Munkáltatói és munkavállalói képviselet a munkaviszonyban

forrás: https://jogaszvilag.hu/cegvilag/munkaltatoi-es-munkavallaloi-kepviselet-a-munkaviszonyban

A munkaviszonyban a jognyilatkozatok megtételére a munkáltató nevében elsődlegesen a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult, míg a munkavállaló általában személyesen jár el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkaviszony alanyai helyett ne tehetne más személy is érvényes jognyilatkozatot. Fontos azonban tisztázni, hogy a felek helyett eljáró „képviselők” mikor és milyen feltételek fennállása esetén jogosultak erre.

A munkáltató és a munkavállaló közötti jogi kapcsolatot – többek között – a felek által önállóan vagy közösen tett jognyilatkozatok szabályozzák. Ezek a jognyilatkozatok valamilyen jogi hatást idéznek elő – pl. a munkaszerződés létrehozza, a felmondás megszünteti a munkaviszonyt, a munkáltatói utasítás meghatározza a feladatteljesítés kereteit stb.

A munkáltatói jogkör gyakorlója

A munkaviszony egyik alanya a munkáltató [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 32. §]. Munkáltató jogi és természetes személy egyaránt lehet, feltétele azonban, hogy jogképes legyen és munkaszerződés alapján munkavállalót foglalkoztasson (Mt. 33. §).

A munkáltató képviseletében jognyilatkozat tételére a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult [Mt. 20. § (1) bekezdés]. Ebből az is következik, hogy a munkáltató személye és a munkáltatói jogkör gyakorlója nem minden esetben ugyanaz, még akkor sem, ha természetes személy munkáltatóról (pl. egyéni vállalkozó) van szó. Azt, hogy ki, vagy mely szerv vagy testület jogosult a jogkörgyakorlásra (és annak részeként jognyilatkozatok megtételére), a munkáltató határozza meg [Mt. 20. § (2) bekezdés].

A joggyakorlás rendjének meghatározása tekintetében „szabad kezet kap” a munkáltató; így a munkáltatói jogkörből fakadó jogok és kötelezettségek akár fel is oszthatók. Előfordulhat, hogy a munkaszerződések, tanulmányi szerződések, versenytilalmi megállapodások és a munkaviszony megszüntetések az ügyvezető (természetes személy munkáltató esetén közvetlenül a természetes személy, pl. egyéni vállalkozó), míg az operatív, napi teendőkkel (pl. utasítások adása, szabadság engedélyezése stb.) kapcsolatos nyilatkozatok megtétele a projektvezetők feladata. Nagyobb szervezetekben a felosztás akár munkavállalói csoportokra is kiterjedhet (pl. gyártósoron dolgozók esetében más gyakorolja a munkáltatói jogokat, mint az irodai alkalmazottaknál).

Mivel a munkaviszonynak nemcsak a munkáltató az alanya, ezért szükségszerű az is, hogy a munkavállaló tudomással bírjon arról, hogy ki és milyen terjedelemben jogosult vele kapcsolatban a joggyakorlásra. A munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított 7 napon belül köteles írásban tájékoztatni dolgozóját a munkaviszony alapvető feltételeiről, így a munkáltatói jogkör gyakorlójáról is [Mt. 46. § (1) bekezdés]. Ha ez utóbb változna, akkor arról is – legkésőbb a változás hatálybalépésének időpontjában – írásban tájékoztatni kell az alkalmazottat [Mt. 46. § (5) bekezdés]. Ha a joggyakorlás rendjének meghatározására a fentebb írtak szerint „bonyolultabban” került sor (pl. nemcsak egy személy jogosult a joggyakorlásra, az megosztott), akkor a tájékoztatásnak részletesebbnek, a jogkörgyakorlás terjedelmére pontosan kiterjedőnek kell lennie.

És miért is fontos mindez? Ha a munkáltatói jogkört nem az arra – munkáltató által – feljogosított gyakorolta, akkor eljárása érvénytelen, kivéve, ha a jogkör gyakorlója a már megtett jognyilatkozatot utóbb jóváhagyta [Mt. 20. § (3) bekezdés]. Pl., ha a munkáltatói joggyakorlás rendje szerint a munkaviszonyt csak az ügyvezető szüntetheti meg, azonban az alkalmazottnak a projektvezetője mond fel próbaidő alatt azonnali hatállyal, akkor főszabály szerint ez a felmondás érvénytelen, abból jogok és kötelezettségek nem származnak [Mt. 29. § (4) bekezdés]. Ha másnap a dolgozó bemegy – lévén, hogy a felmondás jogkör túllépés miatt érvénytelen – azonban az ügyvezető megerősíti (jóváhagyja) a projektvezető előző napi felmondását, akkor ez a jognyilatkozat érvényes lesz és az előző naptól a munkaviszony megszűnt. Fontos, hogy az utólagos jóváhagyásra vonatkozóan nem állapít meg az Mt. határidőt, vagyis elképzelhető, hogy arra már egy munkaügyi perben kerül csak sor.

