Intelligens drónok: még egy lépés a hatékonyabb tűzoltásban

forrás: https://www.vedelem.hu/hirek/0/4188-intelligens-dronok-meg-egy-lepes-a-hatekonyabb-tuzoltasban

A mesterséges intelligencia (MI) összeházasítása a drónokkal rendkívül hatékony eszközt adhat a tűzoltóságok kezébe, legyen szó a személykeresésről, kárfelmérésről vagy vegetációtűz-felmérésről. Az, hogy az így kapott drónok a szó hétköznapi értelmében nem intelligensek, csupán azt mutatja, hogy a közbeszédet még mindig a sci-fi-filmek tematizálják – az MI ugyanis jelen formájában csak egy eszköz, ami a fáradságos emberi munkát váltja ki.

Az ausztrál példa

Az ismétlődő vegetációtüzeiről híres Ausztráliában (is) komoly mértékben nő a nagy kiterjedésű tüzek száma; ezek nyomon követése, feltérképezése, a terjedési irányok meghatározása az egyik legkomolyabb kihívás, amivel az ottani tűzoltóságoknak meg kell birkózniuk.

Manapság – legalábbis tűzvédelmi berkeken belül – már-már közhely, mennyire jó szolgálatot teljesíthet egy drón a tűzoltási feladatok elvégzése során. Természetesen az ausztrál hatóságok is számos drónt használnak kutató-mentő feladatokra, vagy éppen az erdőtűzvédelmi lépések segítésére; ugyanakkor az MI (vagy angolul Artificial Intelligence, AI) bevetése még gyerekcipőben jár. Az egyik ilyen projekt az ún. Bushfire Technology Pilots Program (kb. Bozóttűz Technológia Bevezetőprogram), melynek keretében az Ausztrál Nemzeti Park és Vadvédelmi Szolgálat (NPWS), MI-fejlesztő cégekkel együttműködve egy megfigyelési platformot épített ki a működési területén. Az úttörő platformtechnológia valós idejű videó- ​​és hőfelvételeket használ – különféle forrásokból, például drónokra szerelt kamerákról, zárt láncú megfigyelőhálózatokról, kézi eszközökből –, amelyeket MI segítségével elemez. Az MI pedig betanítható különféle mintázatok gyors azonosítására – az így felismert mintázatok pedig bármilyen formában rögzíthetők. Az NPWS-szel való együttműködés figyelemre méltó eredményeket ért el, beleértve a pilóta nélküli forgalomkezelés (UTM) bevezetését a Beyond Visual Line of Sight (BVLOS) drónműveletek támogatására. (A BVLOS nagyon leegyszerűsítve az a repülési mód, amikor a drónpilótának nincs rálátása a drónra, vagyis attól kilométerekre van, és ilyen módon irányítja azt. Értelemszerűen az ausztrál nemzeti parkok területén főleg ez utóbbinak van létjogosultsága.)

Így tulajdonképpen az „intelligens drón” kifejezés nem elsősorban az a sci-fik öntudatra ébredt robotjait takarja; a mesterséges intelligencia egyre inkább platformmá válik, amelyben a drónok pusztán egy hasznos láncszemként léteznek. Az ausztrál együttműködés keretében a nagy területű nemzeti parkokon belül „járőröző” drónok és az MI-analizált videoanyag segítségével próbálják meg gyorsabban azonosítani a kitörni készülő erdőtüzeket, illetve a már kifejlődött erdőtüzek terjedési irányát (többek között).

Akkor mi ez az egész és mi a haszna?

Ha az eddig leírtak meglehetősen elméletinek tűnnek, íme két konkrét példa, hogy az MI alá rendelt dróntechnológia mire lehet használható.

