Egy nyaralás nem fogja helyrehozni – Oszlassuk el a kiégés körüli mítoszokat!

forrás: https://www.hrportal.hu/hr/egy-nyaralas-nem-fogja-helyrehozni-oszlassuk-el-a-kieges-koruli-mitoszokat-20250423.html

Létezik olyan megközelítés, mely szerint a stressz a munka része vagy a kiégést megoldhatjuk azzal, ha elmegyünk nyaralni, ám a szakértők szerint nem szabad beletörődnünk, hogy a folyamatos kimerültség az életünk része.

A modern munkahelyek körül rengeteg a stresszel és a kiégéssel kapcsolatos mítosz- olyan elképzelésekkel, amelyek elhitetik velünk, hogy a kimerültség normális és elkerülhetetlen. A HR Drive cikke ezeket a tévhiteket vette szemügyre és mutatta meg, hogy miként érdemes felvenni a küzdelmet a kiégés ellen.

1. „A kiégés csak azt jelenti, hogy szabadságra van szükséged”

A szabadság segít a feltöltődésben – de a kiégés mélyebb annál, hogy szükségünk van egy kis szünetre. Krónikus stressz, amelyet a munka túlterheltsége, a támogatás hiánya okoz. A Deloitte felmérése szerint a szakemberek 77%-a tapasztalta már a kiégést jelenlegi munkahelyén, és több mint a fele többször is említette már a kiégést. Kivehetünk egy kis szabadságot, de ha semmi sem változik, mire visszatérünk akkor megint ott vagyunk, ahol elkezdtük.

A mítosz megdöntése: A szabadidő nem oldja meg a kiégést, ha a munkakörnyezet nem változik. Az igazi megoldás a jólét beágyazása a napi rutinokba. A rövid, gyakori mozgásszünetek – mint például a nyújtás, a séta vagy az irányított légzés – segítenek szabályozni a stresszt és javítják a koncentrációt. Az egyensúly nem a munka elől való menekülésről szól – hanem a munkavégzés módjának átalakításáról.

2. „Ha szenvedélyes vagy, nem fogsz kiégni”

Ha szeretjük azt, amit csinálunk, attól még nem leszünk immunisak a kiégésre – sőt, még ronthat is rajta. Ha szenvedélyesen szeretjük a munkánkat, nagyobb valószínűséggel vállalunk túl sokat, elmossuk a munka és a magánélet határait, és figyelmen kívül hagyjuk a kimerültség figyelmeztető jeleit.

A mítosz megdöntése: A szenvedélyt határokkal kell párosítani. A lelkesedés és a jólét fenntartásához egyaránt kulcsfontosságú a pihenési idő előtérbe helyezése, a munkaidő utáni kikapcsolódás, valamint a munkaterhelés fenntarthatóságának biztosítása. Tanulmányok azt mutatják, hogy már ötperces aktivitási szünetek is növelik az energiát és megelőzik a szellemi fáradtságot.

3. „Több igyekezet = több siker”

A „grind culture” mítosz káros a hosszú távú teljesítményre. A megállás nélküli munkavégzés a döntési fáradtsághoz, gyengébb minőségű munkához és hosszú távú egészségügyi kockázatokhoz vezet. A Stanford Egyetem kutatása szerint a termelékenység meredeken csökken heti 50 óra munka után, 55 óra után pedig a többletmunka nem nyújt mérhető előnyöket. A krónikus túlhajszoltság rossz döntéshozatalt, csökkent kreativitást és hosszú távú egészségügyi kockázatokat is eredményez.

A mítosz lerombolása: Az okos munkaszokások – mint például a mozgásalapú szünetek és a strukturált pihenőidő – fokozzák a termelékenységet és a kreativitást. Az alkalmazottak ösztönzése arra, hogy elvonuljanak az íróasztaltól egy gyors mozgásos vagy nyújtózkodási szünetre, magasan tartja az energiaszintet anélkül, hogy a teljesítmény feláldozná.

4. „A stressz csak a munka része”

A stressz előfordul, de a krónikus stressz nem lehet a norma. Ha nem kezelik, a krónikus stressz szorongáshoz, depresszióhoz és akár komoly egészségügyi problémákhoz is vezethet. Az American Institute of Stress jelentése szerint a munkahelyi stressz évente több mint 300 milliárd dollárba kerül az amerikai vállalatoknak a hiányzások, a fluktuáció és a csökkent termelékenység miatt.

