alkalmazás vagy AI-eszköz egyesek számára lehetőséget, mások számára pedig bizonytalanságot jelent. Ebből fakadóan egy modern munkahelyeken egyre gyakoribb a már említett kognitív túlterhelés. Az algoritmusok, értesítések, online platformok és mesterséges intelligencia által támogatott rendszerek olyan mennyiségű információt zúdítanak a dolgozókra, amely meghaladhatja az ember természetes feldolgozóképességét.

Mit okoz mindez? A koncentráció romlását, a döntéshozatal lassulását, a hibázás valószínűségének növekedését, továbbá a veszélyek észlelésének csökkenését. Egy mentálisan túlterhelt munkavállaló figyelme könnyebben elsiklik egy nyilvánvaló fizikai kockázat felett is. Kovács Gergely e tekintetben egy közvélekedéssel is „vitába száll”: Az új technológiák használata már nem életkor kérdése. A tapasztalatok szerint megfelelő képzés és támogatás mellett a generációk közötti – az infokommunikációs eszközök elfogadásában/használatában tapasztalható különbségek jelentősen csökkenthetők, a bevonás, a bizalom és az érthető kommunikáció révén, amelyek alkalmazása nem életkorhoz, generációs sajátosságokhoz kötött. 

Gedeon András
alapítótag
Magyar Munkavédelmi Akadémia

forrás: https://www.hrportal.hu/hr/sok-magyar-munkahelyen-meg-mindig-ott-lapul-a-rakkelto-veszely-20260604.html

A munkavállalók egészségének védelme érdekében zéró toleranciát sürget az ÉVOSZ a szakszerűtlen azbesztkezeléssel szemben. A szervezet szerint a régi épületekben megbúvó rákkeltő anyag bontása és elszállítása csak megfelelő engedélyekkel és szigorú biztonsági előírások mellett történhet.

A biztonságos és ellenőrzött azbesztmentesítés érdekében az építőipar felelős szereplőinek, jogalkotóknak és az ellenőrző hatóságoknak a közös fellépését szorgalmazza az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) Munkavédelmi Tagozata – közölte az ÉVOSZ az MTI-vel.

A közleményben kiemelték, hogy az azbeszttartalmú anyagok bontása, szállítása és ártalmatlanítása kiemelt társadalmi felelősséggel jár, a szakszerűtlen és ellenőrizetlen azbesztkezelés beláthatatlan, évtizedekre kiható egészségügyi és környezeti kockázatokat jelent.

A meglévő épületállomány korszerűsítése és az azbeszttartalmú kőzúzalék útépítésnél történő használata egyaránt rámutat arra, hogy az azbesztmentesítés megkerülhetetlen és azonnali odafigyelést igénylő feladat a magyarországi építőiparban – tették hozzá.

A közleményben emlékeztettek, hogy

az azbeszt a 20. században sokáig „csodaanyagnak” számított az építőiparban a tűzállósága, a hang- és hőszigetelő képessége miatt. Jelenleg azonban már ismert, hogy mikroszkopikus rostjai belélegezve rendkívül veszélyesek és rákkeltő hatásúak.

Bár az anyag felhasználása már tilos, a meglévő épületekben, palatetőkben, hullámpalával fedett építményeknél, szigetelésekben, csővezetékekben még mindig hatalmas mennyiségben van jelen. Veszélyessé akkor válik, ha megbontják, törik vagy darabolják.

Mindezek miatt az ÉVOSZ Munkavédelmi Tagozata az azbesztkezelés és -mentesítés szabályozásában és gyakorlatában három fókuszpontot –

1. munkaegészségügy,
2. munkavédelem
3. és környezetvédelem

– határozott meg. A munkaegészségügy kapcsán rámutattak, hogy a sérült vagy szakszerűtlenül megbontott azbesztből a levegőbe kerülő rostok akár 15-30 év lappangási idő után is gyógyíthatatlan betegségeket (tüdőrákot, rosszindulatú mellhártya-daganatot) okozhatnak.

