Nyugdíjas munkavállaló társadalombiztosítási ellátása

forrás: https://adozona.hu/tb_jarulekok_nyugdij/Nyugdijas_munkavallalo_tarsadalombiztositas_BFFTJS

Bár köztudott, hogy a nyugdíjas munkavállalót nem kell biztosítottként bejelenteni, illetve díjazását nem terheli járulékfizetési kötelezettség, ennek ellenére a gyakorlatban mégis gyakran merül fel probléma a nyugdíjas munkavállaló társadalombiztosítási jogállásával, illetve társadalombiztosítási ellátásával kapcsolatban.

Különösen akkor válik ez kérdés fontossá, ha az érintett fennálló jogviszonya során válik nyugdíjassá.

Természetes személyként a nyugdíjas [egészen pontosan a Tbj. (2019. évi CXXII.) törvény 5. § (3) bekezdésében taglalt nyugdíjbiztosítási ellátásokban részesülő] személy a Tbj. 22. § (1) bekezdés b) pontja értelmében egészségügyi szolgáltatásra jogosult.

Abban az esetben, ha a saját jogú nyugdíjas bármilyen, a Tbj. 6. §-ában említett biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban keresőtevékenységet folytat, kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül.

Ez azt jelenti, hogy e jogviszonyában nem terjed ki rá a biztosítás és e jogviszonya alapján nem jogosult semmilyen társadalombiztosítási ellátására sem.

Például, ha egy öregségi nyugdíjban részesülő személy munkaviszonyt létesít, az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát nem a munkaviszonya, hanem a nyugdíjas státusza alapozza meg.

De nem szerez további szolgálati időt és nyugdíj alapjául szolgáló jövedelmet sem. Ez értelemszerűen azokra a női munkavállalókra is vonatkozik, akik 40 év jogosultsági idővel váltak nyugdíjassá. Továbbá azokra a munkavállalókra is, akik más EGT tagállamtól vagy szociális biztonsági egyezmény hatálya alá tartozó államtól részesülnek öregségi nyugellátásban, hiszen ők a Tbj. 4. § 17. pontja alapján szintén nyugdíjasnak minősülnek.

Például, ha valaki Törökországban öregségi nyugellátásban részesül, akkor magyar munkavállalóként nem terjed ki rá a biztosítás, mivel Magyarországon is nyugdíjasnak tekintendő.

Nem vonatkoznak viszont a fenti sorok a korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban részesülőkre. Egészen egyszerűen azért, mert ezek az ellátások nem minősülnek nyugellátásnak.

A nyugdíjas munkavállalót tehát e jogviszony alapján semmilyen ellátás sem illeti meg. Ebből következően természetesen nem jogosult táppénzre sem. Így keresőképtelensége esetén csak a betegszabadság ideje alatt számíthat juttatásra a munkaviszony alapján.

Széles Imre, társadalombiztosítási szakértő

COVID-19: Az új variánsok tünetei

COVID-19: Az új variánsok tünetei a felső légúti fertőzések tüneteihez hasonlóak

forrás: https://www.nnk.gov.hu/index.php/nnk-kiemelt-hirek/2702-covid-19-az-uj-variansok-tunetei-a-felso-leguti-fertozesek-tuneteihez-hasonloak.html

A COVID-19 különböző variánsai továbbra is világszerte jelen vannak, azonban a kórházi kezelést igénylő betegek, továbbá a halálozások száma jelentősen kevesebb, mint a pandémia idején. Ez egyrészt a kezdetben kampányszerűen végzett, magas átoltottságot biztosító védőoltásnak, másrészt annak köszönhető, hogy gyakorlatilag már alig van olyan ember, aki ne találkozott volna a vírussal, és így már a Föld lakossága rendelkezik egy alapimmunitással a SARS-CoV-2 vírus ellen.