Ismertető video a témában: https://www.youtube.com/watch?v=YGFW2xa0Mf0

Kárfelmérés. A fentebb beágyazott videón egy ilyen esettanulmány látható. Egy vegetációtűz utáni kárfelmérés elvégzése során egy drón repült körbe az érintett területen, a videojelet értelmező MI pedig valós időben felismerte a tűzben károsodott és az érintetlen házakat, majd azokat a drón GPS-adatai alapján rögtön térképen is elhelyezte. Így egy vélhetően 30-90 percig tartó művelet során komplex kárfelmérési térkép készült, jelentősen gyorsítva mindezen.

Erdőtüzek feltérképezése. A fentebb beágyazott videón egy dán startup próbálkozása látható, de az alapelv általában véve ugyanaz minden ilyen esetben: az MI-t a tűz első jeleinek felismerésére, a tűz terjedési irányainak megbecslésére tanítják, amely így gyorsan aktualizálható, és mindig friss térképeket továbbít egy-egy tűzoltásvezető képernyőjére. Egy ilyen aktualizált térképnek főleg a kiterjedt erdőségekben van nagy jelentősége (vagy akár az ausztrál vadonban.

Mi legyen az éghető anyagokkal az építészetben?

forrás: https://www.vedelem.hu/hirek/0/4180-mi-legyen-az-egheto-anyagokkal-az-epiteszetben

Valaha az épületeink alapanyaga a fa volt. Tűzveszélyesnek bizonyult és jött a beton és az acél. Az energiatakarékossággal ezeket felöltöztetjük éghető műanyagokkal. Ma itt az új elvárás: a fenntarthatóság. Melyek a tömörfa-szerkezetekben rejlő lehetőségek? A fához, mint elsődleges építőanyaghoz való visszatérés egy fenntarthatóbb jövő felé vezetheti a világot?

A Dezeen nevű szakportál a Timber Revolution (Faforradalom) sorozat részeként részletesen foglakozik a témával. Az energiatakarékosság és a fenntarthatóság követelményeinek a fa megfelel, a kérdés a tűzvédelem. Ma ugyanis a kormányok és a biztosítók körében nagy a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy a közepes és magas faépületek biztonságosak-e egy tűz esetén. Nálunk lényegében alig folyik vita erről.

Az egyes országokban is nagyon eltérő a szabályozás. Finnországban a teherhordó faszerkezetű, beépített oltóberendezés nélküli lakóépület megengedett legnagyobb magassága két emelet, Svédországban nincs korlátozás. Egyes országok, köztük az Egyesült Államok , Franciaország és Svájc a közelmúltban módosították a szabályozást, hogy megkönnyítsék a fából való építkezést, de mások – például az Egyesült Királyság – szigorúbbá tették.

Ez lényegében azt mutatja, hogy nem sikerült konszenzusra jutni a fából történő építkezés biztonsági korlátairól.

 A tűzbiztonság „kompetenciaprobléma”

– A faanyag tökéletesen biztonságos lehet, ha jól csinálják – mondta José Torero, a University College London Építőipari, Környezeti és Geomatikai Mérnöki Tanszékének vezetője. – Ez nem technológiai vagy technikai, hanem alapvetően kompetenciaprobléma – nyilatkozta a Dezeennek.

A szakértők egyetértettek abban, hogy a tömör faépületek nem eredendően veszélyesek, ugyanakkor hangsúlyozták a kockázatok ismeretének fontosságát is.

– Határozottan lehetséges olyan faépületeket építeni, amelyek megfelelnek a megfelelő biztonsági szintnek, de nem építhetünk bármit, amit akarunk, kötöttségek nélkül – magyarázta Danny Hopkin, az OFR Consultants műszaki igazgatója. – Figyelembe kell vennie azokat a konkrét veszélyeket, amelyeket ezek az épületek jelentenek.

A szakértők akülönbségek tudatosítását emelték ki.

