Címke: tűzvédelem

forrás: https://www.vedelem.hu/hirek/0/4044-egeskesleltetes-a-kezdetektol-napjainkig

Az égéskésleltetésben az áttörést a színháztüzek hozták meg. Ebben jelentős szerepe volt Magyar Országos Tűzoltó Szövetségnek. A hatóságok csak azt a készítményt fogadták el, amit a Szövetség jónak minősített. Mit jelent mindez ma?

1936 – színházrendelet + légoltalom

1936-ban megjelent az első rendelet a színházak tűzvédelmével kapcsolatban. A 180.000/1936 BM. rendelet 96. §-a előírta a színházakban használt díszletek és függönyök lángbiztossá tételét, és egyben meghatározta, hogy a lángmentesítéshez milyen anyagok vehetők igénybe. A rendelet arról is intézkedett, hogy a tűzrendészeti hatóság – elkerülhetetlen szükség esetén, különösen légvédelmi okokból – elrendelheti a fedélszerkezet és a padlás minden faanyagú részének lángbiztossá tételét és lángbiztosan jókarban tartását is.

A lángmentesítő szerek felülvizsgálatára a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség volt hivatott.

Az 1938-tól a Honvédelmi Minisztérium révén a faszerkezetek lángmentesítésében a légoltalmi célok kerültek előtérbe. Megállapították a vonatkozó műszaki előírásokat, a faszerkezetek égését nehezítő lángmentesítő anyagok vizsgálati feltételeit és kezdeményezték a vizsgálati eljárás szabványlapon történő rögzítését.

A vizsgálati előírások olyan lángmentesítő anyagokra vonatkoztak, amelyek a légoltalom tűzvédelmének szolgálatában a padlásterek, valamint épületek belső faszerkezeteinek lángralobbanását és égését megnehezítik. Részletesen előírták az anyagokkal szemben támasztott műszaki követelményeket, a minősítő vizsgálat előkészítésének módját, a vizsgálóberendezéssel szemben támasztott elvárásokat, a vizsgálat végrehajtásának részleteit.

1938-ban jelent meg az MOSZ 802 szabványtervezet, – amelyből 1941-ben lett szabvány.

Égésgátlás

1939-re azt is tisztázták, hogy magyarul hogyan nevezzék az égést gátló kezelő anyagokat: a szakértők az ÉGÉSTGÁTLÓ név mellett döntöttek, de továbbra is használták az impregnáló és lángmentesítő kifejezéseket is.

Időálló szabályozás

Az 1941. júliusban megjelent 802 számú, Magyar Országos Szabvány ”a faszerkezetek égését gátló (lángmentesítő) anyagokról” melyek használata „a tűzvédelem szolgálatában a tetőszerkezetek, valamint épületek belső fa szerkezeteinek lángralobbanását és égését gátolják.”

A szabványban a vonatkozó műszaki követelmények olyan pontossággal és körültekintően lettek rögzítve, hogy azok lényegében a mai elvárásoknak is eleget tesznek.

Ebben a szabványban került rögzítésre a minősítés alapjául szolgáló vizsgáló berendezés, az amerikai Truax-Harrison-féle tűzcsöves anyagvizsgáló készülék és a vizsgálati eljárás részletes leírása. Ez a vizsgálati eljárás a szabvány 1952-es kiadásában még szerepelt, de a későbbiekben már nem.

• A vizsgált anyagról kiállított hatósági bizonyítvány alapján az engedély kiadásáról a honvédelmi miniszter döntött.
• Szigorúan szabályozott és ellenőrzött volt az égésgátló készítmények gyártása és forgalomba hozatala és az égéskésleltetés kivitelezése.

1951-ben jelent meg az égést késleltető anyaggal kezelt faszerkezetek ellenőrző vizsgálata tárgyú MNOSZ 9607-51 sz. szabvány, amely átdolgozott és módosított változatában ma is érvényben van. Legutóbbi változata az MSZ 9607:2020.

A légibombázások fokozódó veszélye miatt nagy mennyiségben volt igény a faanyagú épületrészek lángmentesítésére. A lángmentesítés volt ugyanis az egyetlen eszköz, amely a légitámadást követően a padlásra érkező házi tűzoltóőrs számára az oltást még lehetővé tette.

