Ha a munkavállaló tünetmentes, akkor munkavégzésre köteles megjelenni munkavégzési helyén és munkáját munkáltatói utasítások szerint elvégezni. Nem tagadhatja meg a munkavégzést és a munkavégzési helyen történő rendelkezésre állást arra hivatkozással, hogy fél a fertőzéstől. Ha erre hivatkozással nem jelenik meg és nem áll rendelkezésre, vele szemben a munkáltató a legszigorúbb intézkedést (felmondás, azonnali hatályú felmondás) alkalmazhatja.
Ha a munkavállaló tünetmentes, de ő vagy hozzátartozója olyan régióba vagy rendezvényre utazott, ahol a fertőzésveszély fennáll, esetleg hozzátartozójánál a Koronavírus tünetei megjelennek, akkor köteles a munkáltatót erről haladéktalanul – telefonon, e-mailen – tájékoztatni, de a munkavégzés helyén csak akkor jelenhet meg, ha erre a munkáltatótól engedélyt (utasítást) kapott. A munkáltató ebben az esetben előírhatja a munkavállaló részére, hogy vegye fel a kapcsolatot a házi orvosával, majd annak eredményéről tájékoztassa a munkáltatót.
Ha a munkáltató a munkavállalóval megállapodik abban, hogy a lappangási időszakot a munkavállaló az otthonában tölti, de munkakörénél fogva a munkát nem tudja otthonról ellátni, akkor a munkavégzés alóli mentesülés olyan esete áll elő, amelyre vonatkozóan a munkavállalót díjazás a munkáltatóval történő megállapodás szerint illeti meg. Ez szélsőséges esetben jelenheti azt is, hogy a munkavállaló nem kap díjazást, vagy azt, hogy a munkabérének csak egy részére jogosult, de nincs annak sem akadálya, hogy a mentesülés tartamára a munkavállaló továbbra is a munkaszerződése szerinti juttatásokat kapja.
Ha nincs a felek között megállapodás a munkavégzés alóli mentesülésre vonatkozóan, akkor a munkavállaló a munkáltató utasítására is köteles otthon maradni. Ha ezt az utasítást megszegi, akkor vele szemben a munkáltató a legszigorúbb intézkedést alkalmazhatja (pl. azonnali hatályú felmondás). Ebben az esetben a munkáltatónak az a lehetősége marad, hogy állásidőt rendel el a munkavállalónak és megtiltja számára a munkavégzés helyére történő bejövetelt, de ebben az esetben a munkavállalónak az állásidő tartamára alapbére – kollektív szerződés esetén az abban meghatározott egyéb juttatások – járnak.
A munkavégzés alóli mentesülés egyik lehetséges megoldása lehet, ha a munkáltató és a munkavállaló megállapodnak abban, hogy a lappangási időre a munkavállaló szabadságot kap. Ha ilyen megállapodás nem születik, akkor a munkavállaló és a munkáltató keze is kötve van, mert a munkajogi szabályok alapján a szabadság egyoldalú kiadását / kivételét 15 nappal korábban kell elrendelni, illetve bejelenteni, ezért megállapodás hiányában a szabadság egyoldalú kiadása nem lesz jogszerű megoldás. Marad tehát ebben az esetben is az állásidő elrendelése, mint lehetséges megoldás.
A munkavégzés alóli mentesülés tartama alatt a munkavállaló nem keresőképtelen, ezért részére sem betegszabadságra jutó távolléti díj, sem táppénz nem jár.
Ha a járványhelyzetre tekintettel a munkáltató úgy dönt, hogy a munkavégzés helyét ideiglenesen bezárja és a munkavállalók nem tudnak munkát végezni a munkavégzés helyén, akkor a munkavállalók juttatása az alábbiak szerint alakul:
Aki a munkafeladatait otthoni munkavégzés / távmunkavégzés keretében el tudja látni, részére a díjazás a munkaszerződésük szerint jár továbbra is,
akik a munkafeladataikat nem tudják távolról (otthonról) ellátni, azok részére a munkáltató állásidőt rendel el a bezárással, ezért a munkavállalókat az állásidő tartamára alapbérük – kollektív szerződés esetén pedig a kollektív szerződés szerinti esetleges egyéb juttatások – illetik meg. Az állásidő úgy minősül, mintha a munkavállalók munkát végeztek volna, tehát az állásidő tartamát ledolgozott munkaórának kell tekinteni a munkaidő-nyilvántartásban, valamint a munkaidő-keret elszámolásakor is.
Abban az esetben viszont, ha a munkáltató nem zárja be ugyan a munkavégzés helyét, de azért nem tud a munkavállalóknak munkát biztosítani, mert a Koronavírusra tekintettel a beszállítói láncban fennakadások történnek, tehát alapanyag vagy termék hiányában nincs lehetőség gyártásra vagy értékesítésre, akkor szintén az állásidőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Amennyiben a problémák azért merülnek fel, mert egy karantén alá helyezett területről nem lehet beszállítani, úgy ez a munkáltató számára egy külső elháríthatatlan ok lehet, amelyre tekintettel a munkáltatót – az elrendelt állásidő ellenére – nem terheli munkabér fizetési kötelezettség
A munkavállaló megbetegedése vagy karantén alá helyezése esetén fellépő társadalombiztosítási következmények:
Ha a munkavállaló megbetegszik, akkor éves szinten 15 munkanap betegszabadság illeti meg, amely időszak alatt távolléti díjának 70%-ára jogosult, ezt követően pedig táppénzre. A betegszabadságra jutó díjazást teljes mértékben a munkáltató fizeti.
Ha a munkavállalót közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítik, továbbá ha a munkavállaló járványügyi zárlat (karantén) miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható, akkor a munkavállaló – ténylegesen egészségügyi állapotától függetlenül – keresőképtelennek minősül. Ez a keresőképtelenség azonban annyiban más, hogy erre a keresőképtelenségre kizárólag táppénz illeti meg a munkavállalót, betegszabadság azonban nem. A közegészségügyi okokból történő elkülönítés, zárlat esetében az intézkedést elrendelő tisztifőorvos értesíti a munkavállaló házi orvosát, aki a munkavállaló keresőképtelenségét igazolja.
Teljes cikk itt olvasható: https://www.pwc.com/hu/hu/sajtoszoba/2020/koronavirus-munkajog.html?fbclid=IwAR3JMB2EMnnSq-Sxr6BSnVs1QpeE4zJVMWjYr007GmlQ88L0-Np8Ya5uuVA