Utólagos jóváhagyás hiányában is érvényes lehet a jognyilatkozat, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró jogosultságára [Mt. 20. § (3) bekezdés]. Ilyen eset lehet pl. az, ha a munkáltatói jogkört gyakorló ügyvezetőt huzamosabb ideig tartó kórházi kezelése alatt a cégvezető helyettesíti és a dolgozó béremelésről szóló munkaszerződés-módosítását ő írja alá. A munkáltató ilyen esetben csak akkor hivatkozhat a jogkör túllépésére, ha a dolgozó nem következtethetett alappal az eljáró személy jogosultságára (pl. a munkaszerződés-módosítást a projektvezető írta alá, annak ellenére, hogy arra az ügyvezető jogosult) [Mt. 20. § (4) bekezdés]. A jogkör túllépésével kapcsolatos helyzetek megítélése ugyanakkor mindig egyedi, a munkáltatónál szokásos gyakorlatot is mérlegelni kell.

A munkavállaló képviselete

A munkaviszony a munkavállaló oldalán egy személyhez tapadó kötelem, hiszen munkáját személyesen köteles ellátni [Mt. 52. § (1) bekezdés c) pont], betegsége, akadályoztatása esetén nem kérhet meg mást, hogy menjen be helyette dolgozni. Ugyanez igaz a jognyilatkozatainak megtételére is; főszabály szerint azokat személyesen teheti meg [Mt. 21. § (1) bekezdés]. Nem kizárt azonban, hogy valaki másnak meghatalmazást adjon képviseletére. A meghatalmazott képviselő a munkavállaló nevében és képviseletében jogosult jognyilatkozatot tenni (pl. aláírni helyette a munkaszerződést, közölni a felmondását stb.); a meghatalmazást azonban írásba kell foglalni és meglétét igazolni kell a munkáltató felé. Ilyen lehet pl., ha a dolgozó meghatalmazza ügyvédjét, hogy közölje felmondását a munkáltatójával. Szemben a munkáltatóval, a munkavállaló nem hivatkozhat arra, hogy képviselője jogkörét túllépve járt el, kivéve, ha a meghatalmazást úgy adta, hogy abban egyértelműen korlátozta a képviselet tartalmát (pl. csak és kizárólag a felmondás közlésére adott meghatalmazást, semmilyen más kommunikációra vagy jognyilatkozat megtételére nem) [Mt. 21. § (3) bekezdés]. Ha a meghatalmazott és a munkavállaló jognyilatkozatai között eltérés mutatkozik, akkor a munkáltató jognyilatkozatát kell figyelembe venni [Mt. 21. § (3) bekezdés].

Írásbeli meghatalmazás hiányában is jogosult lehet a munkáltató helyett eljárni a hozzátartozója. Erre akkor kerülhet sor, ha a munkavállaló valamilyen okból kifolyólag akadályozva van (pl. balesetet szenvedett, külföldön tartózkodik és nem elérhető). Ha az akadályoztatás ténye vitatott lenne, úgy azt a munkavállaló helyett eljáró képviselőnek igazolni kell [Mt. 21. § (3) bekezdés]. Kiemelendő, hogy a felek elektronikus úton is kommunikálhatnak egymással, a jognyilatkozatok – jogszabályi feltételek együttes fennállása esetén – elektronikus úton is megtehetők [Mt. 22. § (2) bekezdés a) pont]. Ha a munkavállaló képes elektronikus úton felvenni a kapcsolatot főnökével (pl. e-mailben), akkor akadályoztatása értelemszerűen nem áll fenn.

Mivel munkavállaló nemcsak cselekvőképes nagykorú személy lehet, így fontos megjegyezni, hogy nagykorú, de cselekvőképességében a munkaviszonnyal összefüggő ügycsoportban részlegesen korlátozott személy olyan jognyilatkozatának érvényességéhez, amely a munkaszerződés megkötésére, módosítására, megszüntetésére vagy kötelezettségvállalásra irányul törvényes képviselőjének hozzájárulása kell [Mt. 21. § (4) bekezdés]. Ugyanez igaz – életkori és cselekvőképességbeli korlátokkal – a fiatal munkavállalókra is. Megjegyzendő, hogy a cselekvőképtelen kiskorú (14 év alatti személy), valamint a cselekvőképtelen nagykorú helyett törvényes képviselője teszi a jognyilatkozatokat (vagyis nem csupán hozzájárul, hanem pl. ő létesíti a munkaviszonyt is).