A Tűzrendészeti Közlöny 1943. júliusi számában megjelent a honvédelmi és iparügyi miniszter által engedélyezett lángmentesítő anyagok listája.

Ebben a listában a faanyagok égésgátlására engedélyezett valamennyi készítmény – különböző adalékanyagokat tartalmazó – vízüveg alapú volt.

A II. világháborúban a lángmentesített tetőszerkezetek jól vizsgáztak, bizonyították a lángmentesítés létjogosultságát.

A háború végeztével a lángmentesítési láz alábbhagyott, és csak néhány évtizeddel később, a könnyűszerkezetes építési program keretében fordult a szakemberek érdeklődése a faanyagú szerkezetek tűznek ellenállóbbá tétele felé.

Azok a 70-es évek – égéskésleltető anyag

A lángmentesítés új korszakát nyitották meg azok tűzvédő anyagok és bevonatrendszerek, amelyek az 1970-es években tűntek fel. Ebben az időben a fa- és faszerkezetek éghetőségét csökkentő készítmények megnevezése égéskésleltető anyag volt, mely elnevezést az a készítmény kaphatta, amely a vele kezelt fát „nehezen éghető”-vé tette.

Az égéskésleltető anyagokkal szemben támasztott műszaki követelményeket 1969 óta az MSZ 802-69 jelzetű, ÉGÉSKÉSLELTETŐ ANYAGOK FA ÉS FASZERKEZETEK VÉDELMÉRE c. szabvány rögzítette a következők szerint:

1. Az égéskésleltető anyaggal előírás szerint kezelt próbaelemek éghetőségi követelménye feleljen meg az MSZ 14800/3 előírásainak.
2. Az égéskésleltető anyag

• se a felhasználás alatt, se az égés hőmérsékletén az emberi szervezetre káros hatást ne fejtsen ki;
• gyakorlati szempontból ne okozzon figyelembeveendő korróziót a faanyagban vagy a kezelt faanyaggal érintkező szerkezeti anyagokon (pl. fémen, gumin, műanyagon);
• ne tegye lehetővé a fa gombásodását, ne legyen nedvszívó;
• rendeltetése betöltéséig a kezelt fát, illetve faszerkezetet megbízhatóan és hatékonyan védje.

Az MSZ 802-69 jelzetű szabványban említett MSZ 14800/3-as szabvány az építőanyagok éghetőségi vizsgálatait rögzítő szabványsorozat 3-as lapja volt, mely egyben az égéskésleltető, felületvédő és telítőanyagok hatékonysági vizsgálatára is rendszeresítve volt. Ezek a vizsgálati módszerek 2008-ig voltak érvényben.

2008 – ÖTM rendelet

2008-ban jelent meg a 9/2008. (II. 20.) ÖTM rendelet, amely a korábbi jogszabályi alapokat meghagyta.

A legjelentősebb változást az építőanyagok új tűzvédelmi osztályba sorolása és az épületszerkezetek új tűzállósági teljesítmény jellemzői jelentették.

2014 – Új OTSZ

Az 54/2014 BM rendelettel kiadott OTSZ új alapokra helyezte a tűzvédelmi szabályokat, tűzvédelmi műszaki követelményeket.

Az égéskésleltetésben az égéskésleltető szer műszaki követelményei közül az első meghatározása változott: az MSZ 14800/3 jelzetű vizsgálati szabvány előírásainak való megfelelőség helyébe a kedvezőbb tűzvédelmi osztályba való besorolás elérhetősége került. Ez a változás azért volt szükségszerű, és azért ilyen megfogalmazásban, mert az „új OTSZ” tűzvédelmi osztályai és alosztályai a korábbiaknál differenciáltabbak és a korábbiaktól eltérő vizsgálati módszerekkel lehetett és kell ma is megállapítani.

