Admin - ILDI Munkavédelem

A bagolai tűzeset kapcsán jutottunk el az Átlátszó fenti címmel még 2023 júniusában megjelent cikkéhez, amely alapján az OKF gyakorlatában az adatok visszatartása iparszerű méreteket öltött. Miközben az sem látszik, hogy a megelőzéssel kapcsolatos feladatok működtek volna. A cikket ajánljuk figyelmükbe, melyhez némi kommentárt is fűzünk.

az átlátszó cikke a következő címen érhető el: https://atlatszo.hu/kornyezet/2023/07/11/szemettelepek-langokban-mi-rejlik-a-magyarorszagi-tuzesetek-mogott/

Kommunikáció vagy adattagadás?

A cikk alapján a katasztrófavédelem többször megtagadta az adatszolgáltatást. Azt állították: „nem gyűjtenek ilyen adatot”, „nincs kereshető adatbázisuk”, közben egy laikus szakember a publikus adatforrásaikból összegyűjtötte az adatokat.
Tűzesetek után rendszeresen ezt kommunikálták: „nem mutattak ki egészségre veszélyes koncentrációt”.

De ez nem azt jelenti, hogy: nincs szennyezés vagy nincs káros anyag. Pusztán azt, hogy a mért koncentráció nem lépte át a határértéket. A tájékoztatás hiánya miatt soha nem derült
ki, mit, mikor és hol mértek.

Valójában kémiai törvényszerűség, hogy a hulladék égése során mindig van szennyezés,legfeljebb a mért érték határérték alatt maradt.

Ha már itt tartunk, ami keletkezik:

szén-monoxid (CO), szén-dioxid (CO₂), nitrogén-oxidok, kén-dioxid
finom por (PM10, PM2.5), akár nehézfémek

Mi torzíthatja a mérést?

Három fő oka is lehet:

Rossz helyen mérnek: nem a füst útjában vagy nem a legsúlyosabb ponton. Ezt, szakemberekről lévén szó, kizárhatjuk.
Rossz időben mérnek, mert később érnek ki és a füst már hígult. Ez a KML riasztási gyakorlata és vonulási távolsága miatt már reális hibaok.
Nem minden anyagot mérnek, ahogy ezt a bagolai esetnél is láttuk. Ez lehet az egyik fő ok.

(A 4. – remélhetően nem reális – okra egy olvasónk hívta fel figyelmet „mert ezt mondták nekik.”)

Jó példa erre a királyszentistváni 2019-es hulladéktűz, ahol kb. 1000 m²-en égett szemét, és 2–3 napig tartott az oltás. A hivatalos kommunikáció ott ez volt:: „nem mutattak ki határérték feletti veszélyes anyagot”. Ha csak pl. CO-t vagy néhány gázt mértek, akkor a legtoxikusabb komponensek rejtve maradtak.

Műszaki és kezelési problémák a lerakókban

2017–2023 között ~350 hulladéktűz volt Magyarországon és gyakran ugyanazok a helyszínek érintettek. A nyilatkozatokból pedig klasszikus üzemeltetési és szervezési hibák olvashatók ki.

Öngyulladásra hajlamos anyagok (szerves hulladék bomlása → metán, hő)
Depóniagáz felhalmozódása (nem megfelelő elvezetés)
Rossz tömörítés, földtakarás hiánya → oxigén jut a hulladékba → izzás, majd tűz
Nem megfelelő tárolás (pl. bálázott RDF/SRF hulladék)
Nincs elég feldolgozó/hasznosító kapacitás, ezért a hulladék felhalmozódik
A „feldolgozásra váró” anyagokat sokszor hónapokig vagy évekig tárolják

Ha ezt a környezetre károsnak és az oltást költségesnek tekintjük, akkor a megelőzés érdekében intézkedni kell, mivel ez a hatóság alapfeladata.