  • Egy acél- vagy betonépülettel ellentétben egy faépületben maga a szerkezet is potenciális tűzforrás.
  • Az acél és a beton csak a tűzhatásnak van kitéve. A faanyagok maguk is égnek, ezért a problémájuk összetettebb. Ebből eredően a végső következmények sokkal jelentősebbek lehetnek, mint egy beton- vagy acélépület esetében.

A befolyásoló tényezők:

  • A faanyagok mennyisége, valamint az ablakok és helyiségek mérete nagyban befolyásolhatják, hogyan viselkedik egy tömör fából készült faépületek viselkedését tűz esetén.
  • Közben egy égő faépületből kiáramló külső lángok sokkal nagyobbak lennének, mint egy betonszerkezetből, ami növeli a tűzterjedés kockázatát. Ugyanakkor az elmúlt időszak néhány tűzesete (Grennfeld, Valencia) új megvilágításba helyezi ezt a következtetést.

Máshol is

A faanyag lehetséges veszélyeiről a biztosítók és szabályozó hatóságok túlzó ellenállása jellemző és ez néha a tömör faanyag híveit az ellenkező irányba tereli. Nevezetesen, hogy a tömör fa szenesedik és magától kialszik. Pedig a faanyaggal kapcsolatban már évek óta folynak vizsgálatok, és sok helyen használják. Németországban az ún. TIMpuls kutatási projekt keretében több német egyetem együtt vizsgálta a kérdést 2020-2021-ben. A tűzvizsgálatok azt mutatták, hogy ha bizonyos építési módszereket követnek, akkor a magas faépületek képesek az egyes lakásokban keletkezett teljes tüzet is biztonsággal elviselni.

De ott van akár a norvég Mjösa-torony, melynek váza és homlokzata is fa szerkezetekkel készült, a leírások szerint 90 perces tűzállóságú szerkezetekkel. Az épületet beépített tűzjelző és oltóberendezés (sprinkler) védi. Az alsó 10 szinten hotelszobákat és irodákat alakítottak ki, a felső emeleteken pedig apartmanok készültek. Az átadáskor a világ legnagyobb faépületének számított, 85,4 méteres magassággal. 

Alig marad el ettől a 84 méter magas bécsi HoHo (Holz-Hochhaus, vagyis „fa magasház”, „fa toronyház”), amelyet 2019-ben adtak át. Ebben az épületben a leírások szerint a vasbeton maggal kombinált fa építőanyag épületen belüli aránya 75%. Mindez környezetvédelmi okokból sem elhanyagolható: a számítások szerint a hagyományos építészeti módhoz képest összesen mintegy  2800 tonnával sikerül csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást.

Az aggályokat azonban nem szabad lebecsülni: minden esetben a tűzbiztonság kell, hogy legyen a prioritás:

  • A fa ég, ezzel pedig a tervezés során foglalkozni kell.
  • Amikor a fa ég, elszenesedett réteget képez, amely megvédi a fát az elszenesedés mögött, és segít csökkenteni a tűz hevességét, de nem válik nem éghetővé.

Az az állítás, hogy a fa jobban vagy rosszabbul teljesít a tűzben, mint az acél, ebben a témában értelmezhetetlen: egyszerűen mindkét anyag használatakor más-más problémákkal kell szembenézni.

A legfőbb problémának a szakértők a következőket tartják:

  • a területen szerzett szakértelem hézagos jellegét,
  • a tömör faépületek tervezésénél nincsenek megfelelő szakmai követelmények,
  • a rosszul megtervezett épületben bekövetkezett tűz esetleges következményei katasztrofálisak lehetnek.

Tűzeseti tapasztalatok hiánya:

Paradox módon ez is probléma, mert kevés a valós tűzesetek száma, a számítógépes szimuláció pedig csak valós tapasztalatokból indulhat ki. Miután a Grenfell-tűzvész 72 emberéletet követelt, megnőtt az aggodalom a nem hagyományos építőanyagok kapcsán.

Munkahelyi ergonómia

Korábban az volt a szempont, hogy egy iroda funkcionális, biztonságos legyen, megfelelő legyen a zajszint, a világítás, tehát támogassa a hatékony munkát. Manapság azonban már az irodai munkahelynek élményt kell adnia. Honnan indult és hol tart most a munkahelyi ergonómia? Miért fontos ez a tehetségek bevonzásában?

forrás: https://www.hrportal.hu/hr/munkahelyi-ergonomia-20240603.html

Mikor az Y vagy Z generációs leendő munkavállalóink benéznek hozzánk, meglepődnek, mert nem egy szokványos, hanem az ő igényeiknek megfelelően kialakított munkahelyi környezetet látnak – mondta a napokban Molnár Krisztina, a Generali busines roar unit managere egy szakmai konferencián. Csak egy példa arra, hogy a munkahelyi ergonómia egyre fontosabb kérdés a cégek életében, például az új munkaerő bevonzása és megtartása terén. Egy munkahelyi ergonómiával foglalkozó cég operatív vezetője szerint ez mára egyfajta cafeteria elemmé nőtte ki magát a munkavállalók irányába.

Mi is az ergonóma?

Az ergonómia az ergosz (vagyis a munka) és a nomosz (törvények) latin szavakból tevődik össze, de a szó szerinti fordításánál talán szemléletesebb az angol human factors (vagyis emberi tényezők) megnevezés. „Az ergonómia ugyanis az ember és a környezete közötti kapcsolatot jelenti, amibe a környezet, a gép, a termék és minden beletartozik, ami körülvesz minket. Azzal foglalkozunk, hogy miként lehet jól összeilleszteni a környezetet, a termékeket az ember képességeivel és készségeivel” – mondta a HR Portálnak Dr. Pataki-Bittó Fruzsina, a BME Ergonómia és Pszichológia Tanszékének adjunktusa. Az ergonómia három alappillére a biztonság, a hatékonyság és a komfort, ami nem csak a kényelmet, hanem a jó közérzetet is jelenti. Ezeknek meg kell ahhoz valósulniuk, hogy egy környezet, vagy termék ergonomikus legyen. Ehhez anropometriai adatokra, méretezésre van szükség, például léteznek mérések arra, hogy milyen erőkifejtésre képesek emberek egyes pozíciókban, mi a legnagyobb erőkifejtés, ami abban a pozícióban nem károsítja még egy ember egészségét. Ugyanakkor a konkrét felhasználók igényeire is lehet alapozni az ergonómiai tervezést és kivitelezést. „Az ergonómia valójában egy szemlélet, hogy mindig az ember és az ő jellemzői vannak a középpontban, egy felhasználói központú tervezés” – tette hozzá Pataki-Bittó Fruzsina.