Különbség van az egészséges kihívás és a káros stressz között. A fitneszalapú stresszoldást – mint például a mozgáskihívások, a wellness-ösztönzők és az irányított légzésfejlesztés – támogató munkahelyek segítenek a munkavállalóknak a rugalmasság kialakításában. A jó közérzetet értékelő kultúra csökkenti a kiégést, és egészségesebb, elkötelezettebb csapatokat támogat.

5. „Az öngondoskodás csak habfürdőzés és meditáció”

Bár ezek nagyszerűek, az igazi öngondoskodás mélyebbre hatol. Olyan döntések meghozataláról van szó, amelyek megóvják a dolgozó mentális és fizikai egészségét – például a testmozgásról, a helyes táplálkozásról és a munkahelyi határok kijelöléséről. A kutatások szerint a rendszeres testmozgás összefüggésbe hozható a stressz csökkentésével és a hangulat javulásával. A testmozgás, a megfelelő táplálkozás és a tartalmas társas kapcsolatok döntő szerepet játszanak a stressz csökkentésében és a kiégés megelőzésében. A mítosz lerombolása: Az öngondoskodásnak elérhetőnek és megvalósíthatónak kell lennie. Az alkalmi wellness-előnyök helyett a vállalatoknak napi szintű mozgást, stresszkezelést és táplálkozási forrásokat kellene integrálniuk.

Így építi le a vállalatokat a munkahelyi stressz

forrás: https://mubi.hu/hirek/munkavallalok-adatkezelese/igy-epiti-le-a-vallalatokat-a-munkahelyi-stressz

A munkahelyeken fellépő pszichoszociális kockázatok súlyos hatással vannak az egyénre és a vállalatokra egyaránt. Ebben a cikkben feltárjuk, hogyan rombolja le a vállalatok teljesítményét és gazdasági stabilitását egyaránt, ha nem veszi elég komolyan a munkavállalói mentális egészségét és jólétét.

A munkavédelem hagyományosan a fizikai és kémiai veszélyekre koncentrál, de szerencsére egyre több cég felismeri, hogy a pszichoszociális tényezőkkel is számolnia kell. Egy 2013-as, európai felmérésben a megkérdezettek közül háromnegyede azt állította, hogy a munkahelyen átélt stressz nem fizikai tényezőkből fakad, hanem pszichoszociális vonatkozású. Továbbá, több mint a felük állította, hogy a stressz „nagyon gyakori” vagy „elég gyakori” a munkahelyükön.

Mi az a pszichoszociális kockázat?

Ahogy az 1993. évi Munkavédelmi Törvény is tartalmazza, a pszichoszociális kockázatok a munkahelyen olyan helyzeteket és hatásokat jelentenek, amelyek stresszt vagy lelki problémákat okozhatnak a munkavállalókban. Ezek lehetnek például konfliktusok, nehéz munkarend vagy a munkahelyi bizonytalanság.

Néhány példa:

  1. Munkahelyi stressz: nagyon magas munkaterhelés, szoros határidők, vagy az elvárások és a képességek közötti egyensúly hiánya meghatározó stresszforrás lehet.
  2. Konfliktusok, ellentétek: személyes vagy szakmai konfliktusok, negatív viszony a munkatársakkal vagy a főnökkel, nem megfelelő kommunikáció, társas támogatás hiánya.
  3. Munkahelyi bizonytalanság: egymásnak ellentmondó elvárások és a szerepek tisztázatlansága, leépítések vagy a változások miatt érezhető elégedetlenség, rosszul szervezett céges változások, megélhetés bizonytalansága.
  4. Munka és magánélet egyensúlyának hiánya: ha a munkavállalók nem találják az egyensúlyt a munkavégzés és a magánéletük között, az súlyos stresszforrást jelenthet. Ez általában a túlzott munkaterhelés eredménye.
  5. Mobbing és zaklatás: a mobbing a munkahelyi zaklatás megfelelője a szaknyelvben. Jó példa erre a munkatársakkal vagy a vezetőséggel való problémás interakció, súlyosabb esetben lelki, testi vagy szexuális bántalmazás, diszkrimináció.

Mit mond a tudomány?

