Címke: munkahelyi témák, problémák

forrás: https://www.hrportal.hu/c/e-betegsegek-miatt-esnek-ki-a-legtobben-a-munkabol-20250606.html

Egy tanulmány szerint a sztróknak, az érrendszeri megbetegedéseknek és a tüdőbetegségeknek van a legkedvezőtlenebb hatása a jövőbeni munkaórákra.

Az Economx elemezte a Munkaerőpiaci Tükör tanulmányt. A tavalyi adatokból kiderül, hogy naponta átlagosan 68 ezer munkavállaló volt táppénzen és több mint 206 milliárd forintot tett ki a táppénz-kiadások összege. A legnagyobb foglalkoztatási hátrány a pszichiátriai okból kezelt (26 százalék) dolgozóknál figyelték meg, őket követik a mentális betegség miatt kórházba kerülők (15 százalék) és a rosszindulatú betegség miatt kórházban kezelt munkavállalók (17 százalék). A daganatos betegek közül a legtöbben tüdőrák, vastag-és végbélrák és emlőrák miatt estek ki a munkából.

A tanulmányból az is kiderül, hogy főleg a krónikus és mentális betegségek miatt esnek ki a dolgozók a munkaerőpiacról.

„A mentális betegségek gazdasági költségei jelentősek – az OECD szerint a magyar GDP 3,1 százalékát teszik ki. De valójában nem lelki betegségek kezelése a költséges, hanem az, ha a beteget nem kezelik”- mondta a portálnak korábban Purebl György, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet igazgatója.  Számítások szerint a lelki betegségek 88 százalékánál nem a kezelés költsége magas, hanem a kezelés hiánya miatti gazdasági produktivitás-csökkenés kerül sokba.

Az adatok arra is rámutatnak, hogya termelékenyebb vállalatoknál a munkavállalóknál a kevésbé termelékeny cégekhez képest nagyobb valószínűséggel diagnosztizálják és kezelik a leggyakoribb krónikus betegségeket, miközben a mentális betegségek előfordulása is ritkább. Azoknak, akiknek jobb az egészségi állapotuk, átlagosan kedvezőbb a keresetük és jobb munkahelyen dolgoznak.

Egy az európai országokat vizsgáló összehasonlító tanulmánya azt mutatja, hogy az egészségsokkok közül a sztróknak,az érrendszeri megbetegedéseknek és a tüdőbetegségeknek van a legkedvezőtlenebb hatása a jövőbeni munkaórákra.

Egy magyar tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy bár a váratlan és enyhe balesetek nem befolyásolják a hosszú távú munkavégzési képességet, mégis tartós bérveszteséget okoznak: két év után 2.5 százalék a bér csökkenése.  Ennek az az oka, hogy a távollét alatt a munkavállalók nem váltanak magasabb bért fizető munkahelyekre. A jobb minőségű vállalatoknál dolgozó munkavállalók nagyobb valószínűséggel tartják meg munkahelyüket, és kisebb valószínűséggel vesznek igénybe rokkantsági ellátást az egészségügyi sokk miatt.

A pszichiátriai betegségek miatt kezelt dolgozók és a mentális betegségek miatt gyógyszert szedők körében a legnagyobb a bérek elmaradása, ugyanakkor a vérnyomáscsökkentők szedése pozitív hatással van a foglalkoztatottak arányára.

Az adatok azt mutatják, hogy a magyar dolgozók közül a legtöbben vérnyomáscsökkentőt szednek, ezt követi a mentális betegségek miatt felírt gyógyszerek aránya.

A Munkaerőpiaci Tükörből kiderül az is, hogy a rosszindulatú betegség hatására a foglalkoztatás aránya 65 százalékról 34 százalékra csökken, majd emelkedni kezd, és három év múlva 40 százalék körüli szintet ér el, ebben az arányadatban már benne vannak az elhunyt dolgozók is.

forrás: https://www.hrportal.hu/hr/elmehetek-e-munkaidoben-orvosi-vizsgalatra-20250522.html

Gyakran felmerülő helyzet, hogy a munkavállaló munkaidő alatt szeretne egyébként munkavégzésre alkalmas állapotban nem kötelező orvosi vizsgálatra, vagy nem akut panasz miatt fogorvoshoz menni. Az ilyen eset megítélését az is nehezítheti, ha csak több hónapra előre kérhető az orvosi vizsgálatra időpont, vagy az orvosi rendelés csak munkaidőben érhető el. Az alábbiakban e kérdéskört elemezi Dr. Brózmann Attila az act legal Hungary ügyvédje, feltárja mi a helyes eljárás a munkáltató részéről, illetve, hogy a munkavállaló mire jogosult.

