Kamerák a munkahelyen – Tökéletes megoldás, vagy felesleges fejfájás?
forrás: https://arsboni.hu/kamerak-a-munkahelyen-tokeletes-megoldas-vagy-felesleges-fejfajas
A kamerák a munkahelyi ellenőrzés tökéletes eszközei lehetnek: kompaktak, hatékonyak és könnyen kezelhetőek. Egyetlen hibájuk, hogy használatuk és annak körülményei gyakran jogellenesek. Hogyan lehet mégis a jogszabályoknak megfelelően üzemeltetni kamerákat a munkahelyen? Jelen cikk pontosan ezen kérdésre kínál választ.
A munkavállalók ellenőrzésénél a kiindulópontot a Munka Törvénykönyvének (Mt.) azon rendelkezése adja, amely szerint a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni. Ezen szabályhoz kapcsolódóan az Mt. lehetővé teszi a munkáltatók számára, hogy a munkavállalókat a munkaviszonnyal összefüggő magatartásuk körében – akár technikai eszközök igénybevételével – ellenőrizze.
Népszerű, technológiához kapcsolódó ellenőrzési megoldások közé tartozik a GPS-ről való adatgyűjtés és az internethasználat ellenőrzése, azonban a mindennapi életben az e-mail fiókok megfigyelése (melynek szabályait egy korábbi cikkünkben már kifejtettük), illetve a kamerarendszerek kiépítése tekinthető a legelterjedtebbnek.
A munkavállalók kamerás ellenőrzése
Habár a kamerák a munkáltatói ellenőrzési jog gyakorlásának tökéletes eszközének tűnhetnek, az Általános adatvédelmi rendelet (avagy a GDPR) csak szűk körben teszi lehetővé az alkalmazásukat a munkahelyeken.
Gyakori, hogy a munkáltató kifejezetten a munkavállalók tevékenységének ellenőrzése céljából telepít kamerát a munkahelyen, hiszen ezen eszközök tökéletes megoldást jelenthetnek a munkavégzés folyamatos felügyeletére. Emellett a munkáltató gondolhatja azt, hogy a folytonos megfigyelés többletmotivációt is jelenthetnek a munkavállalók számára a szakadatlan munkavégzéshez. Annak ellenére azonban, hogy a munkáltatók számára számtalan előnyt hordozhat magában, a kamerák ilyen jellegű használata jogellenes, hiszen munkajogi és adatvédelmi szabályokat is sért.
Nem lehet továbbá a kamerákat a munkavállalók viselkedésének befolyásolására használni, illetve az olyan kamerák üzemeltetése is tilalmazott, amelyeknek nincsen pontosan meghatározott, egyértelmű célja, vagy kizárólag a munkavállalókat és az általuk végzett tevékenységet figyelik meg. Az elmúlt évek gyakorlata pedig rávilágít arra is, hogy a munkáltatók gyakran szerelnek fel kamerákat ebédlőkben, illetve a munkaközi szünet eltöltésére kijelölt helyen, ami szintén jogellenesnek tekintendő.
Mindezeken felül pedig az eredetileg személy- illetve vagyonvédelmi céllal felszerelt kamerák sem biztos, hogy megfelelnek a velük szemben támasztott követelményeknek. Mindaddig ugyanis, amíg a kamera látószöge alkalmas a munkavállalók indokolatlan megfigyelésére, ugyanúgy jogellenesnek tekintendő az üzemeltetésük, mint a fenti esetekben. Jogellenesség megállapítása esetén pedig a GDPR szerint akár 20.000.000 euró értékű büntetés is kiszabható.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) gyakorlatában viszont a bírságok összege ennél alacsonyabb. Például, egy korábbi esetben egy közterület-felügyeletet ellátó munkavállót a munkáltatója az irodában lévő kamerán keresztül ellenőrzött. Mivel a munkavégzést a kamerán kívül más eszközzel is hatékonyan lehet ellenőrizni, ezért az adattakarékosság elve alapján a munkáltató jogsértést követett el. Így az ügyben a NAIH 1.500.000 Ft-os adatvédelmi bírságot állapított meg a munkáltatóval szemben.
Hogyan felelhetünk meg a jogszabályoknak?
A GDPR alapján egy ember arca, képmása, sőt, akár mozgása (ha az alapján beazonosítható) is személyes adatnak, míg a képfelvétel készítése, valamint az adatokon elvégzett bármely művelet adatkezelésnek minősül.
Ha tehát a munkáltató, mint adatkezelő, ilyen adatkezelés esetén meg akar felelni a jogszabályi követelményeknek, három kiemelten fontos elemet kell figyelembe vennie: az adatkezelés célját, az adatkezelés jogalapját, illetve a GDPR és az Mt. által előírt tájékoztatási kötelezettséget.