Kristensen egy dán kutató, aki sokat foglalkozott a témával, 2005-ös tanulmányában hat kulcsfontosságú összefüggést tárt fel az alábbi tényezők között:

  • Munkahelyi követelmények: A magas vagy alacsony munkahelyi követelmények stresszt okozhatnak.
  • Hatáskör/ kontroll: A munkavállalóknak, akiknek van hatáskörük a munkájuk felett, fejlődési lehetőséget kínál, míg az alacsony hatáskör potenciális stresszforrás lehet.
  • Munka értelmessége: Ha a munka értelmesnek tűnik, akkor ez fejlődési lehetőséget jelent, de ha értelmetlennek érzik, akkor stresszor lehet.
  • Jutalmazás: Az alacsony jutalmazás a munkavállalók számára stresszforrás lehet, míg az adekvát jutalmazás fejlődési lehetőséget nyújthat.
  • Előreláthatóság: Az alacsony előreláthatóság, vagyis a fontos tervekről és változásokról való hiányos információ stresszt okozhat.
  • Támogatás a felettestől és a munkatársaktól: Az alacsony támogatás stresszt generálhat, míg a magas támogatás fejlődési lehetőséget teremthet a munkavállalók számára.

Miért fontos a pszichoszociális kockázatok kezelése?

A hosszú távon átélt stressz nem csak fizikai, de lelki egészségromláshoz is vezet: megjelenthet kiégés, szorongás vagy depresszió a munkavállalónál. Emellett viselkedési változásokat is okozhat, valamint károsíthatja a kognitív képességeket –  a koncentrációt, a memóriát és a döntéshozatalt – melyek elég fontos pillérei a munkavégzésnek.

Számos nemzetközi és hazai kutatás arra utal, hogy az egészségügyi problémák és a munkaképtelenség között szoros összefüggés van. Ez a kapcsolat gyakran vezet hiányzásokhoz és a munkahelyi teljesítmény csökkenéséhez.

Az ilyen kockázatok figyelmen kívül hagyása hosszú távon komoly következményekkel járhat, például:

  1. Csökkent munkateljesítmény: A stressz, a szorongás és a depresszió csökkentheti a munkavállalók hatékonyságát és kreativitását. Kutatások bizonyítják, hogy a magas stressz szint a munkabalesetek esélyét is növeli.
  2. Magas fluktuáció: Az elégedetlen munkavállalók hajlamosak a munkahelyváltásra, ami növeli a cég számára a munkaerő megtartásának és képzésének költségeit.
  3. Fizikai egészségügyi problémák: A krónikus stressz és szorongás hosszú távon fizikai egészségügyi problémákhoz is vezet, mint például szívbetegségek vagy emésztőrendszeri zavarok. Egy brit felmérés szerint a stressz 2015-16-ban az összes munkával kapcsolatos megbetegedés 37%-át, és a betegség miatt kihagyott munkanapok 45%-át okozta.
  4. Munkahelyi konfliktusok és csapatösszetartás hiánya: A pszichoszociális kockázatok növelhetik a konfliktusokat a munkahelyen és csökkenthetik a csapatok összetartását.

Hogyan kezeljük?

Üzleti szempontból is érdemes megvizsgálni a kérdést, mert a fent taglalt következmények mind költségnövekedéssel járnak, amelyek elkerülhetőek lennének a kockázatok gondos azonosításával és csökkentésével, hasonlóan a fizikai veszélyekhez. A pszichoszociális kockázatok kezelése az alkalmazottak és a munkáltatók közös felelőssége. A következő lépések segíthetnek a kockázatok csökkentésében:

  • Felmérés és értékelés: Az első lépés az, hogy felmérjük a terepet és azonosítsuk, milyen pszichoszociális kockázatokkal kell számolnunk a vállalatnál. Ennek során fontos az alkalmazottak véleményét is figyelembe venni.
  • Megelőzés: Tegyünk prevenciós intézkedéseket a kockázatok minimalizálására, például munkahelyi stresszkezelési programok vagy a konfliktuskezelő tréningek bevezetésével.
  • Kommunikáció és támogatás: Biztosítsunk nyitott kommunikációt a munkavállalók és a vezetőség között. Kínáljunk pszichológiai támogatást és segítséget a stresszel vagy szorongással küzdő dolgozóknak.
  • Munka és magánélet egyensúlyának támogatása: Tegyünk határozott lépéseket azért, hogy a munkavállalóknak ne csak munkából álljon az egész élete. Fontos a magánélet, a pihenés, a családdal eltöltött idő, hiszen egy boldog alkalmazott jobban is teljesít. A rugalmas munkaidő vagy távmunka lehetősége is segíthet ebben a kérdéskörben.
  • Felülvizsgálat és fejlesztés: Folyamatosan vizsgáljuk felül a munkahelyi környezetet és a pszichoszociális kockázatokat, és szükség esetén bátran változtassunk!