Az égéskésleltetésre alkalmas készítmény megnevezése 2008-tól égéskésleltető szer. Definíciója az érvényes OTSZ szerint:

Égéskésleltető szer: védőszer, amely a vele hatékonyan kezelt – bevont átitatott, telített – éghető anyag kedvezőbb tűzvédelmi osztályba sorolását meghatározott időtartamig, újrakezelési időig biztosítja. (OTSZ 4. §)

Önmagában a definícióból is következtethető, hogy az égéskésleltetés összetett eljárás:

• éghető anyag kezeléséről van szó,
• a kezelésnek többféle módja lehet,
• az alkalmazott kezelésnek megfelelően hatékonynak kell lennie,
• az égéskésleltető kezelésnek a kezelt anyag kedvezőbb tűzzel szembeni viselkedési osztályba sorolását kell biztosítania,
• az elvégzett kezelés időben változó tulajdonságú, de az égéskésleltetés előírt mértékű hatékonyságának folyamatos meglétét az építmény teljes élettartama alatt biztosítani és igazolni kell,
• bármilyen célú újrakezelés esetén a kezelt anyag tűzzel szembeni viselkedési osztályát újra meg kell vizsgálni, meg kell állapítani

Szitányiné Siklósi Magdolna ny. tűzoltó alezredes
építész tűzvédelmi szakértő
faanyagvédelmi és műemléki faanyagvédelmi szakért

forrás: https://www.vedelem.hu/hirek/0/4041-tuznek-ellenallo-epuletek-es-a-fenntarthatosagi-celok-–-akkor-biztonsagos-ha-ki-tudunk-belole-menekulni

Tűznek ellenálló épületek és a fenntarthatósági célok – Akkor biztonságos, ha ki tudunk belőle menekülni?

A nagy nemzetközi célokat mindig távolinak érezzük. Pláne, ha az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlesztési Bizottsága ilyen mondatokat ír: „A fejlődés, a fejlesztések, akkor megfelelőek, ha a jelen kor igényeinek a kielégítése mellett, figyelemmel vannak arra, hogy ne sodorják veszélybe a jövő generációit.” Pedig ennek a mondatnak a tűzvédelemre is jelentős hatása van.

Energiahatékonyság és építési anyagok éghetősége

Talán mindenki halott már az ENSZ által elfogadott Fenntartható Fejlődési Keretrendszerről és a célokról. A 17 célból 9-re közvetlen hatással vannak az épületeink és az építési tevékenység.

A jelenlegi egyik legnagyobb globális veszélyt az átlaghőmérséklet emelkedés okozta környezeti és éghajlat változási problémák jelentik. Ezek kiváltó okainak minimalizálása érdekében világviszonylatban klíma-és környezetvédelmi intézkedéseket hoznak, különös tekintettel az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozásában (pl. szén-dioxid, freon). A klímakutatók 97%-a egyetért abban, hogy a globális felmelegedés nagy részét emberi tevékenység okozza, amelyért döntő mértékben a fosszilis tüzelőanyagok elégetése a felelős. Ebben a folyamatban az épületek tűzbiztonsága több szempontból is a környezet- és tűzvédelmi szervezetek figyelmének fókuszába került. 

• Egyrészt a tűz és annak negatív következményei jelentős környezeti és társadalmi károkat okozhatnak, sőt növelhetik az indokolatlan erőforrás és nyersanyag felhasználást is. Ezek nem egyeztetetők össze a Fenntartható Fejlődési Keretrendszer célkitűzéseivel.
• Másrészt a klímavédelmi célok elérése, a fosszilis energiahordozók felhasználásának csökkentése érdekében az utóbbi évtizedekben a fókusz az épületek energiahatékonyságára helyeződött. Ugyanakkor ebben a folyamatban nem vizsgáltak meg számos olyan szempontot, melyek jelentős kockázatot hordozhatnak. Ilyen kockázatot jelenthet, hogy az építésnél, a technológiákban, berendezési- és használati tárgyakban jelentősen megnövekedett az éghető, szintetikus termékek, anyagok használata a tradicionális nem éghető, vagy természetes éghető termék és anyaghasználattal szemben.