2026.05.11.2026.05.06.Aktuális Információk

Tűz a bagolai hulladéklerakóban – Miért nem mutattak ki egészségre káros értéket, holott a kockázat valós?

forrás: https://www.vedelem.hu/hirek/0/4677-tuz-a-bagolai-hulladeklerakoban-–-miert-nem-mutattak-ki-egeszsegre-karos-erteket-holott-a-kockazat-valos

„Egészségre káros értéket sehol sem mutattak ki” – ezzel a megnyugtatónak szánt félmondattal zárult a hivatalos tájékoztató a bagolai hulladéklerakóban közel húsz órán át tomboló tűzről. A megállapítás formálisan helytálló, mégis félrevezető: a katasztrófavédelmi mobil labor éppen azokat a szennyezőanyagokat nem méri, amelyek egy ekkora depótűznél a legnagyobb egészségügyi kockázatot jelentik.

„Négyszáz négyzetméteren ég a szemét, a bagolai hulladéklerakóban. A nagykanizsai, a letenyei, a pacsai és a zalakarosi hivatásos tűzoltók a vármegyei katasztrófavédelmi műveleti szolgálat irányítása mellett öt habsugárral oltják a lángokat. A helyszínre Zalaegerszegről és Nagyatádról vízszállító is érkezett, valamint a vármegyei mobil labor, amely folyamatos méréseket végez, de egészségre káros értéket sehol sem mutatott ki. (2026-04-25 19:53)”

Ennyi a hivatalos tájékoztató! Ebből akár arra is következtethetünk, hogy nincs itt semmi látnivaló, nem nagy ügy.

Amit az adatokból láthatunk, hogy

közel 20 órán át zajlott a beavatkozás,
öt hivatásos tűzoltóság (nagykanizsai, a letenyei, a pacsai, a zalakarosi, a nagyatádi) valamint,
a hivatalos tájékoztatóban nem szereplő letenyei, murakeresztúri és szőkedencsi önkéntes tűzoltók vettek részt a beavatkozásban.
Az egységek munkáját munkagépek is segítették.
A fotókon a füst világos színű.
Egészségre káros értéket sehol sem mutattak ki.

Ha a szakirodalmi adatokat nézzük ez egy kifejezetten komoly szeméttelepi tűz, amelynél kb. 1200-1600 m³ izzó/égő hulladéktestről beszélhetünk, amelynek jelentős része mélyben izzó depótűz. Ezért is tartott ennyi ideig a tűzoltás.

Ebből az izzó égésből az oxigénhiányos környezet miatt több mérgező anyag keletkezik, mint nyílt lángnál. A világos füsttől sem lehetünk nyugodtak, mert gyakran sok finom port (PM2.5), valamint vízgőzt és szerves aeroszolokat tartalmaz. Márpedig a legveszélyesebb komponensek pont láthatatlanok vagy világosak. A felszálló finom por különösen veszélyes, mert mélyen a tüdőbe jut és akár a véráramba is bekerülhet. A toxikus gázok már csak habot jelentik a tortán.

Közvetlen lakókörnyezet a térkép alapján nem látható, de a 61-es út kb. 60 méterre lehet. Viszont a közvetlen vonzáskörzet 0–2 km közötti zónába tehető, ahol bizony az egészségügyi kockázat fennállhat, különösen az erre érzékenyeknél (asztmás, szív‑ és érrendszeri betegek, kisgyerekek, idősek), mivel már határérték alatti szinten is van egészségügyi hatás. Ez a hatás nem igényel azonnali kitelepítést, de egészségügyileg mégis jelentős lehet.

Konkrét egészségügyi hatások rövidtávon: az ideglenes, határérték alatti szintű szennyezőanyag kitettség is okozhat tüneteket: szem‑ és torokirritáció, köhögés, fejfájás, légszomj érzés, különösen érzékeny csoportoknál.

A környezeti hatásokat se felejtsük ki.

A pernye és a nehézfémek

lerakódhatnak a talajba,
a vízbe a csapadékkal bemosódhatnak,
ökoszisztémában a növények levelein lerakódik, majd az állatokon keresztül bejut a táplálékláncba.

Egy ilyen tűz tehát nem csak a közvetlen környezetet, hanem egy teljes térséget érintő légszennyezési eseménynek számít.

