Elmehetek-e munkaidőben orvosi vizsgálatra?

forrás: https://www.hrportal.hu/hr/elmehetek-e-munkaidoben-orvosi-vizsgalatra-20250522.html

Gyakran felmerülő helyzet, hogy a munkavállaló munkaidő alatt szeretne egyébként munkavégzésre alkalmas állapotban nem kötelező orvosi vizsgálatra, vagy nem akut panasz miatt fogorvoshoz menni. Az ilyen eset megítélését az is nehezítheti, ha csak több hónapra előre kérhető az orvosi vizsgálatra időpont, vagy az orvosi rendelés csak munkaidőben érhető el. Az alábbiakban e kérdéskört elemezi Dr. Brózmann Attila az act legal Hungary ügyvédje, feltárja mi a helyes eljárás a munkáltató részéről, illetve, hogy a munkavállaló mire jogosult.

A kiindulópont: a munkajogi szabályok szerint  a munkavállaló a munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól – egyéb ide nem tartozó esetek mellett – csak a keresőképtelensége időtartamára mentesül, annak időtartamára. A kérdésünk szempontjából keresőképtelennek az munkavállaló tekinthető, aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni. Ez esetben naptári évenként összesen 15 munkanap betegszabadságot kell kiadnia a munkáltatónak, azt követően a vonatkozó szabályozás szerint táppénz illeti meg a munkavállalót. ​A betegszabadság valójában nem munkajogi, hanem társadalombiztosítási intézmény, a munkavállaló keresőképtelenségéhez kapcsolódóan a társadalombiztosítás és a munkáltató közötti finanszírozási megosztás.

A keresőképtelenség, illetve a keresőképesség elbírálása és igazolása orvosi kérdés, ilyen igazolást a háziorvos, a járóbeteg-szakellátás orvosa, kórházi kezelés esetén a kórház, stb. állít ki. A keresőképtelenség elbírálásának célja, hogy a betegszabadság, illetőleg táppénz igénybevételéhez megállapítsa és igazolja, hogy a munkavállaló a munkáját betegsége miatt ellátni nem tudja. Ha a munkavállaló az egészségi állapota javulásának következtében munkája elvégzésére már alkalmas, a keresőképtelenséget elbíráló orvosnak a munkavállalót keresőképessé kell nyilvánítania.

Ha nem beteg a munkavállaló, csak munkaidőben kapott időpontot

Az előzőktől eltérő kérdés a bevezetőben jelzett helyzet, amikor a munkavállaló a munkája elvégzésére alkalmas, amikor nincs olyan betegsége, amely miatt a munkáját nem tudja ellátni, beteg ugyan, de nem keresőképtelen, vagy még csak nem is beteg, de például nem kötelező orvosi szűrővizsgálaton, nem akut probléma miatti fogorvosi kezelésen kívánna részt venni munkaidőben. Az ilyen távollétek nem tartoznak a betegszabadság körébe, hiszen a betegszabadság a betegség miatti keresőképtelenség tartamára jár. Ha tehát a munkavállaló nem keresőképtelen, a betegség nem akut, a munkavállalótól elvárható, hogy az ilyen orvosi vizsgálatokat lehetőség szerint munkaidőn kívüli időpontra szervezze.

Ez persze sajnos nem mindig egyszerű, hiszen egy szakorvosi vizsgálatra nem könnyű időpontot egyeztetni, illetve az orvosi rendelési időpontok is gyakran a munkaidőbe esnek. Ez esetben a munkavállaló arra a munkajogi szabályra hivatkozhat, amely szerint a munkavállaló mentesül munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól ​​a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára. Az, hogy a különös méltánylást igénylő, illetve  az elháríthatatlan helyzet fennáll-e, az adott tényállás egyéni mérlegelése eredményétől függ.

Nem elég csak bejelenteni

A következő kérdés, hogy a munkavállalót terheli-e előzetes bejelentési kötelezettség a különös méltánylást érdemlő személyi, családi körülmény fennállásról, és emiatti távollétéről, vagy elég erre hivatkoznia, akár utólag. Ha a munkavállaló csak bejelenti a távolmaradását az ok megjelölésével, amelyet a munkáltató vagy tudomásul vesz vagy nem, akkor azt kockáztatja, hogy a munkáltató a magatartását kötelezettségszegésként értékelheti.