Környezeti, társadalmi és irányítási (ESG-) alapelvek alkalmazásának keretrendszere

forrás: https://www.vedelem.hu/hirek/0/4646-kornyezeti-tarsadalmi-es-iranyitasi-esg-alapelvek-alkalmazasanak-keretrendszere

Az MSZT 2026 márciusában adta ki az MSZ IWA 48:2026 A környezeti, társadalmi és irányítási (ESG-) alapelvek alkalmazásának keretrendszere szabványt, amely az IWA 48:2024 nemzetközi munkaértekezleti megállapodás magyar nyelvű változataként kiadott szabvány.

A környezeti, társadalmi és irányítási (ESG-) alapelvek alkalmazásának keretrendszere, az MSZ IWA 48 az irányítási rendszerszabványokon alapuló alapelvek összessége. Célja, hogy iránymutatást nyújtson a szervezeteknek a környezeti, társadalmi és (vállalat)irányítási (ESG-) gyakorlatok szervezeti kultúrájukba való beépítésében és végrehajtásában. Támogatja és megkönnyíti az ESG-teljesítmény mérését és fejlesztését, valamint az adott keretek között a jelentéstételt. Miközben összhangban van a 2023. évi CVIII. törvény szerinti ESG-jelentéssel, globálisan lehetővé teszi az ESG-jelentések és -gyakorlatok összehasonlíthatóságát és megbízhatóságát.

Ezek az alapelvek az ESG-gyakorlatok univerzális nyelveként egy nemzetközi referenciamodellt hoznak létre, amely biztosítja az ESG-jelentések és -gyakorlatok globális átjárhatóságát és megbízhatóságát. Ez a szabványosított útmutatás kulcsfontosságú az ESG kultúrájának előmozdításában a világszerte működő szervezetek és vállalkozások körében. Ebben nagy szerepe van annak, hogy az MSZ IWA 48 az egyes ESG-adatpontokhoz a világszerte ismert és alkalmazott irányítási rendszerszabványokon alapuló kulcsfontosságú teljesítménymutatókra adott példákkal és magyarázatokkal segíti elő az egységes értelmezést és gyakorlatot, miközben teret enged a vállalkozások sajátos belső és külső tényezőinek érvényesítésére.

A jogszabálynak megfelelő, javuló tendenciát mutató ESG-jelentések mellett az MSZ IWA 48 alkalmazásával a vállalkozások:

  • versenyelőnyre tehetnek szert a társadalmi ügyekben tudatos ügyfelek és befektetők megnyerésével,
  • megerősíthetik hírnevüket az ESG-teljesítmény javulásával erősödő átláthatóságnak és az érdekelt felek bizalmának elnyerése által,
  • csökkenthetik kockázataikat az MSZ IWA szerinti átfogó megközelítéssel, azonosítva és kezelve a potenciális kockázatokat és lehetőségeket,
  • hozzájárulhatnak a fenntarthatósághoz, az éghajlatváltozás és a társadalmi egyenlőtlenség megoldásához a globális fenntarthatósági célokhoz való igazodással.

MSZT Szabó József, 2026. március

Nem csak stresszesek: ezek a munkák teszik leginkább tönkre az egészséget

forrás: https://www.hrportal.hu/hr/nem-csak-stresszesek-ezek-a-munkak-teszik-leginkabb-tonkre-az-egeszseget-20260301.html

Egy friss nemzetközi kutatás szerint jelentős különbségek vannak az egyes szakmák egészségügyi kockázatai között: míg a műszakos, fizikailag és mentálisan megterhelő munkák növelik a sérülések és a stressz okozta problémák esélyét, addig a rugalmas, irodai munkakörök kimutathatóan kedvezőbb hatással vannak a dolgozók hosszú távú egészségére.

Egy nemzetközi elemzés arra kereste a választ, mely foglalkozások és iparágak jelentenek a legnagyobb kockázatot a dolgozók fizikai és mentális egészségére. Az egészségbiztosítás-összehasonlítással foglalkozó iSelect kutatása több tényezőt vizsgált, köztük a munkahelyi sérülések arányát, a pszichés terhelést, a ledolgozott órákat, az ingázási időt, a munkabiztonságot, valamint az életmódbeli egészségi kockázatokat.

Ezek a legegészségtelenebb foglalkozások

Az eredmények alapján egyértelmű mintázat rajzolódik ki: a fizikailag megterhelő, műszakos vagy kiszámíthatatlan munkarenddel járó állások jelentik a legnagyobb egészségügyi kockázatot.