Semmiképpen nem az a cél, hogy riadalmat keltsünk, de az esemény adatainak és tényeinek kicsinyítésével éppen a reális védekezés lehetőségeitől fosztjuk meg az érintetteket.

Mit tud mérni a Katasztrófavédelmi mobil labor (KML)?

Talán érdemes lenne korrekten azt is elmondani, hogy a KLM a mérgező gázok (CO, SO₂, NOx, klór stb.), a robbanásveszélyes gázok és az oxigénszint mérésében jó. A mérés gyors, pontszerű, nem mér komplex szennyezőket (pl. dioxin, nehézfém részletesen). A KLM mérése az azonnali mérgezési veszélyre koncentrál, ez alapján lehet dönteni pl. kitelepítésről, lezárásról.

A levegőminőség-mérő ezzel szemben szálló por (PM10, PM2.5), nitrogén-dioxid (NO₂), ózon (O₃), kén-dioxid (SO₂), szén-monoxid (CO) gyakran: benzol, egyéb VOC-ok és akár nehézfémek (ólom, kadmium stb.) és PAH-ok (pl. benzo[a]pirén) mérésére is alkalmas. A KML eredménye tehát csak egy rész‑kép a valóságos egészségügyi és környezeti hatásról; azt nem cáfolja, hogy határérték alatti, de hosszú távú, kumulatív expozíció is okozhat kockázatot. Ezért fontos a pontos tájékoztatás és az átlátható kockázatértékelés.

2026.05.08.2026.05.06.Aktuális Információk

Megéri belehalni a munkába?

Forradalomra van szükség a munkahelyi egészségvédelem terén, véli Jeffrey Pfeffer, a Stanford Egyetem professzora, aki a szervezeti viselkedés témakörével foglalkozik. Mint mondja a jelenlegi gyakorlat, ami a túlmunkát és a munka-magánélet egyensúlytalanságát illeti, megöli a munkavállalókat. Ez pedig végsősoron a cég teljesítményének és az egyén jóllétének sem tesz jót, írja tavasszal megjelent Dying for a Paycheck (vagyis a „Meghalni a fizetésért”) című könyvében.

forrás: https://www.hrportal.hu/hr/megeri-belehalni-a-munkaba-20180724.html

Három tényező is alátámasztja, hogy a munkahelyeknek tenniük kellene ebben a témakörben, ezek közül az egyik, hogy a fejlett világban az egészségügyi rendszerekre a krónikus betegségek róják a legnagyobb terhet, ezek főként a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek.

Ezek a betegségek, amelyeket a túl sok evés, a kevés mozgás, a túlzott alkohol és adott esetben a drogfogyasztás okoznak, általában a stresszből eredeztethetők, ami pedig immár nagyon sok adatból kikövetkeztethetően, elsősorban a munka, a munkahelyi megterhelés következménye, mondta el a professzor az egyetemi Insightsnak adott interjújában.

Vagyis megöl a munka, de ez senkit nem érdekel?

Ez a hármas összefüggés mindig is megvolt, de a mértéke, úgy tűnik növekszik. A Gallup felmérése szerint az emberek nem elkötelezettek a munkájuk iránt, egy másik felmérés szerint nem bíznak a cégük vezetésében, nem szeretik a munkájukat, az utóbit nyilatkozók aránya pedig egyre nő. A munkahelyek, a professzor szerint egyre kevésbé humánusak, a rengeteg túlóra, a stressz, az elbocsátások, a gazdasági bizonytalanság és a munkahely-magánélet egyensúlyának hiánya miatt. Mindennek pedig „társadalomszennyező” hatása van végeredményben, ugyanis a korábban felsorolt tényezők miatt házasságok bomlanak fel, a gyereknevelés szenved csorbát és egyáltalán a családi élet szenved hátrányt, pedig ez az, ami komoly hátországot, támogatást jelenthet az egyénnek. Így a vállalatoknak nem csak a környezet, hanem a társadalmi fenntarthatóságukra is figyelemmel kellene lenniük.