a kép forrása: who

Hazánkban jelenleg a JN.1 leszármazási vonal alvariánsai, elsősorban a KP.3 dominálnak, de a 35. héttől az Európában egyre gyorsabban terjedő, rekombináns XEC variáns is kimutatható. Az XEC az omikron két korábbi alváltozatának, a KS.1.1-nek (FLiRT) és a KP.3.3-nak (FLuQE) a hibridje. Mindkét alváltozat a vírus tüskefehérjéjében bekövetkezett mutációkkal rendelkezik, amelyek hatékonyabbá teszik a kötődést az emberi sejtekhez. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ezek a variánsok már nem okoznak olyan ​súlyos megbetegedéseket, mint a korábbi változatok, tünetei pedig megegyeznek a felső légúti fertőzések szokásos tüneteivel. A leggyakoribb tünetek közé tartozik: magas láz, hidegrázás, fej-, izom- és torokfájdalom, orrnyálkahártya-gyulladás, köhögés.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) májusban a 2024/2025-ös szezonra   alkalmazandó COVID-19 vakcinák tekintetében  már az ebbe a vonalba tartozó JN.1 variánsok ellen védelmet nyújtó vakcinára adott javaslatot. A WHO ajánlását követően, azzal összhangban, a beszerzést az NNGYK azonnal elindította. Az új variánsra kifejlesztett vakcina jelenleg még nem elérhető a gyógyszer-kereskedelmi forgalomban. A vakcina hazai elérhetőségéről, amikortól a lakosság kérheti az oltást, időben tájékoztatást adunk.

Hasonlóan az influenza elleni védőoltáshoz a koronavírus elleni védőoltás is egyre inkább szezonális jellegűvé válik, és elsősorban azok számára ajánlott, akik a súlyos betegségük miatt magas kockázatú csoportokba tartoznak, mint pl. a szív-, érrendszeri, krónikus tüdő-, máj- és vese-betegségben szenvedők, csökkent immunitással rendelkező személyek, illetve az idősek.

A őszi-téli időszakban az akut légúti fertőzések számának emelkedése várható, ezért ebben az időszakban fokozottan tartsuk be az általános személyi és higiénés szabályokat: elengedhetetlen a gyakori kézmosás, a rendszeres szellőztetés, a rutinszerűen megérintett felületek gyakori tisztítása, illetve a köhögési etikett betartása. Ha betegnek érezzük magunkat, ne menjünk közösségbe, és vegyük fel a kapcsolatot háziorvosunkkal. 

Munkaegészségügy a fémiparban

Munkaegészségügy a fémiparban: Mire kell figyelnünk az ellenőrzésnél?

forrás: https://mubi.hu/hirek/munkavallalok-adatkezelese/munkaegeszsegugy-a-femiparban-mire-kell-figyelnunk-az-ellenorzesnel

A nehéz fizikai munka, a veszélyes anyagok használata és a kedvezőtlen munkakörülmények miatt a munkavédelmi és munkaegészségügyi intézkedések különösen fontosak ebben az iparágban. A fémiparban 2022-ben 19 súlyos munkabaleset történt, amelyek közül 4 halálos kimenetelű volt.

Milyen veszélyek fenyegetik a fémiparban dolgozókat?

A fémipari tevékenységek során többféle kóroki tényező is megjelenik, amelyek rövid és hosszú távon is veszélyeztethetik a dolgozók egészségét. Ezek közé tartoznak a következők:

  • Kémiai kockázatok: A fémmegmunkálás és felületkezelés során keletkező füstök, gázok, oldószerek és egyéb vegyi anyagok komoly légzőszervi megbetegedéseket okozhatnak. A hegesztés közben felszabaduló füst különösen veszélyes lehet, hiszen rákkeltő anyagokat tartalmazhat. A festési és felületkezelési munkák során alkalmazott szerves oldószerek belélegzése hosszú távon idegrendszeri károsodáshoz vezethet.
  • Zaj és rezgés: A zaj és a rezgés egyaránt jelentős egészségkárosító tényezők. A tartósan magas zajszint nemcsak halláskárosodást okozhat, hanem ronthatja a koncentrációt, megzavarhatja a kommunikációt, ami a munkavégzés során balesetekhez vezethet. A rezgés a kézre, karra, illetve a teljes testre hatva hosszú távon ízületi és keringési problémákat okozhat.
  • Fizikai terhelés: A nehéz fizikai munka, mint például az anyagmozgatás, súlyos mozgásszervi megbetegedéseket okozhat. A dolgozók gyakran kényelmetlen, természetellenes testhelyzetben végzik a munkájukat, ami további terhelést jelent a gerincre és az ízületekre. Az ismétlődő mozdulatsorok, a repetitív munka szintén komoly kockázatot hordoznak magukban.

