„Jó éjszakát!” – Az éjszakai munka szabályai
forrás: https://jogaszvilag.hu/cegvilag/jo-ejszakat-az-ejszakai-munka-szabalyai/
A munka törvénykönyve (Mt.) tartalmaz a munkavállalók magánélete védelmének szempontjából különösen érzékeny időszakokban való foglalkoztatás korlátozását célzó szabályokat. Ilyen időszak különösen az éjszaka.
1.) Mint nevezünk éjszakai munkának?
A munka törvénykönyvében foglalt definíció szerint éjszakai munkának minősül a 22 és 6 óra közötti időszakban teljesített munkavégzés. Természetesen nemcsak akkor beszélhetünk éjszakai munkáról, ha a munkavállaló ezt a teljes időszakot végigdolgozza, hanem elképzelhető, hogy munkaidejének csupán egy része fog erre az időszakra nyúlni. Ilyenkor a munkaidőnek ez utóbbi tartama minősül éjszakai munkának.
Mindenekelőtt joggal tesszük fel a kérdést, hogyan lehetséges egyáltalán jogszerűen naptári napokon átívelő éjszakai munkavégzést elrendelni, amikor – mint ismeretes – minden munkavállalót megillet két munkanapja között egy minimális – főszabály szerint legalább 11 óra hosszúságú – pihenőidő? Erre a kérdésre a válasz a „munkanap” törvényi definíciójában keresendő. Eszerint munkanapként kezelhető akár egy teljes naptári nap, akár egy megszakítás nélküli 24 órás időszak, ha munkarend alapján a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra is beosztható. Vagyis a munkáltató megteheti, hogy az egyes munkanapokat a naptári napoktól eltérően, néhány órás eltolással határozza meg. Például tarthat a munkavállaló „hétfői munkanapja” hétfő reggel 6 órától kedd reggel 5 óra 59 percig, s kaphat a munkavállaló olyan munkaidő-beosztást, mely szerint ezen a munkanapon hétfő 23 órától kedd reggel 5 óráig kell dolgoznia. A napi pihenőidőt pedig ezt követően adja ki a munkáltató, a „keddi munkanapon” (t.i. kedd 6:00 – szerda 5:59) kezdődő munkavégzés előtt. Ilyen konstrukcióban szabályosan rendelhető el naptári napokon átnyúló, éjszakai munka.
2.) Ki nem utasítható éjszakai munkára?
A munkaidő beosztásában, a munkarend meghatározásában a munkáltatónak igen nagy szabadsága van, ha az e téren való mozgásterét egyéni vagy kollektív megállapodások nem határolják be. Fontos tilalomfát jelentenek az egyes – a munkaidő-beosztás szempontjából – különösen érzékeny munkavállalói csoportok beosztásával kapcsolatos korlátozások. A törvény abból indul ki, hogy különösen a kemény családi kötöttségekkel rendelkező munkavállalók számára szinte lehetetlen feladat lenne az éjszakai munkavégzés megoldása. Ezért nem szabad – még a munkavállaló hozzájárulása esetén sem – éjszakai munkát elrendelni a várandós munkavállalónak várandóssága megállapításától a gyermek hároméves koráig, továbbá – nemre tekintet nélkül – a gyermekét egyedül nevelő munkavállalónak gyermeke hároméves koráig. Ugyanígy tilos az éjszakai munka elrendelése fiatal munkavállaló számára is. Ha a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott egészségkárosító kockázat áll fenn, az éjszakai munka elrendelése nem teljesen tiltott, de a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje éjszakai munkavégzés során a nyolc órát nem haladhatja meg.
Éjszakai munkavégzési tilalmat vagy korlátozást írhat elő ezen kívül a foglalkozás-egészségügyi munkaköri alkalmassági vélemény, amely meghatározott korlátozásokkal nyilvánítja a munkavállalót az adott munkakörre alkalmasnak. Előfordulhat olyan is, hogy valaki várandós állapotára tekintettel, átmenetileg kap ilyen tartalmú üzemorvosi véleményt. Ez esetben a munkavállaló foglalkoztatása nem nyúlhat az éjszakai időtartamba.
3.) Az éjszakai munka ára
Az Mt. – ellentétben elődjével, az 1992. évi Munka Törvénykönyvével – nem ismeri az „éjszakai műszakpótlék” fogalmát, hanem csupán a „műszakpótlék” és az „éjszakai pótlék” kategóriáit. Éjszakai munka esetén mind a kétféle pótlék szóba jöhet.
- műszakpótlék – a 18 és reggel 6 óra közötti munkavégzésre kell fizetni annak a munkavállalónak, aki esetében a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik. A kezdőidőpont változása akkor minősül rendszeresnek, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van. Ha ilyen mértékű ingadozás van ugyanis a munkavállaló munkaidejének egy-egy munkanapra történő elrendezésében, az már komoly életszervezési megterhelést jelenthet a műszakban dolgozó ember életében, amit a törvény pótlékkal rendel kompenzálni. A műszakpótlék mértéke – eltérő megállapodás hiányában – a munkaszerződés szerinti alapbér 30%-a, amely az alapbéren felül fizetendő.
- éjszakai pótlék – olyan munkavállalónak jár az éjszakai munkavégzés időtartamára, aki a fentiek szerint nem részesül műszakpótlékban, vagyis munkaidő-beosztása nem olyan változékony, ami az említett módon külön tehertételt jelentene. Azonban természetesen önmagában az éjszaka végzett munka is extra megterhelés a munkavállaló számára, még akkor is, ha beosztása állandó vagy közel állandó. Ezt a megterhelést hivatott díjazni az éjszakai pótlék. Éjszakai pótlék az éjszakai munka időtartamára jár, de csak akkor, ha ennek tartama az egy órát meghaladja. Az éjszakai pótlék mértéke a munkaszerződés szerinti alapbér 15 százaléka, amelyet szintúgy az alapbéren felül kell fizetni.
Mind a műszakpótlék, mind az éjszakai pótlék esetében van lehetőség arra, hogy a felek megállapodásukban alapbért és műszakpótlékot vagy éjszakai pótlékot is magában foglaló alapbért határozzanak meg. Ez akkor lehet praktikus, ha a munkavállaló rendszeresen végez éjszakai munkát, vagy a műszakpótlékra való jogosultságnak megfelelő, fentiek szerinti munkarendben dolgozik. Ha nagyjából megállapítható, hogy egy hónapban átlagosan milyen összegben jogosult műszak-, illetve éjszakai pótlékra, ez az alapbérbe beépíthető, s így nem kell hónapról hónapra a tételes, munkaórákra lebontott elszámolással bajlódni.
további hasznos linkek az éjszakai munkavégzés kapcsán esetlegesen fellépő egészségügyi kockázatokról:
