Tévhitek a szabadság kiadásáról

forrás: https://www.hrportal.hu/hr/tevhitek-a-szabadsag-kiadasarol-20260714.html

Itt a szabadságszezon, de számos munkáltató és munkavállaló fejében nem világos, hogy hogyan is kell kiadni a szabadságot. Rengeteg tévhit és félinformáció kering a köztudatban, amelyeket az act legal Hungary szakértője legújabb írásában tesz rendbe, hogy a munkáltató az Mt. szabályainak megfelelően és a nyári működést is biztosítva adja ki a kollégák jól megérdemelt szabadságát.

Ki dönt a szabadság idejéről és hosszáról?

Sokan tévesen feltételezik, hogy a munkavállaló dönti el, hogy mikor és mennyi időre megy szabadságra. Ez nem így van, hiszen a Munka törvénykönyve világosan meghatározza, hogy a szabadságot a munkáltató adja ki. A törvény előírja a munkavállaló meghallgatását, azonban ez nem jelenti azt, hogy a munkavállaló kérésének megfelelő hosszban és időben kerül majd kiadásra a szabadság, emeli ki Dr. Weidinger Péter, LL.M. az act legal Hungary munkajogásza.

Ha tehát a munkavállaló egész augusztusban szabadságra menne, de ez gondot okozna a munkáltató működésében, akkor a munkáltató minden további nélkül dönthet úgy, hogy nem egy teljes hónapra engedi el a kollégát, hanem csak 1-2 hétre. Az is előfordulhat, hogy a munkáltató már más kollégának kiadta a szabadságot a kinézett hétre, vagy hetekre, ebben az esetben is megtagadható a szabadság kiadása a később ébredő munkavállaló részére.

Sok munkáltató éppen ezért a „first come first served” szabályt alkalmazza, vagyis annak a kérését veszik figyelembe, aki előbb jelentette be a szabadságra vonatkozó igényét. Erre éppen azért van szükség, hogy a kollégák közötti feszültség elkerülhető legyen, amikor mindenki ugyanakkor szeretne szabadságra menni.

Van két hete a munkavállalónak, amiről ő dönt?

Általános tévhit, hogy a munkavállaló két hét szabadságról szabadon dönthet. A Munka törvénykönyve csupán annyit ír elő, hogy a munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ez biztosítja, hogy a munkavállaló ne maradhasson le egy egyszeri és megismételhetetlen eseményről, legyen az a gyermeke ballagása, vagy egy külföldi esküvő. Ez azonban nem a sokak által emlegetett két hetes szabály.

Van ugyanis egy olyan rendelkezés, amely szerint a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Itt azonban arról van szó, hogy legyen két olyan hét, amikor nem kell munkát végeznie a kollégának, de erről a két hétről a munkáltató dönthet. Erre tipikus példa a gyártó üzemek szokásos nyári leállása, amikor a munkáltató szabadságra küldi a munkavállalókat a leállás idejére, hangsúlyozza Dr. Weidinger Péter, LL.M. az act legal Hungary partnere. Itt azonban egyoldalú munkáltatói döntésről van szó, a munkavállalók megkérdezése nélkül, az ő preferenciáiktól és kívánságaiktól függetlenül.

Akár meg is szakítható a szabadság?

Igen, kivételesen fontos munkáltatói gazdasági érdek vagy a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a kiadott szabadság elhalasztható, de a már megkezdett szabadság is megszakítható. Ilyen eset természetesen nem fordulhat elő minden évben, de egyedi, akár vis maior esetekben a munkáltató érdeke megelőzi a munkavállaló szabadság iránti igényét. Ilyen eset pl.: amikor egy nagy baleset, vagy természeti katasztrófa miatt az orvosokat berendelik a szabadságról, vagy amikor egy olyan halasztást nem tűrő határidős projekt lezárásához kellenek a kollégák, amely nem lenne megoldható a munkavállalók szabadsága esetén.

Fontos, hogy ilyen esetekben a szabadság elhalasztása, vagy megszakítása miatt felmerült károkat és költségeket a munkáltató viseli, emeli ki Dr. Weidinger Péter, LL.M. ügyvéd. Ez magában foglalja az utazási költségeket, de lemondott és elbukott foglalási és szállásköltségeket is.

Fontos tisztázni tehát, hogy a szabadság kiadásának joga a munkáltatót illeti, amelynek a munkavállalók kívánságainak figyelembevétele mellett a napi működés biztosítását is figyelembe kell vennie. Amennyiben a szabadság kiadása évről-évre problémát okoz, vagy rendszeres feszültséget szül a munkavállalók között, úgy érdemes lehet a szabadság igénylésének és kiadásának rendjét belső munkáltatói szabályzatban rögzíteni. Ezzel tiszta és transzparens helyzetet lehet teremteni és elejét lehet venni a későbbi feszültségeknek, foglalja össze az act legal Hungary egyik partnere Dr. Weidinger Péter. 