A munkavállalók és a környezetben élők egészségének védelme érdekében zéró toleranciát kell hirdetni a kiporzással járó, szakszerűtlen bontási és anyagkezelési gyakorlatokkal szemben. Fontos a kockázatnak kitett dolgozók folyamatos egészségügyi szűrése és a prevenció.

A munkavédelem témakörében jelezték, az azbesztmentesítést végző szakemberek egészsége érdekében elengedhetetlen egyebek mellett a megfelelő védőfelszerelések (speciális védőruházat, maszkok) használata és a munkaterület levegőjének folyamatos monitorozása.

A feketegazdaság, a kontárok és a megfelelő engedéllyel, illetve gépparkkal nem rendelkező kivitelezők kiszűrése ezen a területen szó szerint életbevágó

– fogalmazott közleményében a szakszövetség.

A környezet védelmét tekintve pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy az azbeszttartalmú anyagok bontásából származó törmelék kiemelten veszélyes hulladéknak minősül. Ezért az ÉVOSZ Munkavédelmi Tagozata szorgalmazza a hulladék útjának szigorú, zárt láncú nyomon követését a bontás helyszínétől egészen a speciális hatósági engedéllyel rendelkező lerakókig.

Egyúttal hozzátették, fontos, hogy azbeszttartalmú építmények bontását, elszállítását és tárolását csak ezen tevékenységre jogosult vállalkozásokkal végeztessék el.

Az ÉVOSZ az MTI érdeklődésére jelezte, a mentesítés több évet vehet igénybe, de hozzátették, hogy ha az azbesztet tartalmazó építményeket nem bontják meg, nem veszélyesek.

Forradalomra van szükség a munkahelyi egészségvédelem terén, véli Jeffrey Pfeffer, a Stanford Egyetem professzora, aki a szervezeti viselkedés témakörével foglalkozik. Mint mondja a jelenlegi gyakorlat, ami a túlmunkát és a munka-magánélet egyensúlytalanságát illeti, megöli a munkavállalókat. Ez pedig végsősoron a cég teljesítményének és az egyén jóllétének sem tesz jót, írja tavasszal megjelent Dying for a Paycheck (vagyis a „Meghalni a fizetésért”) című könyvében.

forrás: https://www.hrportal.hu/hr/megeri-belehalni-a-munkaba-20180724.html

Három tényező is alátámasztja, hogy a munkahelyeknek tenniük kellene ebben a témakörben, ezek közül az egyik, hogy a fejlett világban az egészségügyi rendszerekre a krónikus betegségek róják a legnagyobb terhet, ezek főként a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek.

Ezek a betegségek, amelyeket a túl sok evés, a kevés mozgás, a túlzott alkohol és adott esetben a drogfogyasztás okoznak, általában a stresszből eredeztethetők, ami pedig immár nagyon sok adatból kikövetkeztethetően, elsősorban a munka, a munkahelyi megterhelés következménye, mondta el a professzor az egyetemi Insightsnak adott interjújában.

Vagyis megöl a munka, de ez senkit nem érdekel?

Ez a hármas összefüggés mindig is megvolt, de a mértéke, úgy tűnik növekszik. A Gallup felmérése szerint az emberek nem elkötelezettek a munkájuk iránt, egy másik felmérés szerint nem bíznak a cégük vezetésében, nem szeretik a munkájukat, az utóbit nyilatkozók aránya pedig egyre nő. A munkahelyek, a professzor szerint egyre kevésbé humánusak, a rengeteg túlóra, a stressz, az elbocsátások, a gazdasági bizonytalanság és a munkahely-magánélet egyensúlyának hiánya miatt. Mindennek pedig „társadalomszennyező” hatása van végeredményben, ugyanis a korábban felsorolt tényezők miatt házasságok bomlanak fel, a gyereknevelés szenved csorbát és egyáltalán a családi élet szenved hátrányt, pedig ez az, ami komoly hátországot, támogatást jelenthet az egyénnek. Így a vállalatoknak nem csak a környezet, hanem a társadalmi fenntarthatóságukra is figyelemmel kellene lenniük.