Biztonság kontra fenntarthatóság

A FIRE SAFE EUROPE tűzvédelmi szervezet kampányai rávilágítanak arra, hogy az EU területén bekövetkező évi több mint 2 Millió tűzeset mellett nem lehet elmenni tettek nélkül. Itt két eltérő szemléletmódról beszélhetünk:

• Az egyik szerint épület „biztonságos” ha „tervezetten” talpig ég is, amennyiben számított módon ki tudnak belőle menekülni a bent lévő emberek. Ez semmi esetre sem nevezhető fenntarthatónak.
• Fenntarthatósági szempontból a fő kérdés, hogy egy épület milyen módon képes ellenállni a tűznek.

Ezért a szervezet fő üzenete:

A tűzbiztonság a fenntarthatóság része, kezdeményezik az EU döntéshozóknál, szabályozás során a tűzbiztonság és fenntarthatóság kapcsolatának a figyelembevételét. Ennek érdekében az épületek fenntarthatósági minősítési rendszereiben a tűzbiztonságnak is meg kell jelennie.

A tűznek ellenálló (fire resilience) épületek elősegítik a zöld, fenntartható, rugalmas, biztonságos és innovatív városok fejlesztését. A tűzbiztonságnak és a fenntarthatóságnak nem szabad ütközniük, mindkettő közös cél.

A fenntartható épületnek nem csak környezetvédelmi fenntarthatóságot, hanem a gazdaságilag és társadalmilag fenntartható jövőt is biztosítani kell. Ennek részeként figyelembe kellene venni (jelenleg nem veszik figyelembe), hogy a tűz, mint kockázat semmissé teheti a „zöld” építkezés előnyeit.

Tűz és hatásai

Az Európai Unióban

• naponta 5000 tűzeset következik be
• évente 4 ezer ember hal meg,
• 70 000 ember kerül kórházba tűz okozta súlyos sérülések miatt.
• A tűzkárok évente 126 milliárd euró összeget emésztenek fel. Ez az európai országok GDP-ének 1%-át teszi ki.

Ideje mérlegelni, hogy milyen negatív hatási vannak a tűzeseteknek és ezek, hogy függenek össze a fenntarthatósági célokkal és a társadalmi, gazdasági érdekekkel? Egy építési tevékenységet nem lehet csak az építtető gazdasági szemszögéből megítélni, közben, majd ha leég, fizet a biztosító alapon eljárni, mert az ilyen károknak és szennyezéseknek mindig vannak társadalmat érintő kapcsolódási is.

Az egyik ilyen minden esetben fellépő negatív hatás a tűz során környezetbe kerülő anyagok szennyező és káros hatása. Az ábrán láthatjuk, hogy egy épület életciklusra vetített karbon lábnyoma mennyivel emelkedik meg tűzeset hatására.

Természetesen ebben a kimutatásban nincsenek benne az egyéb környezetet szennyező veszélyes és toxikus anyagok.

A tűz legjellemzőbb negatív hatásai a fenntarthatóságra:

• Környezetszennyezés mértéke
  • Veszélyes, toxikus anyagok környezetbe jutása
  • Nagy mennyiségű CO² környezetbe jutása
  • Levegő szennyezés
  • Talaj szennyezés
  • Vizek szennyezése
• Oltás, beavatkozás erőforrás igényei és az elhasznált oltóvíz mennyisége
• Károsult épület kezelése
  • Veszélyes hulladék keletkezése
  • Bontás és bontási hulladék kezelés
  • Ártalmatlanítás
• Újjáépítés – a megvalósítás ökológiai lábnyoma valamint az újbóli nyersanyagigény többlet erőforrás használatot eredményez
• Infrastruktúra kiesés
• Gazdasági károk
• Értékek elvesztése (pl. muzeális)
• Pótolhatatlan veszteségek (pl. emberélet)
• Hosszú távú helyrehozhatatlan veszteségek (környezeti károk)
• Emberek sérülése, kezelése

Ha az egyes területeket végiggondoljuk, láthatóvá válik, hogy egy tűzesetnek mindig nagy a társadalomra gyakorolt negatív hatása, miközben a szennyező fizessen elv ebben az esetben megvalósíthatatlan. A tűz nagyságától függően ez a hatás lehet lokális, de akár globális is pl. egy erdőtűz kapcsán. Ezért sem lehet figyelmen kívül hagyni a tűzeseteket akkor, amikor a Fenntarthatósági Célok elérésének és biztosításának a lehetőségeiről beszélünk, igazítjuk hozzájuk a jogi környezetet vagy az ösztönző rendszereket.