A professzor szerint számos dolog van, amit a környezettel szemben már nem követhetnek el a vállalatok, (elvileg) nem szennyezhetik büntetlenül vegyszerekkel a folyókat, vagy mérgező anyagokkal a levegőt. Azonban a munkavállalókkal szemben még mindig sok mindent elkövethetnek, amit sokkal inkább számon kellene kérni rajtuk. Mikor tavaly Jeffrey Pfeffer Magyarországon beszélt a témáról felvetette, hogy a legtöbbet ártó, legrosszabb munkáltatókról „szégyen listát” kellene közzétenni, ami az employer branding korában talán visszatartó erőt jelentene.

Hogy mi ennek a kiszolgáltatottságnak az oka? A professzor csak találgatni tudott, de úgy véli, hogy míg az állatok, a természet esetében úgy gondoljuk, hogy képesek magukat megvédeni, felszólalni önmagukért, addig az emberrel kapcsolatban azt gondoljuk, hogy képes az érdekeit képviselni, a saját jóllétéért felelni. Ma különösen könnyen mondjuk, hogy akinek nem tetszik egy munkahely, vagy nem érzi ott jól magát, mondjon fel. Ezt egyre többen meg is teszik, de azért a helyzet gyakran nem ennyire egyszerű. Például állást találni önmagában komoly munkát jelent, így az, aki fizikailag és lelkileg el van fáradva egy munkahelyen, ahol sok stressz éri, az nem biztos, hogy megfelelő állapotban van az álláskeresésre, pláne a sikeres váltásra. Sok esetben a munkáltató a dolgozó önértékelésével is játszik, mert azt mondja, ha nem teljesítesz elég jól nálunk, miközben mi nagy dolgokat viszünk véghez, akkor nem vagy elég jó, nem vagy ide való, ilyesmit pedig ki szeret beismerni?

Ugyanígy a többiek viselkedése is befolyással van ránk, vagyis, ha a többiek kidolgozzák a belüket, akkor úgy érezzük, nekünk is ki kell. Vagyis normalizálódik a szélsőséges viselkedés. És Jeffrey Pfeffer számára egyelőre úgy tűnik, hogy a szélesebb nyilvánosság ebben az ügyben egyelőre kevesebb nyomást helyez a vállalatokra, mint a környezetvédelem kérdésében, mert sokan talán nem is veszik észre, vagy nem tudatosul, hogy mi zajlik a munkahelyeken valójában. (Azért van, ahol már előfordul némi mozgolódás.)

Beperelni a munkáltatókat?

Az interjú során az is felmerült, hogy az egyik út a perek irányába vezethet (ennek az Egyesült Államokban komoly nyomásgyakorló ereje lehet, a precedens jog és néhány nagy nyilvánosságot kapó jelentős kártérítési összeg fényében), a dohánygyárak ellen indított eljárásokhoz hasonlóan. Itt is emberek egészsége károsodott, lesznek perek, amit a jogászok megnyernek, és az megnyithatja a gátakat, a professzor szerint.
Komoly probléma, hogy a cégeknél sok esetben még mindig a jelenlét számít. Vagyis, hogy a munkaerő ott legyen a munkahelyén, akkor is, ha nem hatékony, mert mondjuk beteg. Egy felmérés válaszadóinak 7%-a került már kórházba a stressz miatt, és fele maradt már otthon szintén ennek következtében. Emberek felmondanak a munkahelyi stressznek köszönhetően, úgyhogy a gazdasági költsége ennek a problémának óriási, hangsúlyozta. Ráadásul minél alacsonyabban képzett egy munkavállaló annál kiszolgáltatottabb ebből a szempontból is, hiszen anyagilag bizonytalanabb a helyzete, és a magasabban képzett munkaerőhöz képest a munkaidejét is kevésbé tudja kontrollálni.

A Stanfordi Egyetem professzora rá akarja ébreszteni az embereket, hogy ez egy nagyon komoly probléma, amelynek döntő hatása van az üzleti eredményekre és az emberek jóllétére.