Hőségben dolgoznak a munkavállalók? Ezekre a munkáltatói kötelezettségekre figyelni kell

forrás: https://mubi.hu/hirek/kornyezetvedelmi-szabalyozasok/hosegben-dolgoznak-a-munkavallalok-ezekre-a-munkaltatoi-kotelezettsegekre-figyelni-kell

A nyári hőség nemcsak kellemetlen, hanem komoly munkavédelmi kockázat is. Ha a dolgozók tartós melegben végzik a munkájukat, a munkáltatónak nem elég annyit mondania, hogy „igyatok sok vizet” – jogszabályi kötelezettségei is vannak.

A hőségben végzett munka különösen nagy terhelést jelent azoknak, akik szabadtéren, építkezésen, mezőgazdaságban, útépítésen, raktárban, üzemben vagy rosszul szellőző csarnokban dolgoznak.

A nagy meleg rontja a koncentrációt, lassítja a reakcióidőt, fokozza a fáradtságot, és növeli a munkabalesetek kockázatát. Ezért a hőség nem egyszerűen kényelmi kérdés, hanem munkavédelmi és munkajogi szempontból is kezelendő munkahelyi kockázat.

Miért veszélyes a hőségben végzett munka?

Tartós melegben a szervezet gyorsabban kimerül. A dolgozó könnyebben lesz figyelmetlen, lassabban reagál, romolhat a teljesítménye, és nagyobb eséllyel hibázik. Ez különösen veszélyes lehet gépek kezelésekor, magasban végzett munkánál, közlekedési környezetben vagy fizikai megterheléssel járó feladatoknál.

A hőség tünetei lehetnek például a:

  • fejfájás,
  • szédülés,
  • gyengeség,
  • rosszullét,
  • fokozott izzadás,
  • kiszáradás,
  • hőkimerülés vagy súlyosabb esetben hőguta.

Szabadtéri munkánál mindehhez az erős napsugárzás és az UV-terhelés is hozzájön.

Mit kell biztosítania a munkáltatónak hőségben?

munkáltató alapvető kötelezettsége, hogy biztosítsa az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit. Hőség esetén ez a gyakorlatban több konkrét intézkedést is jelenthet.

A legfontosabb feladatok közé tartozik:

  • megfelelő mennyiségű védőital biztosítása,
  • rendszeres pihenőidő beiktatása,
  • árnyékos vagy hűvösebb pihenőhely kialakítása,
  • a munkafolyamatok átszervezése,
  • a dolgozók tájékoztatása a hőség veszélyeiről,
  • szükség esetén egyéni védőeszközök biztosítása.

Vagyis a hőség elleni védekezés nem alkalmi figyelmesség, hanem tudatos munkaszervezési és munkavédelmi feladat.

Védőital: nem szívesség, hanem kötelezettség

Hőségben a folyadékpótlás az egyik legfontosabb megelőző intézkedés. A dolgozóknak megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű ivóvizet kell biztosítani. Nem elég, ha elvileg van víz valahol a telephelyen: annak ténylegesen, könnyen hozzáférhetőnek kell lennie a munkavégzés helyéhez igazodva.

 A dolgozóknak igény szerint, de legalább félóránként megfelelő hőmérsékletű ivóvizet kell biztosítani. A hivatalos tájékoztatások szerint ez jellemzően 14–16 Celsius-fokos ivóvizet jelent.

Ez különösen fontos kültéri munkáknál, építkezéseken, mezőgazdasági területeken vagy olyan munkahelyeken, ahol a dolgozók nem tudnak bármikor egyszerűen vízhez jutni.

Pihenőidő és munkaszervezés: sok múlhat rajta

Meleg munkakörnyezetben a pihenőidő nem „kényeztetés”, hanem balesetmegelőzés. A dolgozóknak lehetőséget kell adni arra, hogy rendszeresen megszakítsák a munkát, lehűljenek, folyadékot pótoljanak, és regenerálódjanak.

A munkáltató sokat tehet azzal is, ha a legnehezebb fizikai munkákat nem a nap legmelegebb óráira szervezi. Jó megoldás lehet a reggeli vagy késő délutáni munkavégzés előnyben részesítése, a dolgozók rotálása, a munkaterhelés csökkentése, illetve az árnyékolás vagy hűtött pihenőhely biztosítása.

Zárt munkahelyeken, például raktárakban, műhelyekben vagy csarnokokban a szellőzés, légcsere és klimatizálás állapota is fontos munkavédelmi kérdés.

Szabadtéri munka: nem csak a melegre kell figyelni

  • Kültéri munkavégzésnél a hőség mellett az UV-sugárzás is komoly kockázatot jelent. A tűző napon végzett munka növeli a napszúrás, napégés és hőkimerülés veszélyét.
  • Ilyenkor különösen fontos a fej védelme, a megfelelő munkaruházat, az árnyékos pihenőhely, a rendszeres folyadékpótlás és az, hogy a dolgozók felismerjék a rosszullét első jeleit.

A munkáltatónak érdemes előre meghatároznia, milyen intézkedéseket vezet be hőségriasztás esetén, ki felel ezek végrehajtásáért, és hogyan ellenőrzi, hogy a gyakorlatban is működnek-e.