Munkaegészségügy: Miért elengedhetetlen?

A munkaegészségügy célja, hogy azonosítsa és kezelje a munkahelyi környezetből eredő egészségügyi kockázatokat. A fémiparban különösen fontos a káros hatások folyamatos figyelése, és a megelőzés érdekében végzett munkavédelmi intézkedések bevezetése. Az egészségi állapot felmérése, a kockázatok kezelése, és a megelőző intézkedések rendkívül fontos szerepet játszanak a munkavállalók biztonságában és hosszú távú egészségvédelmében.

  • Kóroki tényezők azonosítása: A munkaegészségügyi vizsgálatok során a fémiparban dolgozók ki vannak téve különféle vegyi, fizikai és ergonomiai hatásoknak. A cél az, hogy ezeket a kóroki tényezőket korai fázisban azonosítsák, és olyan megoldásokat találjanak, amelyek minimalizálják a veszélyeket.
  • Egészségügyi szűrővizsgálatok: Rendszeres egészségügyi szűrővizsgálatokkal ellenőrzik a dolgozók egészségi állapotát, különös tekintettel a légzőrendszer, a hallás, a mozgásszervek és az idegrendszer állapotára. Például a kémiai anyagok okozta expozíció esetén vizeletvizsgálatokkal (BEM-vizsgálat) mérik a szervezetbe jutott káros anyagok mennyiségét.
  • Foglalkoztathatóság felmérése: A munkaegészségügyi vizsgálatok nemcsak a jelenlegi állapotot mérik fel, hanem azt is vizsgálják, hogy a munkavállaló fizikailag és mentálisan képes-e megbirkózni a munkakörnyezet követelményeivel. Ha szükséges, a foglalkoztatás időbeni vagy egészségügyi korlátozásokkal történhet.

Hogyan csökkenthetők a kockázatok?

A munkaegészségügy és munkavédelem területén az egyik legfontosabb feladat a prevenció, azaz a megelőzés. A veszélyek minimalizálására a következő intézkedések tehetők:

  • Munkavállalói oktatás: A dolgozóknak tisztában kell lenniük a munkakörnyezetükben rejlő veszélyekkel, és ismerniük kell a megfelelő védelmi intézkedéseket. A rendszeres oktatások során nemcsak a védőeszközök helyes használatát tanulhatják meg, hanem azt is, hogyan dolgozhatnak biztonságosabban.
  • Védőeszközök alkalmazása: A megfelelő védőeszközök használata elengedhetetlen a fémiparban. A fülvédők, maszkok, kesztyűk és egyéb speciális védőfelszerelések minimalizálhatják a vegyi anyagok, zaj és rezgés okozta egészségkárosodást.
  • Ergonomikus munkahely kialakítása: A kézi anyagmozgatás, a kényszertesthelyzetek elkerülése, valamint a megfelelő munkafolyamatok és eszközök használata csökkenthetik a mozgásszervi megbetegedések kockázatát. A munkahelyek ergonómiai szempontból történő optimalizálása segíthet abban, hogy a dolgozók kényelmesebben, biztonságosabban végezzék munkájukat.

A fémipari munkavállalók rendkívül veszélyes körülmények között dolgoznak, ahol a munkaegészségügyi és munkavédelmi intézkedések kiemelt szerepet játszanak. Az egészségügyi kockázatok folyamatos figyelése, a dolgozók rendszeres szűrővizsgálatai, valamint a megfelelő védőeszközök és munkakörülmények biztosítása létfontosságú ahhoz, hogy a dolgozók hosszú távon egészségesek maradjanak.