Egy kis történelem: bombázóktól a munkahelyi feelingig

A második világháború hívta fel először a figyelmet az ergonómiai problémákra. A hadiiparban nagy szerepe lett az ergonómiának, például a pilótafülkék kialakításában, hogy azok biztonságosak legyen és a kezelőszerveket ne tévesszék össze a pilóták, akiknek persze be is kellett férniük a pilótafülkékbe. „A cél az volt, hogy mindenki úgy állítgathassa a karokat, hogy a bombázót biztonságosan lehessen vezetni. Itt kezdtek el komolyan foglalkozni emberi észleléssel, méretekkel, az ezekre való tervezéssel és a környezetnek az ehhez való illesztésével” – kezdte a történeti visszatekintést a szakember. Az 1960-as években már kitágult az ergonómia fogalma és mindenfajta munkahelyi környezettel elkezdtek foglalkozni, az ipartól az irodákig. Később folyamatosan szélesedett a fizetőképes fogyasztók piaca, akiknek egyre jobban számított a visszajelzése is – ezzel pedig megjelent a termékergonómia. A kérdés az lett: mi az a plusz élmény, érték, amit az alapfunkción kívül egy termék adni tud a felhasználóknak. „Rájöttek egyébként, hogy a felhasználó-központú tervezés mindig megéri. Picivel hosszabb lesz a tervezési idő, mert a legtöbb ponton be kell vonni a felhasználókat, viszont nem lesznek olyan nagy hibák, ami miatt vissza kell hívni egy terméket” – tette hozzá a BME adjunktusa. Az 1980-as években aztán jött a szoftver-ergonómia, ez is nagy teret kapott. Ha ugyanis egy szoftvertermék – pl. manapság egy webshop – nem jól használható, akkor rögtön elpártol tőle és nem fogja használni. Napjainkban pedig a felhasználói élmény világában élünk, amit néha kissé túlzásba is visznek például egyes termékeknél. „Vannak ugyanis bizonyos márkák, ahol a design mindent visz és használhatósági problémákat is elfed. Az ember pedig könnyebben megbocsát egy neki tetsző terméknek, ha hibákat lát, mint egy számára semlegesebb termék esetén. Ennek jegyében a munkahelyeken is manapság szinte minden a dolgozói élményről szól. Az emberek fejében ez mára a kényelemmel, a funkcionalitással kötődik össze” – jegyezte meg Pataki-Bittó Fruzsina.

Fordulat a 2008-as gazdasági válság után

Az utóbbi évtizedek változásai a BME adjunktusa szerint például az irodaergonómiában csapódtak le látványosan: a 90-es évek végén mindenki elfogadta azt a munkakörnyezetet, amit a munkahelye kínált és annak dolgozott, majd 2008-ban jött a gazdasági válság, nagyon sok munkahely az addigi cellás irodák helyett egyterű irodákba költözött, azzal ugyanis nagyon sok helyet lehet spórolni. Az emberek sok esteben még ezt is elfogadták, mert legalább megmaradt a munkahelyük. Ám amikor kilábaltunk a gazdasági válságból és sokaknak megnyílt a lehetőség, hogy munkahelyet váltsanak, akkor már érezték, hogy a dolgozók nem nagyon szeretik az egyterű irodát, amelyben több 100-an ülnek egy légtérben. A munkaadó is érezte, hogy változtatni kell, mert elmennek a munkavállalói, ezért középpontba került, hogy mit szeret a munkavállaló, milyen munkakörnyezetben szeretne dolgozni. Manapság a Z generációért valóságos harc folyik a munkaerőpiacon, így nagyon fontos lett, hogy milyen munkakörnyezetet mutatunk be nekik, vajon tetszik-e nekik, van-e kedvük abban az irodában dolgozni. Az első benyomás manapság rengeteget számít. Régen az volt a szempont, hogy egy iroda funkcionális, biztonságos legyen, megfelelő legyen a zajszint, a világítás, tehát a hatékony munkához a cég egy alapvetően megfelelő környezetet adjon, manapság már azonban az irodai munkahelynek élményt kell adnia. „A mai fiatalok ugyanis már nem csak a munkahely által ígért feltételek, juttatások alapján, hanem a környezet alapján is döntenek. Ha viszont nagyobb a dolgozói elégedettség, nő a termelékenység, vagyis megéri ezzel foglalkozni” – tette hozzá a BME adjunktusa.

Mitől lesz több mint a „nice to have”?