Tételes jogi szabályozás hiányában úgy tudnánk a jogalkalmazást javasolni, hogy ha a munkavállaló előre tudja a különös méltánylást érdemlő személyi, családi okot, például egy nem keresőképtelenség miatti orvosi vizsgálata időpontját, akkor a felek együttműködési kötelezettségéből következően elvárható, hogyelőre bejelentse a munkáltatónak a meghatározott eseményt és kérje a munkavégzési kötelesség alóli mentesítését, amelyről a munkáltató mérlegelési jogkörében dönt. Itt kell figyelembe venni a munkáltatónak, hogy például az orvosi vizsgálatra csak munkaidőre kaphat időpontot. Ha az előzetes bejelentés a körülmény jellege okán kizárt, mert például a munkavállaló hozzátartozója – váratlanul – felügyeletre, ápolásra, gondozásra szorul, ami a munkavállaló személyes jelenlétét kívánja, akkor az utólagos igazolás is elfogadható, az azonnali értesítés mellett.

Dr. Brózmann Attila az act legal Hungary ügyvédje így foglalja össze: amennyiben az érintett munkavállaló nem keresőképtelen, és ütemezhető orvosi vizsgálaton kívánna részt venni munkaidőben, akkor betegszabadságot nem vehet erre igénybe, és az ebből eredő távollétet előzetesen engedélyeztetnie kell, amely vonatkozásában a munkáltatót mérlegelési jog illeti meg, hogy az a különös méltánylást érdemlő személyi körülménybe besorolható-e vagy sem.

Minden eddiginél fontosabb az adó 1%-a a tűzvédelemben

forrás: https://www.langlovagok.hu/13932/minden-eddiginel-fontosabb-az-ado-1-a-a-tuzvedelemben/

A kormány szétverte, elsorvasztotta a tűzvédelmet, így nagyon nagy szerepet kaptak a civil szervezetek.

A kormány az elmúlt csaknem 15 évben leépítette a hivatásos tűzoltóságokat, tavaly pedig megkezdte a tűzmegelőzés elsorvasztását. Ezzel óhatatlanul jóval nagyobb szerep, feladat, hárult a tűz elleni védekezéssel foglalkozó civil szervezetekre, melyek működéséhez elengedhetetlen a személyi jövedelemadó 1%-os felajánlásából származó bevétel.

Olyan kezdeményezések nélkül, mint például a Társasházak tűzvédelme e-learning, közös képviselőknek, számvizsgálóknak tartott tűzvédelmi előadás, vagy éppen tűzoltóságot bemutató kisfilm, jóval nehezebben juthatnának érdemi információhoz az érintettek, érdeklődök.

A közhasznú jogállású Lánglovagok Egyesület csaknem 20 éve folytat aktív tevékenységet a tűzmegelőzés terén, az elmúlt években kiemelten a lakóépületek kapcsán. Tagjai önkéntesen, a szabad idejüket áldozva végzik ezt a tevékenységet.

Amennyiben lehetősége van, kérjük, támogassák a személyi jövedelemadó 1%-ával a Lánglovagok Egyesületet (adószám: 18259766-1-43). A rendelkezést május 20-ig lehet megtenni, legegyszerűbben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal rendszerében.

Kihalás szélére kerülhet ez a vezetői réteg – mi lesz a multikkal?

forrás: https://www.hrportal.hu/hr/kinek-kell-a-stressz-meg-a-felelosseg-mi-lesz-a-multikkal-ha-senki-sem-akar-kozepvezeto-lenni-20250513.html

A munkaerőpiac éppen a feje tetejére készül állni: a fiatal generációk nem vágynak középvezetői székekbe, a cégek pedig egyre nehezebben találnak utánpótlást. A Z generáció számára a karrier egyre kevésbé az előléptetésről, inkább az önmegvalósításról, a rugalmasságról és a work-life balance-ról szól. Ami egykor presztízs, elismerés volt, az ma sokak szemében puszta nyűg.