A hőségre is fel kell készülni

A nyári meleg évről évre visszatérő kockázat, ezért nem érdemes az utolsó pillanatban kapkodni.

A hőségben végzett munka akkor kezelhető biztonságosan, ha a munkáltató előre gondolkodik, felméri a veszélyeket, megszervezi a szükséges intézkedéseket, és ezeket nyomon is követi.

A védőital, a pihenőidő, az árnyékos pihenőhely, a munkaszervezés és a megfelelő nyomon követés együtt jelentik azt a minimumot, amellyel a munkáltató valóban csökkentheti a hőségből eredő kockázatokat.

Sok magyar munkahelyen még mindig ott lapul a rákkeltő veszély

forrás: https://www.hrportal.hu/hr/sok-magyar-munkahelyen-meg-mindig-ott-lapul-a-rakkelto-veszely-20260604.html

A munkavállalók egészségének védelme érdekében zéró toleranciát sürget az ÉVOSZ a szakszerűtlen azbesztkezeléssel szemben. A szervezet szerint a régi épületekben megbúvó rákkeltő anyag bontása és elszállítása csak megfelelő engedélyekkel és szigorú biztonsági előírások mellett történhet.

A biztonságos és ellenőrzött azbesztmentesítés érdekében az építőipar felelős szereplőinek, jogalkotóknak és az ellenőrző hatóságoknak a közös fellépését szorgalmazza az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) Munkavédelmi Tagozata – közölte az ÉVOSZ az MTI-vel.

A közleményben kiemelték, hogy az azbeszttartalmú anyagok bontása, szállítása és ártalmatlanítása kiemelt társadalmi felelősséggel jár, a szakszerűtlen és ellenőrizetlen azbesztkezelés beláthatatlan, évtizedekre kiható egészségügyi és környezeti kockázatokat jelent.

A meglévő épületállomány korszerűsítése és az azbeszttartalmú kőzúzalék útépítésnél történő használata egyaránt rámutat arra, hogy az azbesztmentesítés megkerülhetetlen és azonnali odafigyelést igénylő feladat a magyarországi építőiparban – tették hozzá.

A közleményben emlékeztettek, hogy

az azbeszt a 20. században sokáig „csodaanyagnak” számított az építőiparban a tűzállósága, a hang- és hőszigetelő képessége miatt. Jelenleg azonban már ismert, hogy mikroszkopikus rostjai belélegezve rendkívül veszélyesek és rákkeltő hatásúak.

Bár az anyag felhasználása már tilos, a meglévő épületekben, palatetőkben, hullámpalával fedett építményeknél, szigetelésekben, csővezetékekben még mindig hatalmas mennyiségben van jelen. Veszélyessé akkor válik, ha megbontják, törik vagy darabolják.

Mindezek miatt az ÉVOSZ Munkavédelmi Tagozata az azbesztkezelés és -mentesítés szabályozásában és gyakorlatában három fókuszpontot –

  1. munkaegészségügy,
  2. munkavédelem
  3. és környezetvédelem

– határozott meg. A munkaegészségügy kapcsán rámutattak, hogy a sérült vagy szakszerűtlenül megbontott azbesztből a levegőbe kerülő rostok akár 15-30 év lappangási idő után is gyógyíthatatlan betegségeket (tüdőrákot, rosszindulatú mellhártya-daganatot) okozhatnak.

A munkavállalók és a környezetben élők egészségének védelme érdekében zéró toleranciát kell hirdetni a kiporzással járó, szakszerűtlen bontási és anyagkezelési gyakorlatokkal szemben. Fontos a kockázatnak kitett dolgozók folyamatos egészségügyi szűrése és a prevenció.

A munkavédelem témakörében jelezték, az azbesztmentesítést végző szakemberek egészsége érdekében elengedhetetlen egyebek mellett a megfelelő védőfelszerelések (speciális védőruházat, maszkok) használata és a munkaterület levegőjének folyamatos monitorozása.

A feketegazdaság, a kontárok és a megfelelő engedéllyel, illetve gépparkkal nem rendelkező kivitelezők kiszűrése ezen a területen szó szerint életbevágó

– fogalmazott közleményében a szakszövetség.

A környezet védelmét tekintve pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy az azbeszttartalmú anyagok bontásából származó törmelék kiemelten veszélyes hulladéknak minősül. Ezért az ÉVOSZ Munkavédelmi Tagozata szorgalmazza a hulladék útjának szigorú, zárt láncú nyomon követését a bontás helyszínétől egészen a speciális hatósági engedéllyel rendelkező lerakókig.

Egyúttal hozzátették, fontos, hogy azbeszttartalmú építmények bontását, elszállítását és tárolását csak ezen tevékenységre jogosult vállalkozásokkal végeztessék el.

Az ÉVOSZ az MTI érdeklődésére jelezte, a mentesítés több évet vehet igénybe, de hozzátették, hogy ha az azbesztet tartalmazó építményeket nem bontják meg, nem veszélyesek.