Kategória: Aktuális Információk

forrás: https://www.hrportal.hu/hrblog/allasom/mit-nem-akar-latni-egy-munkavallalo-egy-allashirdetesben-20201207.html

Jó néhány éve már annak, hogy állást kerestem, és most meglepődve tapasztaltam, hogy nagy általánosságban gyakorlatilag ugyanott tartunk, mint 6-8 évvel ezelőtt, és ez elég szomorú.

Így, gondoltam, összeszedem, hogy melyek azok a pontok, amelyeket a munkavállalók utálnak (hozzátenném: jogosan), és ezzel szemben, melyek azok, amelyeket szívesen vesznek, és amelyek építik a vállalkozás áhított munkáltatói márkáját.

Melyek tehát azok dolgok, amelyeket nem szeretnek látni a leendő munkavállalók a hirdetésekben

• versenyképes bér: ezzel az a baj, hogy ez a „nesze semmi, fogd meg jól” esete, ráadásul mivel nagyon sok álláshirdetés használja ezt a kifejezést, az ember már eséllyel el sem hiszi, hogy igaz.
• bérigény: ez a bérigény téma is sokaknál kiveri a biztosítékot, és szerintem abszolút joggal. Magasabb pozíciónál megérthető a dolog, de átlagmunkakörök esetén, mint egy asszisztensi vagy akár egy eladói állás vagy egy kevésbé kvalifikáltabb munkaerő keresésénél teljesen nonszensznek hat. Ráadásul sok munkavállaló tökéletesen tisztában van vele, hogy a cég pontosan tudja, hogy mennyit szán legfeljebb arra az álláshelyre, tehát felesleges is, mivel nem lesz semmilyen bértárgyalás, hanem el fog hangozni az interjú adott pontján, hogy mennyi az annyi. Sajnos, olyan hirdetéseknél is láttam, ahol emellett nincs is elég információ megadva a pontos feladatokat és felelősségi kört illetően, tehát nem is lehetne egy épkézláb bérigénnyel odaállni.
• megegyezés szerinti bérezés: ez az előzőekhez kapcsolódik. Mint tudjuk, csak magas pozíciószinteken létezik tényleges megegyezés a bért illetően (és ott sem minden esetben). Tehát hagyjuk már az efféle üres frázisokat.
• motivációs levél: megmondom őszintén, én a motivációs levél „intézményét” átlag munkakörök esetén teljesen megszüntetném. Maradjon meg a vezetői/középvezetői szinteknél, de lentebb szerintem a HR sem gondolhatja igazán komolyan, hogy egy irodai adminisztrátor majd összeállít egy őszinte (!) kis anyagot arról, hogy miért is őt válasszák. Egy nézőpont még ehhez: mivel egy-egy általánosabb végzettség esetén az ember nem 1-2 pozíciót fog megpályázni, hanem ennél legalább 10-20x annyit, elég képtelen dolog azt feltételezni, hogy motivációs leveleket fog mindegyikhez írogatni. Nekem az a tapasztalatom, hogy nem is feltétlenül emlékszik a jelentkező arra, hogy hová is adta le az önéletrajzát, amikor felhívják. Persze meg tudom érteni a HR-es, munkáltató oldalt is, hogy ugyan tegyen már valamit az a jelölt azért, hogy felvegyék. Nos, ez is egy nézőpont. Meg nézhetjük úgyis, hogy az illető esélyesen elküldi 8-10 helyre az önéletrajzát, mindegyiknél cégre szabott motivációs levelet ír, eltölt vele fél/1 órát cégenként, majd a másik oldalon talán el sem olvassák, de sajnos van rá esély, hogy még egy „nem felelt meg” üzenetet sem kap. Szóval, joggal érzik az álláskeresők azt, hogy mintha csak nekik kellene teperniük.
• fényképes önéletrajz: sajnos abban a témában Magyarország még igen gyerekcipőben jár, hogy ne kérjen fényképet az önéletrajzra. Hogy miért is lenne jó, ha bevezetnénk? Mert így a jelentkező megjelenése, arcának esztétikája – amin ugye nem nagyon tud változtatni – nem vonná el a figyelmet a szakmai kompetenciájáról a szimpátia irányába.
• csocsóasztal és ingyen kávé: ez főleg egyes szakmáknál szokványos, amilyen a marketinges vagy egyéb kreatív terület. Meg kell mondjam, ez sokszor igazán röhejesen veszi ki magát a szakmabeliek szemében. Hogy miért? Mert tényleg nem oszt nem szoroz, ráadásul érződik rajta az amerikai szokás majmolása. A csocsó téma egyedi, vagy szereti valaki, vagy nem. A kávé pedig olyan, hogy ha valaki kap egy rendes bért, tud venni egy csomag kávét, ami vagy egy hónapig kitart. Egy jobb kávé 1000 forint. Nem összeg. Én személy szerint nem kávézom, és a csocsó abszolút hidegen hagy. Ráadásul vannak olyanok, akiknek a munkahely az munkahely, nem pedig szórakozóhely, és szerintem egy cég főleg olyan embert keres, aki így gondolkodik. A munkahelyre dolgozni járunk, otthon vagy egy másik helyen pedig játszunk, szórakozunk.
• túl kevés információ: néha ez tényleg idegesítő. Nincs megadva a helyszín, az időintervallum, a nagyon részletes feladatok, a bér. Tudom, ez utóbbi, egy egészen más téma. Jó lenne oda felfejlődni, mint pl. Angliában, ahol rengeteg hirdetés részét képezi a fizetés. Igen, sokszor kellemetlen felvállalni, plusz itthon valamiért akkora titokzatosság övezi ezt a kérdéskört, hogy simán még a cégen belül sem tudják az emberek, hogy mennyit kereshet a másik. Pedig ez nagyon fontos lenne, hogy ne raboljuk egymás idejét, ha a végén derül ki, hogy ilyen bérrel nem tud az álláskereső igent mondani az állásra.
• udvariatlan vagy lekezelő stílus: szerencsére azért nem sűrűn, de előfordul. A minap összefutottam egy álláshirdetéssel a Szárnyas Fejvadászon. Nagyon sok kommentet generált a dolog, és nagy felháborodást keltett. A hirdető úgy indított, hogy tudtad-e, hogy a legtöbb dolgozó pont annyit dolgozik, hogy ne rúgják ki? Hát, ez azért nem a legjobb indítás: élből leszólni a dolgozók nagy részét. Én biztosan nem dolgoznék ilyen helyen, pedig elég magas a munkamorálom. Ahogyan egy önéletrajzban vagy egy interjúban is furán venné ki magát, ha szidnánk a munkáltatókat vagy magaslóról beszélnénk, úgy a másik oldalon sem rendben lévő.
• ömlengős és semmitmondó bevezető szövegek: cégünk 15. éve van a biztonságtechnikai piacon kezdetű szöveg. Vagy: szeretnél egy olyan cégben dolgozni, ahol… Érdekel a … világa? Nem kell. Legyünk egyszerűek, informatívak és udvariasak.
• dinamikusan fejlődő: elképesztő mennyiségű álláshirdetésben szerepel ez a szókapcsolat! Mondjuk ilyenkor az ember örül, hogy ennyi cég fejlődik ma Magyarországon dinamikusan. 🙂
• irreális elvárások vagy irreális elvárások indoklás nélkül: valóban kell tárgyalóképes angoltudás egy szövegírónak? Tényleg szükséges B kategóriás jogosítvány egy HR asszisztensnek? Valóban kizáró ok a főiskola hiánya egy irodai adminisztrátornál? Ami nem feltétel, az inkább kerüljön be az előnyök közé. Hacsak nem akarunk elveszíteni egyébként kiváló jelentkezőket. Ha pedig valóban szükség van rá, bár nem egyértelmű vagy szokatlan, akkor indokoljuk meg pár szóban, így nem fognak olyanok jelentkezni, akik nem felelnek meg, de nem értik, hogy az miért került oda, így hát jelentkeznek.

