Kategória: Aktuális Információk

forrás: https://ado.hu/munkaugyek/munkavegzes-ejszaka/

Számos kutatás bizonyította, hogy az éjszakai munkavégzés rendkívüli fizikai és mentális megterhelést jelent az alkalmazottak számára. A hazai és az uniós szabályozás számos garanciális és védelmi szabályt fogalmaz meg, amellyel kompenzálni kívánja az érintett dolgozókat. Az alábbi cikkben ezeket a rendelkezéseket tekintjük át, különös tekintettel az éjszakai munkavégzés fogalmára, valamint elrendelésének és díjazásának speciális szabályaira.

Az éjszakai munka fogalma és kollektív szerződés

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 89. §-a értelmében éjszakai munka a 22 és 6 óra közötti időszakban teljesített munkavégzés. Az éjszakai munka Mt. szerinti meghatározásától kollektív szerződés eltérhet, azonban kizárólag a munkavállaló javára [Mt. 135. § (2) bekezdés]. Ez azt jelenti, hogy a kollektív szerződés az éjszakai munka időtartamát bővítheti (pl. mondhatja azt, hogy az éjszakai munka 20 és 7 óra közötti időszakra vonatkozik), de a rövidítése tiltott.

A munkavállaló javára való eltérés ilyenkor abban áll, hogy az éjszakai munka tekintetében alkalmazandó speciális, kedvezményes rendelkezések (mint pl. a díjazás) hosszabb időszak tekintetében lesznek irányadók. Azaz, ha a munkavállaló kollektív szerződés hatálya alá tartozik és a kollektív szerződés szerint éjszakai munkának a 20 és 7 óra közötti időtartam minősül, akkor ez a beosztott az éjszakai munkaért járó díjazást kapja ebben az időszakban, függetlenül az Mt. fenti rendelkezésétől.

Megjegyzendő, hogy az éjszakai munkára vonatkozó szabályok a rendes és a rendkívüli munkaidőre is vonatkoznak, nem számít, hogy a dolgozó a beosztása szerint dolgozik ebben az időszakban, vagy számára éjszakára rendel el túlórát főnöke.

Az uniós szabályok

A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) az éjszakai idő és éjszakai munkát végző munkavállaló fogalmát is tisztázza. Az éjszakai munkát végző munkavállaló az, aki az éjszakai idő alatt napi munkaidejéből rendszeresen legalább 3 órában munkát végez vagy az, aki éves munkaidejének bizonyos hányadában éjszakai idő alatt végez munkát. Az Irányelv szerint éjszakai idő a nemzeti jog által meghatározott időtartam, amely nem kevesebb mint 7 óra és amelyik minden esetben magában foglalja a 24 és 5 óra közötti időszakot. Az Mt. az Irányelvnek való megfelelés érdekében állapította meg a 22 és 6 óra közötti időtartamot éjszakai munkaként.

Érdemes megjegyezni, hogy a kollektív szerződésben való eltérés lehetősége is csak az Irányelv keretei között lehetséges. Az ilyen jellegű megállapodásoknak az éjszakai munka meghatározásakor tekintettel kell lennie arra, hogy az időszak magában foglalja a 24 és 5 óra közötti időszakot és annak tartama a 7 órát meghaladja. Az Irányelvben meghatározott 7 órás minimum természetesen nem jelenti azt, hogy csak 7 óráért járna a bérpótlék, már csak azért sem, mert az uniós jog a díjazás kérdésére nem térhet ki.

Éjszakai munka elrendelése és tilalmak

Az éjszakai munka tekintetében beszélni kell az ún. védett személyi körről is, akik esetében egyáltalán nem, vagy csak meghatározott feltételek fennállása esetén osztható be ilyen jellegű munkavégzés:

– abszolút tilalom alá tartozik a várandós és a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló. A várandós munkavállaló esetében a védelem a várandósság megállapításától a gyermek 3 éves koráig tart, míg a gyermekét egyedül nevelő szülő esetében a gyermek 3 éves koráig. Ez alatt az időszak alatt ezen dolgozóknak éjszakai munka nem osztható be [Mt. 113. § (5) bekezdés]. Ebbe a körbe tartoznak még a fiatal munkavállalók is, ugyanis részükre sem osztható be éjszakai munka [Mt. 114. § (5) bekezdés]. Fiatal munkavállalónak az Mt. fogalommeghatározása szerint a 18. életévüket be nem töltött dolgozók minősülnek [Mt. 294. § (1) bekezdés a) pont].

– a munkavállaló a gyermeke 3 éves korától 10 éves koráig továbbra is védelmet élvez, ugyanis ezen időszak alatt csak akkor osztható be a számára éjszakai munka, ha ahhoz előzetesen, írásban hozzájárult. Ez a kedvezmény már csak a nőket, valamint a gyermekét egyedül nevelő munkavállalót (nemre tekintet nélkül) illeti meg [Mt. 113. § (6) bekezdés].

– az Mt. a munkakörre vagy munkavállalóra megállapított egészségkárosító kockázat fennállása esetén további szigorítást tesz a munkaidő mértékére tekintettel. Ilyenkor éjszakai munka esetén a beosztás szerinti napi munkaidő a 8 órát nem haladhatja meg [Mt. 113. § (7) bekezdés].

Mivel a munkáltató joga a munkaidő-beosztás szabályainak a megállapítása, így a fenti tilalmak betartásán kívül, lényegében és főszabály szerint bármely dolgozóját beoszthatja éjszakai munkára is. A munkaidő-beosztás kiterjedhet arra, hogy a munkavállaló melyik műszakban köteles dolgozni, hánytól hány óráig és az sem kizárt, hogy olyan munkavállalót osszon be éjszakai munkavégzésre, aki addig ebben a „műszakban” nem dolgozott, vagy éppen a jellemzően éjszaka dolgozó beosztását változtassa „nappalira”.

Mit tehet ilyenkor a munkavállaló? A munkavállalónak ebben a kérdésben sok mozgástere sajnos nincsen. A munkaidő-beosztáshoz hozzájárulására nincsen szükség és a munkáltató nem is köteles a munkavállaló ilyen jellegű kéréseit figyelembe venni (természetesen az alapelvi követelményeket ilyenkor is be kell tartani, így a méltányos mérlegelés és együttműködési kötelezettség is szerepet játszik ebben a kérdésben). Végső soron a dolgozó dönthet munkaviszonyának felmondással történő megszüntetéséről, ez esetben azonban végkielégítésre nem lesz jogosult.

Éjszakai munka díjazása

Az éjszakai munkavégzés – munkavállalók szemszögéből – legjelentősebb kompenzációja a bérpótlékok tekintetében mutatkozik meg. A munkavállalónak ugyanis éjszakai munkavégzés esetén 15% bérpótlék jár. Ennek pusztán annyi a feltétele, hogy a munkavégzés tartama az éjszakai időszakban az egy órát meghaladja és erre az időszakra ne járjon egyben műszakpótlék is (ez utóbbi esetben csak műszakpótlék jár, éjszakai nem) [Mt. 142. §].

A távolléti díj számításánál viszont már csak akkor kell figyelembe venni az éjszakai bérpótlékot, ha a munkavállaló az irányadó időszakban legalább a beosztás szerinti munkaideje 30%-ának megfelelő tartamban műszak- vagy éjszakai bérpótlékra jogosító időszakban végzett munkát [Mt. 151. § (3) bekezdés].