I. Az adatkezelés célja
A kamerarendszerek kiépítését – és annak jogszerűségét – elméletben több cél is megalapozhatja, azonban a gyakorlat alapján kettőről érdemes említést tenni. Ezek a vagyonvédelem, valamint a munkavállaló életének és testi épségének a védelme. Utóbbi esetében az Alkotmánybíróság álláspontja szerint csak akkor működtethető kamera, ha a munkavállalót fenyegető veszély ténylegesen fennáll és közvetlen is. Ezen tények bizonyítása a munkáltató feladata az ún. érdekmérlegelési tesztben. Ezen többlépcsős folyamat célja annak megállapítása, hogy a munkáltató jogos érdeke megelőzi-e a munkavállaló(k) jogát és így üzemeltethetőek-e a kamerák. Hasonló a helyzet a vagyonvédelmi célú megfigyelés esetén is, ahol a munkáltató köteles bizonyítani az egyes kamerák üzemeltetését indokló körülményeket. Fontos továbbá megjegyezni, hogy ebben az esetben a kamera látószöge kizárólag a védendő vagyontárgyra irányulhat.
Amennyiben az adatkezelés célja jogszerű, következő lépésként az ún. adattakarékosság elvéből fakadóan meg kell vizsgálni, hogy egyéb eszközzel ésszerű, illetve arányos módon el lehet-e érni az adott célt. Emellett fontos figyelembe venni, hogy a kezelt személyes adatok a megjelölt célra mennyiben alkalmasak és relevánsak.
II. Az adatkezelés jogalapja
A GDPR 6. cikke konkrétan meghatározza azt a hat lehetséges jogalapot, melyek jogszerűvé tehetik az adatkezelést. Ezek közül a 6. cikk (1) bekezdésének az a) és f) pontjai érdemelnek különös figyelmet.
Az a) pontban foglalt – jelen esetben munkavállaló általi – hozzájárulás bár elméletben alapot biztosíthatna az adatkezelésre, az Adatvédelmi Munkacsoport állásfoglalása alapján megkérdőjelezhető a munkáltató és munkavállaló viszonyában. Ennek oka, hogy a hozzájárulásnak önkéntesnek kell lennie, ez a feltétel azonban a munkaviszonyokban nehezen tud érvényesülni tekintettel a munkaviszony hierarchikus jellegére.
Ennek megfelelően az f) pontban foglalt, munkáltató jogos érdekén alapuló adatkezelés indokolt szinte minden esetben. A munkáltató azonban nem alapozhatja az adatkezelést a saját jogos érdekére, ha ezen érdeket megelőzi az érintett munkavállalók személyes adathoz fűződő joga. Annak megállapítására tehát, hogy adott esetben alkalmazható-e ezen jogalap, a munkáltatónak érdekmérlegelést kell végeznie.
III. A tájékoztatási kötelezettség
A munkahelyi kamerarendszerek kiépítésének utolsó kritikus pontja a tájékoztatási kötelezettség. Lényeges követelmény ugyanis a munkáltatóval szemben, hogy az adatkezelésről a munkavállalók számára megfelelő, tömör, átlátható és érthető tájékoztatást adjon. Ezen tájékoztatást könnyen hozzáférhető formában, világosan és közérthetően megfogalmazva kell nyújtani írásban, vagy más módon. A NAIH azonban minden esetben írásbeli formát javasol, tekintettel arra, hogy a munkáltatónak kell bizonyítani, hogy a tájékoztatás megtörtént.
A tájékoztatás két szintből áll. Az első az ún. előzetes tájékoztatás, melyet kamerás megfigyelés esetén már a megfigyelt területre történő belépéskor szükséges biztosítani. Itt még elegendő a megfigyelt terület bejáratánál elhelyezett figyelemfelhívó jelzés, piktogram útján biztosítani a tájékoztatást. Ennek általában az legfontosabb információkat kell tartalmaznia, így például az adatkezelés céljaira, az adatkezelő kilétére és az érintett jogainak meglétére vonatkozó tudnivalókat kell belefoglalni.
Ahhoz azonban, hogy a munkáltató minden követelménynek megfeleljen egy legalább a helyszínen elérhető teljes verzióval kell kiegészíteni az előzetes tájékoztatást, melyet a munkavállaló kérésére a rendelkezésére kell bocsátani. A második szintű tájékoztatás kötelező tartalmát a GDPR 13. cikk (1)-(2) bekezdései határozzák meg. Mindenképpen fontos megjegyezni, hogy a munkáltatónak a tájékoztatóban minden egyes kamera vonatkozásában pontosan meg kell jelölnie, hogy az adott kamerát milyen célból helyezte el és milyen területre, berendezésre irányul a kamera látószöge.
Az Mt. is utal rá, hogy a munkáltató bizonyos esetekben köteles az adatkezelésről az érintettet írásban tájékoztatni, illetve kiemeli, hogy a munkavállalók személyiségi joga akkor korlátozható, ha a korlátozás a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos.
Ezek alapján a kamerákra inkább, mint végső megoldás, nem, mint tökéletes lehetőségként célszerű gondolni, hiszen alkalmazásukra csak nagyon szigorú szabályok mellett van lehetősége a munkáltatóknak. Ha pedig mégis kamerák alkalmazása mellett döntünk, a fenti szempontokat mindenképpen szem előtt kell tartani.
Ez a cikk az Arsboni 2025. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.
Írta: Marjai László