Na és akkor nézzük meg, hogy melyek azok a pontok, amelyek – hacsak lehetséges – ne hiányozzanak az álláshirdetésből

1. pontos és részletes feladatkör: ez úgy általánosan érvényes, legyen minél részletesebb, konkrétabb. Minél inkább az, annál inkább látja majd a jelentkező, hogy valóban megfelelő-e a számára. Hiszen – elvileg – nem olyan embert keresünk, akinek csak ugródeszka a cégünk, nem?
2. pontos cím: azért ez sokszor megvan, de van, hogy ki kell deríteni (pl. Google segítségével a cégnévből vagy e-mail címből).
3. lehetséges-e a home office: ez egyébként is egyre inkább igény sokak számára, főleg a fiatalabb generációnak. Így fontos, hogy legyen kommunikálva, ha akár a részben home office-ra nyitott a vezetőség.
4. bér: igen, ez egy nagyon kényes kérdés, de annyira, de annyira pozitív, ha egy cég felvállalja és kiírja! Meg – őszintén – menő dolog! 🙂
5. időbeosztás: ez evidens, szükséges tudni, hogy az iroda, vállalkozás, üzlet stb. mikor van nyitva, mikor lenne a munkaidő.

Röviden tehát:

Legyen benne minden információ, ami ahhoz kell, hogy valóban azon személyek jelentkezzenek, akik számára megfelelő a munkakör és annak részletei, és akik tudják nyújtani azt, ami a minimálisan elvárt, illetve szükséges abban a munkakörben. Legyen ez a mottónk: ne raboljuk egymás idejét!

korábban a blogban megjelent cikkek, amik kapcsolódnak a témához:

Mit nem kérdezhet meg a munkaadó állásinterjún?

Kérhetek-e a plusz pénzt a munkahelyemtől, mert otthonról a saját eszközeimmel dolgozom?

Információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel végzett távmunkavégzés során biztosítandó munkakörülményekről