 „A középvezetői réteg vékonyodása nem pusztán vállalati szintű probléma, hanem szélesebb társadalmi jelenség. Ha a fiatal generációk vezetői ambíciói ilyen ütemben csökkennek, az hosszú távon az egész munkaerőpiacra kihat. Ha nem lesz, aki vállalja ezeket a kulcsszerepeket, a multinacionális cégek egyszerűen továbbállnak” – figyelmeztet rá Horányi-Kiss Annamária, a JIT Talent vezető tanácsadója, recruitment szakértő.

Nem divat már középvezetőnek lenni

A középvezetői pozíció egykor motiváló elismerés volt, presztízst és előrelépési lehetőséget jelentett. A mostani fiatal munkavállalók azonban már nem feltétlenül vágynak erre a szerepre.

A team leaderek, csoportvezetők, műszakvezetők és egyéb középvezetői pozíciók betöltése egyre nehezebb

– mutat rá Horányi-Kiss Annamária.

A Z generáció már eleve más munkaerőpiacra lép be. Ők a digitális világ szülöttei, ahol az eszközök, a szoftverek és – ma már egyre gyakrabban – a mesterséges intelligencia dönt helyettük. Ez a helyzet viszont aláássa a döntéshozatali képességet és a felelősségvállalást. A „ha elbukom, újrapróbálom” számítógépes játék logika a munkahelyen nem működik. Ott a vezetői szerep komoly, téttel bíró, konfliktusokkal teli döntéseket követel, amihez egyre kevesebben kapnak kedvet. Márpedig a középvezetői szint ütközőzóna: fentről érkező utasításokat tompít, lentről érkező panaszokat szűr, és mindkét oldal elvárásainak igyekszik megfelelni.

Ráadásul a Z generáció egyre nagyobb része úgy lép be a piacra, hogy még sosem dolgozott. Nem ismerik a monotóniát, a kereteket, és bár kreatívak és gyorsak, a vezetői szerep terhe alatt könnyen besokallnak. Egyre fontosabbá válik számukra a munka-magánélet egyensúlya, a személyes jólét (wellbeing) és a rugalmas munkavégzés. Ugyanakkor a vállalatok sem mindig tudják megfelelően ösztönözni a fiatalokat arra, hogy hosszú távon elköteleződjenek egy cégnél és felvállalják a vezetői szerepkörrel járó felelősséget.

Az egyéni karrierépítés és a vállalkozói lét is egyre népszerűbb opcióvá vált. Különösen a marketing, IT és kreatív iparágakban figyelhető meg, hogy a fiatal szakemberek szívesebben dolgoznak szabadúszóként, minthogy egy cégen belül vállaljanak vezetői szerepet. Ez a trend azonban hosszú távon kihívást jelent a vállalatok számára: ha a belső utánpótlás nem megoldott, akkor a középvezetői réteg ki fog öregedni, és komoly generációs szakadék alakulhat ki a szervezeten belül.

A jövő vezetői ott ülnek, de nem biztos, hogy tudják

Egy középvezetőnek nemcsak a feladatait kell tudnia, hanem értenie kell a cég működését, kultúráját és belső dinamikáit is. Éppen ezért sokkal hatékonyabb, ha a vállalat a saját emberei közül választja ki és fejleszti a jövő vezetőit, ahelyett hogy kívülről hozna be valakit, aki mindezt nulláról tanulja. Csakhogy önmagában a tehetséges fiatalok megtalálása nem elég:

a középvezetők ritkulása nemcsak abból fakad, hogy a fiatalok nem akarnak vezetni, hanem legalább annyira abból, hogy a szervezeti kultúra és az ösztönző rendszerek sem támogatják őket ebben. Ha a vállalatok valóban biztosítani akarják a középvezetői utánpótlást, előrelátó, tudatos lépéseket kell tenniük, és alkalmazkodniuk kell az új munkaerőpiaci viszonyokhoz

– tanácsolja Horányi-Kiss Annamária.