Lestyán Mária
ROCKWOOL Hungary Kft.

forrás: https://katasztrofavedelem.hu/29/hirek/279984/ulesezett-a-tuzvedelmi-muszaki-bizottsag

On-line videokonferencia keretében, november 27-én tartotta meg éves rendes ülését a Tűzvédelmi Műszaki Bizottság. A 2014 decemberében megalakult testület olyan tűzvédelmi műszaki irányelveket dolgoz ki, amelyek segítik a tervezőket, kivitelezőket, üzemeltetőket az Országos Tűzvédelmi Szabályzat tűzvédelmi követelményeinek teljesítésében.

A bizottság ülésén részt vett Fülep Zoltán tű. dandártábornok, országos tűzoltósági főfelügyelő, a Tűzvédelmi Műszaki Bizottság elnöke, Badonszki Csaba tű. alezredes, a BM OKF tűzvédelmi főosztályának helyettes vezetője, valamint a tűzmegelőzési főosztálytól Wagner Károly tű. alezredes. 

A bizottságban mindazon szakterületek és szakmai szervezetek képviseltetik magukat, amelyek érintettek a megoldások (irányelvek) kidolgozásában. A szakmai bizottság tagja a Magyar Építész Kamara, a Magyar Mérnöki Kamara, a TSZVSZ Magyar Tűzvédelmi Szövetség, a Tűzvédelmi Mérnökök Közhasznú Egyesülete, a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katasztrófavédelmi Intézet Tűzvédelmi és Mentésirányítási Tanszéke, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ, a Magyar Szabványügyi Testület, az Építésügyi Minőségellenőrző Nonprofit Kft., valamint az Országos Atomenergia Hivatal egy-egy képviselője.

Az ülést Fülep Zoltán, a bizottság elnöke nyitotta meg, aki a bizottságban folyó munka fontosságát hangsúlyozta, majd az ülés napirendi pontjait ismertette. A bizottsági ülésen részt vevő tagok egybehangzóan elfogadták a bizottság 2023-re vonatkozó feladatok végrehajtásáról szóló beszámolóját. Idén a Li-ion akkumulátor gyártásával, tárolásával, valamint elektromos gépjárművek töltésével és tárolásával kapcsolatos tűzvédelmi létesítési megoldások, a kórházak kialakításával kapcsolatos tűzvédelmi létesítési megoldások és az élelmiszeripar és a mezőgazdaság területén előforduló porok robbanás elleni védelmével kapcsolatos megoldások kidolgozásán négy munkaműhely dolgozott. Összesen hatvanhárom alkalommal üléseztek, a munkában százhuszonnyolc fő vett részt, és nyolc tűzvédelmi műszaki irányelv módosult. 

A Tűzvédelmi Műszaki Bizottság 2024 első félévére három téma kidolgozását szavazta meg. Ez alapján az elektromos autóbuszok, tehergépjárművek és egyéb elektromos közlekedési eszközök töltésével kapcsolatos tűzvédelmi létesítési megoldások; az akkumulátoros energiatároló rendszerek tűzvédelmi létesítési megoldásainak; valamint az élelmiszeripar területén előforduló porok robbanás elleni védelmével kapcsolatos megoldások kidolgozása (a 2023. évi feladat folytatása) lesz a feladat. A tervek szerint az almunkacsoportok, vagyis munkaműhelyek 2024. július 1-ig dolgozzák ki a témákat. 

2024 második félévére a Tűzterjedés elleni védelem, a Hő és füst elleni védelem, továbbá a Számítógépes tűz- és füstterjedési, valamint menekülési szimuláció tűzvédelmi műszaki irányelv módosítását, bővítését határozta meg a bizottság.

A bizottság elnöke végezetül ismertette a munkacsoporti vezetők terén bekövetkezett változásokat, majd az ülésen résztvevők megvitatták a hozzászólásait, észrevételeit.