A professzor szerint számos dolog van, amit a környezettel szemben már nem követhetnek el a vállalatok, (elvileg) nem szennyezhetik büntetlenül vegyszerekkel a folyókat, vagy mérgező anyagokkal a levegőt. Azonban a munkavállalókkal szemben még mindig sok mindent elkövethetnek, amit sokkal inkább számon kellene kérni rajtuk. Mikor tavaly Jeffrey Pfeffer Magyarországon beszélt a témáról felvetette, hogy a legtöbbet ártó, legrosszabb munkáltatókról „szégyen listát” kellene közzétenni, ami az employer branding korában talán visszatartó erőt jelentene.

Hogy mi ennek a kiszolgáltatottságnak az oka? A professzor csak találgatni tudott, de úgy véli, hogy míg az állatok, a természet esetében úgy gondoljuk, hogy képesek magukat megvédeni, felszólalni önmagukért, addig az emberrel kapcsolatban azt gondoljuk, hogy képes az érdekeit képviselni, a saját jóllétéért felelni. Ma különösen könnyen mondjuk, hogy akinek nem tetszik egy munkahely, vagy nem érzi ott jól magát, mondjon fel. Ezt egyre többen meg is teszik, de azért a helyzet gyakran nem ennyire egyszerű. Például állást találni önmagában komoly munkát jelent, így az, aki fizikailag és lelkileg el van fáradva egy munkahelyen, ahol sok stressz éri, az nem biztos, hogy megfelelő állapotban van az álláskeresésre, pláne a sikeres váltásra. Sok esetben a munkáltató a dolgozó önértékelésével is játszik, mert azt mondja, ha nem teljesítesz elég jól nálunk, miközben mi nagy dolgokat viszünk véghez, akkor nem vagy elég jó, nem vagy ide való, ilyesmit pedig ki szeret beismerni?

Ugyanígy a többiek viselkedése is befolyással van ránk, vagyis, ha a többiek kidolgozzák a belüket, akkor úgy érezzük, nekünk is ki kell. Vagyis normalizálódik a szélsőséges viselkedés. És Jeffrey Pfeffer számára egyelőre úgy tűnik, hogy a szélesebb nyilvánosság ebben az ügyben egyelőre kevesebb nyomást helyez a vállalatokra, mint a környezetvédelem kérdésében, mert sokan talán nem is veszik észre, vagy nem tudatosul, hogy mi zajlik a munkahelyeken valójában. (Azért van, ahol már előfordul némi mozgolódás.)

Beperelni a munkáltatókat?

Az interjú során az is felmerült, hogy az egyik út a perek irányába vezethet (ennek az Egyesült Államokban komoly nyomásgyakorló ereje lehet, a precedens jog és néhány nagy nyilvánosságot kapó jelentős kártérítési összeg fényében), a dohánygyárak ellen indított eljárásokhoz hasonlóan. Itt is emberek egészsége károsodott, lesznek perek, amit a jogászok megnyernek, és az megnyithatja a gátakat, a professzor szerint.
Komoly probléma, hogy a cégeknél sok esetben még mindig a jelenlét számít. Vagyis, hogy a munkaerő ott legyen a munkahelyén, akkor is, ha nem hatékony, mert mondjuk beteg. Egy felmérés válaszadóinak 7%-a került már kórházba a stressz miatt, és fele maradt már otthon szintén ennek következtében. Emberek felmondanak a munkahelyi stressznek köszönhetően, úgyhogy a gazdasági költsége ennek a problémának óriási, hangsúlyozta. Ráadásul minél alacsonyabban képzett egy munkavállaló annál kiszolgáltatottabb ebből a szempontból is, hiszen anyagilag bizonytalanabb a helyzete, és a magasabban képzett munkaerőhöz képest a munkaidejét is kevésbé tudja kontrollálni.

A Stanfordi Egyetem professzora rá akarja ébreszteni az embereket, hogy ez egy nagyon komoly probléma, amelynek döntő hatása van az üzleti eredményekre és az emberek jóllétére.