A lista élén a rendvédelmi és védelmi dolgozók – például rendőrök, tűzoltók és büntetés-végrehajtási alkalmazottak – állnak. Az ő munkájukat az éjszakai és váltott műszak, a magas mentális terhelés és az átlag feletti betegszabadság jellemzi. A vizsgált időszakban kiemelkedően magas volt a mentális stresszhez kapcsolódó kártérítési igények száma is.

A második helyen az egyéb fizikai munkakörök, például rakodók és árufeltöltők végeztek. Ebben a csoportban mérték a legmagasabb fizikai sérülési arányt, ami jól mutatja a folyamatos fizikai megterhelés hosszú távú egészségkárosító hatását.

A harmadik legkockázatosabb foglalkozási csoportot a gépkezelők és ipari berendezéseket működtető dolgozók adják. Bár egészségi mutatóik önmagukban nem voltak a legrosszabbak, a műszakos munkarend, a kedvezőtlen munkakörnyezet és az életmódbeli tényezők összességében jelentős egészségügyi terhelést okoznak.

Iparágak: ahol a legnagyobb a kockázat

Ágazati szinten a közrendvédelmi és biztonsági szolgáltatások bizonyultak a legegészségtelenebbnek. Ebben a szektorban magas a pszichés megterhelés, jelentős a sérülések száma, és a dolgozók közel 14 százaléka számolt be komoly pszichológiai distresszről.

A szénbányászat szintén a lista élmezőnyében szerepel, ahol az extrém munkakörülmények, valamint az éjszakai és műszakos munkavégzés rendkívül magas aránya növeli a kockázatokat.

A harmadik helyen a bentlakásos szociális ellátás – például idősápolás és gondozói munka – áll. Az ágazatban gyakori a mentális stressz, magas a fizikai sérülések száma, miközben a dolgozók jelentős része rendszeresen éjszaka vagy váltott műszakban dolgozik.

A legegészségesebb foglalkozások

A kutatás rámutatott arra is, hogy nem minden munkakör jár azonos egészségügyi kockázattal. A legkedvezőbb eredményt a gazdálkodók és farmmenedzserek érték el, amit az alacsony mentális stressz, a minimális pszichés terhelés és a magas fizikai aktivitás magyaráz.

A második helyen az üzleti, HR- és marketing szakemberek szerepelnek. Esetükben az alacsony sérülési kockázat mellett kiemelt szerepet játszik a rugalmas munkavégzés: a vizsgált dolgozók több mint 70 százaléka rendszeresen otthonról dolgozik.

A harmadik legegészségesebb foglalkozási csoport azinformatikai szakembereké, ahol rendkívül alacsony a sérülési arány és a pszichés megterhelés, miközben a távmunka lehetősége tovább csökkenti a stresszfaktorokat.

A legegészségesebb iparágak

Az iparágak közül a pénzügyi kiegészítő szolgáltatások bizonyultak a legkedvezőbbnek egészségügyi szempontból. Ebben a szektorban minimális a fizikai és pszichológiai kockázat, a műszakos munkavégzés aránya alacsony, miközben a dolgozók nagy része távmunkában dolgozik.

Hasonlóan jó eredményt ért el a pénzügyi szektor, valamint a távközlési szolgáltatások ágazata is, ahol alacsony a sérülések és a mentális stresszel összefüggő esetek száma.

A munkaszervezés és az életmód szerepe

A vizsgálat külön elemezte a munkarend és a munkakörnyezet hatását is. A legkedvezőtlenebb helyzetben ismét a rendvédelmi dolgozók vannak, akiknél rendkívül magas az éjszakai és műszakos munkavégzés aránya, miközben a távmunka gyakorlatilag nem elérhető.

Ezzel szemben az adminisztratív és informatikai munkakörökben alacsony a műszakos foglalkoztatás, rövidebb az ingázás, és jóval nagyobb a munkavégzés rugalmassága, ami mérhetően csökkenti a fáradtságot és a stresszt.

Az életmódbeli kockázatok terén a mobilgép-kezelők, az építőipari szakmunkások és a járműipari szakdolgozók teljesítettek a legrosszabbul, elsősorban a magas dohányzási és alkoholfogyasztási arány, valamint az alacsony fizikai aktivitás és zöldségfogyasztás miatt. Ezzel szemben az egészségügyi és oktatási dolgozók körében volt a legalacsonyabb az egészségtelen életmódhoz kapcsolódó kockázat.

Mit tehetnek a munkáltatók?

A kutatás szerint a tartós éjszakai munkavégzés, a fizikai megterhelés és a magas stressz hosszú távon komoly egészségkárosodáshoz vezethet. A szakértők szerint a munkáltatók szerepe kulcsfontosságú: a rugalmas munkarend, a műszakos munka csökkentése, valamint a biztonságosabb és támogatóbb munkakörnyezet jelentősen javíthatja a dolgozók egészségi állapotát.