Az 5 leggyakoribb munkaügyi jogsértés
Az idei első negyedévben a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság összesen 4 269 munkáltatót ellenőrzött, a foglalkoztatók 64 %-nál tárt fel munkaügyi jogsértéseket, amelyek az ellenőrzés alá vont munkavállalók (15 549 fő) 57 %-át érintették – derül ki a Foglalkoztatás-felügyeleti Hatóság jelentéséből. Nézzük, melyek a tipikus jogsértések.
forrás: https://www.hrportal.hu/hr/az-5-leggyakoribb-munkaugyi-jogsertes-20240705.html
1. Feketefoglalkoztatás
Az első negyedéves ellenőrzési tapasztalatok szerint a feketefoglalkoztatás aránya a 2023. év hasonló időszakához képest csökkent, az ellenőrzött munkavállalók 12,98 %- át (2 019 fő) érintette. Az építőiparban és a vagyonvédelemben javult a feketefoglalkoztatás aránya, a többi ágazatban azonban növekedés tapasztalható a 2023. évi első negyedévhez képest. A javuló tendencia ellenére az építőiparból (41%) került ki a legtöbb feketén foglalkoztatott munkavállaló, ezt követi a vendéglátás (14%), az egyéb ágazatok és a kereskedelem(9%) területe.
A bejelentés nélküli foglalkoztatással kapcsolatban a munkáltatók továbbra is az adminisztrációs hibára, könyvelői mulasztásra, vagy arra hivatkoznak, hogy nem volt biztos, hogy aznap kezd-e a munkavállaló.
A hatóság jelentésében megjegyzi, hogy gyakran fordul elő, hogy a munkavállalókat részmunkaidős bejelentés mellett, de teljes munkaidőben foglalkoztatják, azonban nehéz bizonyítani ezt a jogsértést, mert az érintett munkavállalók félnek a munkáltatójuk ellen nyilatkozni, ezért a hatóságnak egyéb bizonyítékokat is szükséges beszereznie, hogy feltárja a jogsértést. Már megszűnt jogviszonyú munkavállalókkal kapcsolatban eredményesebb a jogsértés feltárása, mert ilyenkor a volt munkavállalók már nem félnek felfedni foglalkoztatásuk valós körülményeit.
2. Munkaidő, pihenőidő, rendkívüli munkavégzés
A munkaidővel, pihenőidővel és rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos jogsértések több munkavállalót érintettek, mint 2023. év első negyedévében (2023. március 31-ig 2 086 fő, 2024. I. negyedév: 2 387 fő). Huzamosabb ideje a munkaidő-beosztás hiányával (1 628 fő) és a munkaidőkerettel (531 fő) kapcsolatos szabálytalanságok dominálnak a munkaidővel kapcsolatos jogsértések közül, amik sokszor a jogszabályismeret hiányára vezethetőek vissza. Gyakran fordul elő, hogy a foglalkoztatóknak nincs tudomása arról, hogy a munkaidő-beosztást írásban kell közölni a munkavállalókkal, úgy gondolják, ha szóban egymás között megbeszélik a következő heti munkaidő-beosztást, az megfelel az előírásoknak. Munkaidőkeret esetén a kezdő és befejező időpont írásbeli meghatározásának elmaradása a legjellemzőbb, amivel ellenőrizhetetlenné válik például a munkaidőkereten felül teljesített rendkívüli munkavégzés, így annak ellentételezése is (munkabér, szabadidő). A foglalkoztatók sok esetben nem tudják, mit jelent a munkaidőkeret, valamint annak alkalmazására vonatkozó szabályait sem ismerik teljes körűen.
3. Munkaidő-nyilvántartás
A jogsértés egyik oka az, hogy a munkáltatók a nyilvántartás-vezetési kötelezettségüket – helytelen módon – átengedik a munkavállalók részére, akik vagy nem, vagy nem megfelelő módon vezetik a munkaidő-nyilvántartást, másik oka pedig a tudatos mulasztás. Számos esetben tapasztalja a hatóság azt is, hogy a munkáltatók tisztában vannak az előírásokkal, de tudatosan nem vezetnek munkaidő-nyilvántartást a teljesített munkaidőről – nem tartják komoly hiányosságnak -, ezzel ellehetetlenítve több más munkaidő-nyilvántartásból megállapítható jogsértés feltárását, úgy, mint a pihenőidőre, pihenőnapra, munkaszüneti napon történő munkavégzésre vonatkozó szabályok betartását és a pótlékfizetés teljesítését. A munkáltatók az ilyen magatartásukkal közvetetten a munkavállalók alapvető jogait sértik meg, hiszen a munkaidő-nyilvántartás nélkülözhetetlen alapdokumentum a pontos, precíz bérszámfejtéshez.
A papír alapon vezetett jelenléti ívek, munkaidő-nyilvántartások mellett elterjedtek az elektronikus úton vezetettek is. Azonban ezek esetében is előfordultak már mind a naprakészséggel, mind a tartalom valóságnak megfelelőségével, hitelességével kapcsolatos szabálytalanságok.
4. Munkabér
A munkabérrel kapcsolatos jogsértésekkel érintett munkavállalói létszám (1 549 fő) a 2023. év első negyedévéhez nézve (965 fő) nőtt. Ezek közül a legtöbb esetben a munkabér határidőben történő megfizetésének elmaradása, a bérjegyzékre, illetve a pótlékokra vonatkozó szabályok megszegése fordult elő. Több alkalommal állapította meg a hatóság, hogy a munkabérről adott elszámolás, bérjegyzék nem az előírásoknak megfelelően készült el, mert abból nem lehetett megállapítani, hogy a munkáltató az alapbéren felül milyen pótlékokat számolt el a munkavállalóknak. Másik tipikus szabálytalanság, hogy a bérjegyzékek nem alkalmasak az elszámolás helyességének ellenőrzésére, mivel a rajtuk szereplő adatok eltérnek az annak alapjául szolgáló munkaidő-nyilvántartásokon vezetettektől. A bérpótlékok megfizetésének az elmaradása sok esetben a jogszabályok nem megfelelő ismeretéből fakad (pl. a könyvelők jogszabály ismeretének hiányosságai), de előfordulnak bérszámfejtési hibák, illetve a foglalkoztató szándékos szabálytalan magatartása is oka lehet ennek.
A munkabérrel kapcsolatos szabálytalanságokon belül a megemelt összegű minimálbér és garantált bérminimummal kapcsolatos szabálytalanságok továbbra sem jellemzőek.
5. Szabadságkiadás: sok helyen csak papíron
Jelentősen emelkedett a 2023. első negyedéves adatokhoz képest a szabadsággal kapcsolatos jogsértésekkel érintett munkavállalók száma (94 főről, 1171 főre). A szabadsággal kapcsolatos szabálytalanságok két leggyakoribb esete, hogy a nyilvántartáson „kiírt” szabadságot a munkáltató ténylegesen nem adja ki, a munkavállalók valójában munkát végeznek, valamint, • a munkáltatók a törvény előírásainak megfelelően nem biztosítják a munkavállalónak a naptári évben egy alkalommal, a legalább tizennégy nap egybefüggő munkavégzés alóli mentesülést. A szabadságra vonatkozó szabályok foglalkoztató általi betartásának ellenőrzése összetett feladat, mert a munkáltatók „papíron” legtöbbször a jogszabály szerint kiadják a munkavállalókat megillető szabadságokat, és csak a helyszíni ellenőrzés során felvett tanúnyilatkozatokból, illetve egyéb bizonyítékokból derül ki az, hogy a szabadságként nyilvántartott napokon ténylegesen munkavégzés történt.