A kiindulópont: a munkajogi szabályok szerint  a munkavállaló a munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól – egyéb ide nem tartozó esetek mellett – csak a keresőképtelensége időtartamára mentesül, annak időtartamára. A kérdésünk szempontjából keresőképtelennek az munkavállaló tekinthető, aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni. Ez esetben naptári évenként összesen 15 munkanap betegszabadságot kell kiadnia a munkáltatónak, azt követően a vonatkozó szabályozás szerint táppénz illeti meg a munkavállalót. ​A betegszabadság valójában nem munkajogi, hanem társadalombiztosítási intézmény, a munkavállaló keresőképtelenségéhez kapcsolódóan a társadalombiztosítás és a munkáltató közötti finanszírozási megosztás.

A keresőképtelenség, illetve a keresőképesség elbírálása és igazolása orvosi kérdés, ilyen igazolást a háziorvos, a járóbeteg-szakellátás orvosa, kórházi kezelés esetén a kórház, stb. állít ki. A keresőképtelenség elbírálásának célja, hogy a betegszabadság, illetőleg táppénz igénybevételéhez megállapítsa és igazolja, hogy a munkavállaló a munkáját betegsége miatt ellátni nem tudja. Ha a munkavállaló az egészségi állapota javulásának következtében munkája elvégzésére már alkalmas, a keresőképtelenséget elbíráló orvosnak a munkavállalót keresőképessé kell nyilvánítania.

Ha nem beteg a munkavállaló, csak munkaidőben kapott időpontot

Az előzőktől eltérő kérdés a bevezetőben jelzett helyzet, amikor a munkavállaló a munkája elvégzésére alkalmas, amikor nincs olyan betegsége, amely miatt a munkáját nem tudja ellátni, beteg ugyan, de nem keresőképtelen, vagy még csak nem is beteg, de például nem kötelező orvosi szűrővizsgálaton, nem akut probléma miatti fogorvosi kezelésen kívánna részt venni munkaidőben. Az ilyen távollétek nem tartoznak a betegszabadság körébe, hiszen a betegszabadság a betegség miatti keresőképtelenség tartamára jár. Ha tehát a munkavállaló nem keresőképtelen, a betegség nem akut, a munkavállalótól elvárható, hogy az ilyen orvosi vizsgálatokat lehetőség szerint munkaidőn kívüli időpontra szervezze.

Ez persze sajnos nem mindig egyszerű, hiszen egy szakorvosi vizsgálatra nem könnyű időpontot egyeztetni, illetve az orvosi rendelési időpontok is gyakran a munkaidőbe esnek. Ez esetben a munkavállaló arra a munkajogi szabályra hivatkozhat, amely szerint a munkavállaló mentesül munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól ​​a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára. Az, hogy a különös méltánylást igénylő, illetve  az elháríthatatlan helyzet fennáll-e, az adott tényállás egyéni mérlegelése eredményétől függ.

Nem elég csak bejelenteni

A következő kérdés, hogy a munkavállalót terheli-e előzetes bejelentési kötelezettség a különös méltánylást érdemlő személyi, családi körülmény fennállásról, és emiatti távollétéről, vagy elég erre hivatkoznia, akár utólag. Ha a munkavállaló csak bejelenti a távolmaradását az ok megjelölésével, amelyet a munkáltató vagy tudomásul vesz vagy nem, akkor azt kockáztatja, hogy a munkáltató a magatartását kötelezettségszegésként értékelheti.

Tételes jogi szabályozás hiányában úgy tudnánk a jogalkalmazást javasolni, hogy ha a munkavállaló előre tudja a különös méltánylást érdemlő személyi, családi okot, például egy nem keresőképtelenség miatti orvosi vizsgálata időpontját, akkor a felek együttműködési kötelezettségéből következően elvárható, hogyelőre bejelentse a munkáltatónak a meghatározott eseményt és kérje a munkavégzési kötelesség alóli mentesítését, amelyről a munkáltató mérlegelési jogkörében dönt. Itt kell figyelembe venni a munkáltatónak, hogy például az orvosi vizsgálatra csak munkaidőre kaphat időpontot. Ha az előzetes bejelentés a körülmény jellege okán kizárt, mert például a munkavállaló hozzátartozója – váratlanul – felügyeletre, ápolásra, gondozásra szorul, ami a munkavállaló személyes jelenlétét kívánja, akkor az utólagos igazolás is elfogadható, az azonnali értesítés mellett.

Dr. Brózmann Attila az act legal Hungary ügyvédje így foglalja össze: amennyiben az érintett munkavállaló nem keresőképtelen, és ütemezhető orvosi vizsgálaton kívánna részt venni munkaidőben, akkor betegszabadságot nem vehet erre igénybe, és az ebből eredő távollétet előzetesen engedélyeztetnie kell, amely vonatkozásában a munkáltatót mérlegelési jog illeti meg, hogy az a különös méltánylást érdemlő személyi körülménybe besorolható-e vagy sem.