Ergonómiával Magyarországon talán tucatnyi cég foglalkozik. Az egyik legnagyobb hazai szolgáltató partnerei leginkább a multinacionális nagyvállalatok, amelyek a gyakorlatban foglalkoznak ergonómiai kérdésekkel, ám a cégkultúrától és a tevékenységüktől is függ, hogy ezt milyen mélységben teszik – mondta a HR Portálnak Megyeri Balázs, a Pro-mees Kft. operatív és stratégiai vezetője. Az ergonómia témája már a 2010-es évektől is sok cégnél napirenden volt, viszont a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos témák közül ez még mindig kevésbé kerül előtérbe, a mai napig egy „nice to have” témaként kezelik sokan. „Minket legtöbben az ergonómiai kockázatértékelés kérdésében keresnek meg, ám ez is inkább reaktív fázisban történik, vagyis már meglévő munkakörnyezet, tevékenység kockázatait értékeljük. Jóval kevesebb esetben kérik még ki a véleményünket új irodák kialakításánál, még ennél is kevesebb sajnos a proaktív megkeresés, amikor még csak terveken van meg az új munkahely, a munkakörnyezet vagy a tevékenység, pedig ott lehetne a leghatékonyabban, már a tervezési fázisban beavatkozni az ergonomikus működés érdekében.” – jegyezte meg cégük tapasztalatait Megyeri Balázs. A tervezés mellett egyébként az is nagy kérdés, hogy a cégek hogyan tudják átadni a dolgozóiknak az ergonómiai ismereteket. Ennek megvalósításában kérik fel őket gyakran tréningek megtartására, oktatási anyagok összeállítására, vagy céges egészség-, biztonság-, környezetvédelmi napok megtartására. A szakember úgy tapasztalja: az ergonómia témájával jellemzően a nagyvállalatok foglalkoznak Magyarországon is, közülük is inkább az irodai munkákat végzők, hiszen arra a típusú munkavégzésre vannak jogszabályi kötelezettségek. A fizikai munkával járó tevékenységekre inkább csak munkavédelmi szabályok vonatkoznak, ám az ergonómia jellemzően azokon túl jelentkezik. Arra a kérdésre, hogy a cégek mekkora hányada foglalkozik ezzel a témával nem mert becsléseket tenni.

Cafeteriaelem is lehet egy élményt adó iroda

„Akik már hallottak erről a témákról, azok most már egyre többen igyekeznek figyelembe venni egyet s mást. A kérdés inkább a hogyan. Csak letudjuk, de valójában nincs változás, vagy a kockázatelemzések, szakmai anyagok elkészülte után érdemi változás is történik. Itt szokott inkább lenni a választóvonal” – mondta Megyeri Balázs. Hiába szereznek be ugyanis olyan, ergonómiailag megfelelő munkaeszközöket, munkakörnyezet-elemeket (szék, íróasztal, számítógép, megvilágítás stb.), ha a dolgozó azt nem tudja úgy használni, ami számára optimális. A cégek egy része igyekszik költeni is rá, – főleg a multik – ha már felméri ergonómiai szempontból a munkahelyet. Másik tipikus példa a régebben kialakított ipari környezet, amit fejleszteni kellene, ám ez idő és költségigényes dolog. A tér adott, a gépek nehezen mozdíthatók, a gyártást le kellene állítani, ezáltal pillanatnyilag megakad a termelékenység. Azzal együtt, hogy egy ergonómiai fejlesztéssel a későbbiekben éppen, hogy javulna a termelékenység a hatékonyabb munkavégzés, a kevesebb megbetegedés, egészségkárosodás révén. Rövid távon azonban épp a fizikai munka tud veszélyes lenni az egészségre, így ott sem lenne kevésbé indokolt az ergonómia figyelembevétele, mint a szellemi munkánál.

A szakember csak mérsékelten optimista a jövőt illetően, a cégek többsége ugyanis (jó esetben) beéri a jogszabályoknak való megfelelés szintjével, legtöbben csak kényszer hatására invesztálnak ebbe, ami lehet jogszabályi változás, de lehet az is, hogy a nehezen bevonzható munkaerő miatt igyekeznek mintegy cafeteriaelemként fejlett, vonzó céges környezetet teremteni a dolgozóknak. A munkavállalók igényei azonban közép-, vagy hosszú távon komolyabb odafigyelésre sarkallhatják a cégeket e téren is – véli a a Pro-mees Kft. operatív és stratégiai vezetője.