Ha a pozíció túl sok stresszel és aránytalan felelősséggel jár, nem csoda, hogy kevesen kérnek belőle. Ahhoz, hogy a fiatalok kedvet kapjanak a vezetői szerepre, a cégeknek elengedhetetlen vonzóbbá formálni a középvezetői pozíciót. A rugalmas munkavégzés, a munka–magánélet egyensúlyának megteremtése, valamint a jól átgondolt pénzügyi és erkölcsi ösztönzők – például bónuszrendszerek, extra szabadnapok vagy vezetői coaching és képzések – mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a középvezetői szerep ne tehernek, hanem valóban vonzó karrierlehetőségnek tűnjön.

A második fontos lépés, hogy a cégeknek tudatosan fel kell építeniük a fiatalokban szunnyadó vezetői ambíciókat. Ehhez nem elég pusztán elmondani, mennyire fontos a jó vezető. Éles helyzetek kellenek, ahol a fiatalok kipróbálhatják magukat. Erre tökéletes eszköz a gamifikáció, a versenyhelyzetek megteremtése, vagy akár a jól megszervezett kickoff napok, amelyek nemcsak a projektindítás adminisztratív mérföldkövei, hanem remek alkalmak arra is, hogy kiderüljön: ki képes irányítani, dönteni, motiválni. Egy jó kickoff esemény túlmutat a célok és feladatok egyeztetésén – valójában terepet ad a rejtett tehetségek felszínre hozására. Már csak az a kérdés, észreveszik-e a cégek, kik azok, akik valóban készen állnak a vezetői szerepre.

A vezetőhiány a legnagyobb költség

A sikerhez ma már nem elég a középvezetőket fejleszteni – egyre nagyobb szükség van arra is, hogy a felsővezetők kapjanak célzott mentorálást. Bár a topmenedzserek rendszerint megkapják a maguk szakmai támogatását, jóval kevesebb figyelem jut arra, hogyan motiválják a középvezetőiket, és hogyan ismerjék fel a csapatukban rejlő tehetségeket. Pedig épp ezekből a kulcsemberekből nőhetnek ki a jövő vezetői – mondta Horányi-Kiss Annamária, a JIT Talent recruitment szakértője.

Ráadásul a digitális generáció már fiatalon hozzászokott a folyamatos ingerekhez, viszont a monotónia tűrését nem tanulta meg. Ez a helyzet a vezetőkre is új terheket ró: őket is tréningezni kellene arra, hogyan szervezzék a csapat munkáját változatosan és motiválóan.

Ha a cégek nem lépnek időben, a jövő középvezetői rétege egész egyszerűen el fog tűnni, és ezzel nemcsak néhány üres állás marad, hanem felborulhat a szervezetek belső egyensúlya is. A kérdés már nem az, hogy a fiatalok akarnak-e vezetni, hanem az, hajlandók-e a vállalatok újragondolni a játékszabályokat. Mert a babzsák, a csocsóasztal és a heti egy wellbeing-nap önmagában nem ösztönöz vezetésre. Ahhoz, hogy a jövő vezetői felismerjék saját szerepüket, és az élre álljanak, a cégeknek most kell lépniük.

A szakértő figyelmeztet, hogy a vezetőhiány nemcsak belső feszültségeket és szervezeti zavarokat okoz, hanem kézzelfogható pénzügyi veszteséget is jelent, nem is keveset. Minél fontosabb egy pozíció, annál magasabb a betöltetlen munkakör költsége, a COV (cost of vacancy). Ráadásul a probléma nem áll meg a látható veszteségeknél: a túlterhelt felsővezetők, a motiválatlan csapattagok és az irányítás nélkül maradt projektek rejtett, közvetett költségei is jelentősen megterhelik a szervezetet.

A vezetőhiány ezért nem egyszerűen HR-kérdés, hanem súlyos üzleti kockázat, amely közvetlen hatással van a cég versenyképességére és hosszú távú fenntarthatóságára.

A szakemberek fele egyáltalán nem akar középvezető lenni – a nemzetközi vizeken is hasonló a helyzet.